2018. február 11., vasárnap

India újratöltve - Hazaút

A taxi ma 6:30-ra jött, a hotelben ismét kimaradt a reggeli. Cserébe gyorsan kiértünk a reptérre, nem volt dugó a városban.

Az előző útnál a kilépési procedúra elég lassan ment, így erre ráhagytam most bőven. Most viszont baromi gyorsan ment. Lehetetlen ezt kiszámolni. Ennél nagyobb baj ne legyen soha, legalább bőven maradt időnk reggelizni, sütizni és kávézni. Mindezt három különböző helyen tettük.

Ebédnek is elment volna, még úgy is, hogy a tavaszi tekercs a Dettié

Mi csak reggeliztünk :-)
A gépünk most is Airbus A330-300

A repülési idő Delhiből Helsinkibe 7 óra. Közel egy órás késéssel indultunk, amit majdnem teljesen behoztunk. Meglepően gyorsan eltelt. Ettünk, ittunk, aludtunk, beszélgettünk, filmet néztünk. És már szálltunk is le. Ezúttal nem volt spray-zés sem.


A leszállás kamerán keresztül nézve
Helsinkiben hó volt, de ebből keveset láttunk, csak amíg a gépről átszálltunk a buszba. És most nem 5 órás volt a tranzit, csak 2. Aminek egy jó része elment az újabb biztonsági ellenőrzéssel és a beléptetéssel.

Helsinkiből Budapestre egy Embraer 190-essel repültünk, ez egy egészen kicsi gép, 100 fős.

Jégtelenítés után már indultunk is
A gép nagy részén japán turisták utaztak. Érdekes, hogy nem egymás mellé kaptunk a helyeket, így én egy japán úr mellett utaztam. Aki csak pár szót beszélt angolul, de így sok mindent megbeszéltünk az út alatt. Nagyon hálás volt azért, hogy így is hajlandó voltam beszélgetni, és azt ígérte, hogy ha hazamegy, akkor elkezd angolul tanulni.

Egész nap utaztunk, elfáradtunk benne rendesen. Főleg, hogy eleve nem kipihenten indultunk. Fárasztó dolog az utazás :-) De szerencsésen megérkeztünk, és Leslie kijött értünk a reptérre, köszönet érte! Köszönöm Dettinek is a társaságot és mindenkinek aki követte a blogot!

Hatalmas élmény volt, soha nem fogom elfelejteni ezt az esküvőt!

Most elhúzok aludni...

Előbb-utóbb pedig újra jelentkezek itt :-)

2018. február 10., szombat

India újratöltve - Delhi újra

Az éjszakai zajongás ellenére én egész jól aludtam. Ebben sokat segített a füldugó, na és persze az, hogy hulla fáradt voltam.

Nyugiban megreggeliztünk, teljesen jó a kínálat ezen a szálláson.


Ma kultúrnapot tartottunk, hiányzott már ez. Első célpont a Red Fort volt.

Egy-két autoriksa az úton
És ezúttal be is jutottunk.
Az erődöt a 17. században építtette Shah Jahan mogul sah, feleségének síremléke a Taj Mahal (az erődről részletesen itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6s_Er%C5%91d_(Delhi) ).
Sokan voltak, leginkább indiai turisták. Így aztán sokat selfie-ztünk... Az erőd belül maga a nyugalom szigete a forgatagban. Csendes, sok a zöld, és gyönyörűek az épületek. Pár felújítás alatt van, és ami nagyon hiányzik, az a víz. Az épületek körül medencék és kis csatornák vannak, de mind teljesen száraz. Pazar lehetett fénykorában.






Nagyon hiányzik a víz...



Ahogy innen is nagyon hiányzik

Újabb metrózás következett, ez a mai közlekedési eszközünk. Kis rutinszerzés után teljesen jól használható.

A metróban a köpködésért 200 rúpia büntetés jár

Egy Starbucks-ba is belebotlottunk, nem tudtuk kihagyni.



Második célpont a Lótusz templom volt, vagy más néven a Bahái Imaház. Ide a múltkor nem jutottunk be, mert kb. egy km-es volt a sor. Most ez sikerült. A templom a vallások egységének jelképe, 1986 óta látogatható, építésze iráni.



A kép kis csalással készült...
Bent nem lehet fényképezni. Körben padok vannak, márvány ülőlappal, és addig lehet bent maradni amíg az ember akar.

Kezdett lemenni a nap, de a Qutub Minar-t még épp elértük. Itt van egy 72 méter magas minaret, és az ezt körülvevő épületek illetve romok. Van ami egészen szép állapotban fennmaradt, a legszebb maga a torony. És itt van a híres vas oszlop is, ami nem rozsdásodik. A Qutub Mirar-ról bővebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kutub_Min%C3%A1r











Innen autoriksával indultunk vissza a metróhoz, mert kicsit messzebb van. 50 rúpiában egyeztünk meg. Aztán út közben hirtelen 30 lett, csak nézzünk meg egy boltot. Mondtunk, hogy nem, köszi. De csak mondta, hogy nagyon jó, és nagyon elégedettek leszünk, egy élmény lesz, nem kell venni sem semmit. Kérdeztem, hogy neki ebben mi a jó? Kevesebb pénzért hosszabb úton, na ne szívasson. De csak mondta, csak 5 perc, ne is vegyünk semmit, csak nézzünk körül. Neki az a legjobb, ha nem is veszünk semmit. Simán hárítom a vásárlásos kitérőket, de most kivételt tettem. Menjünk öcsém, megnézzük a boltot. Nem is volt rossz, ékszerek, dísztárgyak, selyem, stb. Körülnéztünk, nem vettünk semmit ahogy kérte, és visszaültünk a riksába. Érdekes módon ekkor már nem voltunk akkora barátok, de tényleg 30 volt, és elvitt a metróhoz.

A Connaught térre mentünk vissza, és abba az étterembe ahol először is voltunk. Kértünk kettő tojásos csirkés tekercset és hogy biztosra menjünk, megbolondítottuk egy chicken tikka masala-val. Jól esett a vacsi, és a gaszto élmény is baromira rendben volt.


És mivel a joghurtos elméletet már cáfoltunk, lefojtottuk két lassi-val. Különben is, ha mégis baj lesz, már nem érdekel, holnap indulunk haza.


Remélem nem robbanok le még jobban, mert ma estére már hőemelkedésem is lett. És csúnyán köhögök. Nagyon úgy fest, hogy ebből doki lesz ha hazaértem.

Holnap még jelentkezek, most össze kell pakolnom, mert reggel korán itt lesz értünk a taxi, és itt már fél 1 van...

India újratöltve - Vissza Delhibe

Reggel írt Vasent, hogy ma mégsem tudunk találkozni. Sebaj, pótoljuk :-)

Itt lakunk, nagy a kontraszt ha kilépünk az utcára
Reggeliztünk, összepakoltunk, és gondoltuk, hogy elmegyünk a környékre sétálni. Van egy hindu templom a közelben, azt megnézzük, utána elsétálunk a Gangesz partjára. A hindu templomhoz el is jutottunk, de ugye cipő le a szabály, ami nem lenne gond, de így, hogy meg vagyok fázva, baromira nem volt hozzá kedvem. Dettinek sem, ezért csak távoli fotó van róla.



Utána elsétáltunk a főút mentén kb. 1 km-t, ott van egy nagyobb út a térkép szerint, amin le lehet jutni a Gangeszhez. Ez a séta kicsit sem esett jól egyikőnknek sem, fülledt meleg, hozzá őrült forgalom, zaj, dudaszó (kb. mint ha folyamatosan esküvő lenne mindenhol - ezt Detti fogalmazta így meg, elég találó) de a legrosszabb mégis a por. A fülledt meleggel nagyon durva kombó, levegőt alig lehet kapni benne.



Buszmegálló
Mindegy, eljutottunk, lefordultunk az útról. Itt is kb. 1 km-t kellett volna sétálni, de úgy a felénél visszafordultunk. Nem volt veszélyes vagy félelmetes, de mindkettőnkben megfogalmazódott, hogy inkább hagyjuk. Szegényebb környék, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak, mondhatni átlagos, hiszen ilyenből nagyon sok van. És van ennél sokkal szegényebb rész is. Az út mellett csatorna, benne folyik a szennyvíz, hozzá szagok és iszonyat szemét. Itt ezeknek az embereknek szóló szolgáltatásokat árulnak, amit úgy kell elképzelni, hogy volt akit az út szélén lévő székben borotváltak, vagy épp vágták a haját egy viskóban, de be lehetett ülni enni is ilyen bambuszból és fóliából épített sátor szerű valamibe, és volt aki az út szélén lévő csőből kifolyó vízben mosott vagy mosogatott. Ezek az emberek ezt tudják megfizetni, nekik ezek a hétköznapjaik, és ez a privát szférájuk is egyben. Ezért nem készítettem róla fotót. Egyre inkább megértem, hogy miként működik ez itt.
Szóval ilyen helyen sétáltunk, rajtunk volt minden szempár, valószínűleg külföldi ide még be nem tette a lábát. Mi is inkább visszafordultunk, és szépen visszasétáltunk a bazi poros úton a hotelbe. Sok értelme nem volt a körnek.

Azt meg kell jegyeznem, hogy Detti bevállalós. Nem csak a szép részek érdeklik, simán mehet a séta nem épp a legszebb környéken is, jó neki az autoriksa nincs az hogy csak taxiba hajlandó beülni, nem hisztizik, nem nyavalyog. Pedig néha nagyon kemény amivel szembesülünk, legyen az látvány vagy szagok, vagy dugóban állás, vagy valami sokkoló dolog (kolduló kislány aki a szemünkbe néz vagy épp egy nyomorék aki kis fém kerekekre eszkábált deszkán ül és azon húzza magát).
Ráadásul neki takargatnia is kell magát, nem lehet rajta olyan ruha amiben az alakja jól látszik. Különösen jó érzés a fülledt melegben még emiatt felvennie egy réteget. És ezért sem szólt soha egy rossz szót sem.

A hotelben úgy döntöttünk, hogy inkább kimegyünk a reptérre hamarabb, és ott töltjük el az időt. Vasent távolról is menedzseli a dolgainkat, küldött értünk egy OLA taxit amivel egy óra alatt ki is értünk a reptérre. Becsekkoltunk, és elmentünk kajálni. Én egy chicken biryani-t kértem (egyelőre halasztom a vegává válást :-) ), és mellé egy tojásos csirkés tekercset, mert úgy néztem, hogy biryani-hoz csak egy kis comb jár és egy nagy kupac rizs. Ehhez a képest a rizs alól előkerült még egy fél csirkemell, és a tekercs is tele volt hússal. Igen rendes mennyiségű kaját vagyok képes megenni, és ezzel is megettem, de a végét már csak becsületből.



Detti KFC-s masala-s csirkeszárnya
Aztán megnéztük a boltokat, kávéztunk. Jó döntés volt kijönni hamarabb.

Ezt itt Detti cipője, merő por és mocsok a körülményektől (a kép sajnos nem igazán adja vissza, higgye el mindenki, rohadtul koszos). Azért a "méltóságát" igyekezett megőrizni a necc zoknijával :-) Én is hasonlóan nézek ki, de itt nem a necc zoknira gondolok :-)


A gépünk egy óra késéssel indult, így volt időnk bőven. Érdekes volt nézni az embereket, ahogy a beszállókapunál tülekedtek. Ezt baromira nem értem, tök mindegy mikor szállsz fel a gépre, mindenki ugyan azzal megy. De itt kb. közelharc ment. Épp olyan volt, mint az utcán a forgalom.

Köszönjük :-)




Delhi éjszaka fentről
Megérkeztünk Delhibe. Ettől a várostól először lesokkolódtam, de most kb. fellélegeztem. Kisebb forgalom, jobb levegő, sokkal élhetőbb.

A bevált szállásunk már várt a Main Bazar Road-on, ide már hazajárunk. Teljesen rutinszerűen megy itt a közlekedés.

Ami nem annyira tetszett, hogy egy ablak nélküli szobát kaptunk. De ez még csak-csak elment volna, viszont a konyha mellett van. Ahol hajnal kettőig csörömpöltek az edényekkel. Nem tudnak másik szobát adni... Mindegy, jó lesz, hulla fáradtak vagyunk.

És ami még nem vicces, ez a megfázás egyre rosszabb. Esténként durva köhögőroham jön rám... Az antibiotikum kivételével már mindenből bevettem egy-két-öt-tíz szemet, de nem javul. De legalább lázam az nincs.