Lakóautózás - 8. nap: a hazaút

Hazaértünk, itthon ülök és olasz zenét hallgatok :)

Nem volt már semmi különös, gyors reggeli, összepakolás és indultunk is. A hazaútról szólt a nap. Itt éjszakáztunk:

Nem volt tömeg... Csak mi és egy elég furcsán viselkedő néni, aki a parkoló sarkában lévő lakókocsiban lakik(?).

Volt ebédre paradicsomos ravioli, természetesen parmezánnal:

És autó tele tankolás Budaörsön:

Akartunk csinálni búcsú selfie-t is a kocsival, de mire visszaadtuk és kipakoltunk, tök sötét lett. Így ez az utolsó kép.

Hú, ez egy brutálisan jó túra volt! Szép időnk volt, gyönyörű helyeken jártunk, finomakat ettünk. De ami a legütősebb volt, az az életérzés. Atom állat! Folytatása következik az tuti!

A derekam is egészen jól bírta az utat, pedig egy hét gyógytorna kimaradt. Néha fájt egy kicsit, de semmi komoly, rendesen fel lett készítve az útra. Egy zseniálisan jó gyógytornásznak köszönhető ez az eredmény. A cél pedig az, hogy a nyár elejére annyira megerősödjön, hogy le tudjam nyomni a kéktúra másik felét. Meglátjuk, nyugtával az évet :)

Érdemel még pár szót a covid helyzet. Olaszországban erősen felszálló ágban van a görbe, amikor kimentünk, akkor napi ~50e új eset volt. Tegnap már több mint 140e, és meghaladtak minden korábbi csúcsot aktív esetszámban. Viszont mi ebből nem sokat érzékeltünk. Egyedül Velencében volt kényelmetlen az egész napi maszkozás, illetve elkérték zárt helyeken az eu-s oltási igazolást. De ennyi. A lakóautóban pedig minden szempontból a legbiztonságosabb helyen voltunk. Ezt egyébként sokan gondolják így, nem véletlenül ment fel a covid helyzet óta szinte a duplájára a lakóautók ára. Mi majd akkor veszünk, amikor ezek az emberek eladják :)

Volt még egy vicces helyzet, amikor pakoltunk ki, a kocsi tulaja megkérdezte, hogy "na, és összevesztetek az úton"? Nem is értettem a kérdést. A haza vezető úton épp a következő lakóautózást tervezgettük. Nem árulom el a tervet, tudni fogtok róla ha megvalósul. Ugyanis kétféle lakóautót is ki kell még próbálnunk: az integráltat és a van-t. Amivel most voltunk, az egy félintegrált változat, ez lényegében egy 3,5 tonnás kisteherautó alap (amivel voltunk az Fiat Ducato) és a fülke mögött egy lakóautó felépítmény. Ez a középút. A van ennél kisebb, az maga a 3,5 tonnás, fém kasztnis furgon, ablakokkal és átalakítva lakhatóra. Az integrált pedig nagyobb, az eleve lakóautónak épül (nincs felismerhető pl. Ducato fülke, egyben van a fülke a lakótérrel). Egy integrált Hymer, kb. az a lakóautózás teteje. Amivel voltunk, az papíron öt fős, de valójában hármunknak volt ideális. Négy főnek már nem lenne az, ötnek főleg nem. Egy integrált azt gondolom négy főnek is jó, a van pedig két főig lehet kényelmes. Magamnak egy van-t tudok elképzelni, egyszer ha megkattanok (úgy értem ha ennél még jobban megkattanok...), akkor egy olyannal mennék világgá. Mennénk Bandival konvojban. Feri biztosan örülne ha néha meglátogatnánk a Ristorante-jében... :)

Köszi mindenkinek aki követte az utunkat! Sziasztok!

Czefréssy Ferencz
A barna pulóveres srác
A piros kabátos srác

Lakóautózás - 7. nap: Indulás haza

Ma már nem sok minden történt, és történetesen ez igaz is. Jó messziről indultunk, több mint 1200 km, így haladni kellett hazafelé. Én azt javasoltam, hogy menjünk inkább tovább délre, aztán majd hazamegyünk valamikor márciusban... Remek ötlet, egyszer talán meg is csináljuk, de sajnos nem most. Úgyhogy felkeltünk, reggeliztünk, kis tengerpart, majd eljöttünk az olasz-szlovén határhoz. Ennyi volt a nap :)

Kicsit részletesebben:

Én azt hittem, hogy Feri már nem tudja überelni a reggeliket, de tudja... nem most kezdte. Muszáj feltennem a ma reggeli képet is:

Mellettünk szilveszterezett egy német autó, egy expedíciós Iveco. Jó ez a lakóautózás, de bőven van még feljebb:

Level 2

Az év első reggelén még eltöltöttünk egy kis időt a tengerparton, aztán elindultunk. Feri itt jegyezte meg, hogy innentől ő minden szilvesztert ehhez hasonlóan akar tölteni.

Kincskeresők :)

Életkép Feri birodalmáról, aztán tényleg indultunk:

Eddig jutottunk, ugyanis a séf megmakacsolta magát, úgy döntött, hogy ő innen nem megy sehova...

Itt még nagyon jó idő volt, olyan mint tegnap vagy tegnap előtt. 18 fok napsütés, pont amiért jöttünk. Amiért is. Nem tudom otthon hány fok volt, de itt kettővel több :)

Felmentünk az autópályára, olyan 700 km volt a mai cél, főúton ez reménytelen. Ráadásul köd is lett ahogy haladtunk észak felé, emiatt is jó volt a pálya. Megálltunk ebédelni, és ittunk egy espresso macchiato-t:

Bandi új kedvence

Kávé ide vagy oda, Bandi (alias Bandini, ezt az olasz nevet kapta az út során) itt kipontozta magát. Átvettem 2-300 km-re a vezetést, addig ő aludt. Durva köd volt, és elvileg 50 km/h-s korlátozás is a köd miatt, de senki nem tartotta, én sem.

Aztán Bandi visszavette a vezetést, ez nekem esett jól. Én sem voltam valami kipihent, és a ködben vezetés abból is sokat kivett.

Átjöttünk a határon, és megálltunk az első szlovén lakóautós parkolóban. Itt fogjuk tölteni az éjszakát. Jó hideg van, de az állófűtés teszi a dolgát, tolja rendesen.

Francesco (ez Feri olasz neve) összedobott egy búcsú vacsorát, csak az út során vásárolt alapanyagokból. Méltó lezárása volt ez a kalandoknak. Al dente tészta, pont úgy fűszerezve pont annyira csípősen ahogy kell, fekete olívával, sonkával, parmezánnal. Egyszerűen tökéletes volt!

Holnap összepakolunk, és megyünk hazáig. Sok minden holnap sem fog már történni, de egy rövidet azért majd írok. Jó éjt!