Tunézia - Algéria: itthon

Két nap telt el az utolsó bejegyzés óta és olyan sok minden már nem is történt. Hazaértünk. Egyben, minden gond nélkül és ez a legfontosabb. De azért leírom kicsit részletesebben is 😊

Marseille-ből Genova-ba vezetett az utunk, a tengerparton de autópályán. Haladni kellett. Tapad az aszfalt, ez nagyon jó, de az autópályán 2 euró egy liter benzin, ez elég fájdalmas az algériai ár után. Gyorsan vissza fogok rázódni az utazásból a valóságba.

Genova-ban megnéztük a belvárost, tényleg csak épp érintőlegesen, ittunk egy kávét és tettünk egy rövid sétát. Szeretem az olasz városokat. Marseille is szép, sőt nagyon szép, a varázsa is megvan, de engem a szívem Olaszországhoz köt. Jobban tetszik Genova.

Melyik az enyém? 😊

 

A bár ahol a csomagjainkra vigyáztak

Még 200 km volt hátra Gottolengo-ig ahol az autót hagytuk. Ez az utolsó szakasz szép keretet adott a túrának, ugyanis itt rommá áztunk.Volt ahol annyira esett az eső, hogy csak 45-50-el tudtunk menni, állt a víz az úton. Az pedig sokadszor bizonyosodik be, hogy az esőruha csak rövid ideig tartó kis esőtől véd meg. Ugyan ez a helyzet a csizmával, szinte teljesen új, csak pár száz km-t motoroztam benne az út előtt, természetesen vízálló. Természetesen beázott. Ez van, ilyen a motoros élet. Hatalmas élmény kanyarogni jó időben egy szép helyen, a dugó is más értelmet kap, de be kell öltözni 35 fokban is és van, hogy leszakad az ég.

Megérkeztünk Riccardo-hoz. Felraktuk a motorokat a trélerre, vacsoráztunk, koccintottunk, beszélgettünk, Bikemannel egészen sokáig.

Másnap hajnalban - azaz tegnap - pedig elindultunk haza. Autópályáztunk végig, Olaszországban és Szlovéniában esett az eső, de ez az autóban annyira már nem zavart. Az M0-son intettünk búcsút egymásnak, innen én elmotoroztam Békéscsabára, Bikeman és Zoli mentek tovább Debrecen felé.

3748 km-t motoroztam összesen, ebből több mint 2500-at Afrikában. Jó út volt, nem mondom, hogy ez ütötte a legnagyobbat, de jó volt. Minden út jó 😊 A két ország közül Tunézia tetszett jobban, a sivatagi szakaszok miatt. De nem láttuk Algériában a Szaharát, ha oda elmegyünk minden bizonnyal fordulna a kocka. A tunéziai-algériai határátlépés pedig örök élmény marad 😂 Az emberek mindkét országban kedvesek és segítőkészek. Az egyik legjobb élmény épp az emberekhez kötődik. És ez Algériában volt erősebb, ott nem igazán van külföldi turista. Igazán örültek annak, hogy elmentünk megnézni az országukat. Tunézia egy turistás hely. És én oda szeretek menni, ahol nincs turista.

Köszönöm Bikeman Zolinak, hogy összerakta ezt a túrát (is), hogy megint az eszébe jutott egy megvalósítható őrültség. Mindkét Zolinak köszönöm a társaságot, a beszélgetéseket, a közös élményeket! Mi lesz a következő? 😎

Tunézia - Algéria: érkezés Marseille-be

Túl sok minden nem történt az utolsó bejelentkezés óta, megérkeztünk Marseille-be.

Tegnap kimentünk reggel 7-re a kikötőbe, előző napon ugye megkérdeztük, hogy mikor érdemes jönni. Azt mondták 7-re kell jönni. Azt azért éreztük, hogyha 11-kor indul a komp, akkor valószínűleg 7-től lehet jönni és nem feltétlenül 7-re kell jönni. De korlátozottak a kommunikációs lehetőségeink, jobb biztosra menni mint egy hetet várni. Mert heti egy komp van. És ki tudja mennyire lesz egyszerű kilépni, mert belépni finoman szólva nem volt az. Szóval kimentünk 7-re. És több mint bejött amit gondoltunk. 8-ra készem voltunk mindennel, beállítottak minket egy hangárba. Ahol már volt pár autó, ők szerintem 6-ra mentek.

Ebben a hangárban vártunk 2,5 órát. A hajónk eközben befutott.

Fél 11 körül kitereltek a hajó mellé a napra, ott vártunk további 1,5 órát.

Majd délben végre felhajthattunk a kompra. Arra a kompra, ami elvileg 11-kor indul.

Kis színes történet, hogy kicsit túltoltuk az utcai kajálást. Az előző napi halas hely ugyanis elég komoly bosszút állt. Mindhármunknak adódtak ugyanis problémái, hogy finoman fogalmazzak. Egyszer-egyszer még a határon is wc-t kellett keresni. De gyorsan...

Szóval felszálltunk a hajóra délben és délután 4-kor már el is indultunk. Ekkor mi 9 órája voltunk a kikötőben és 5 óra csúszás volt az eredeti induláshoz képest. Egyáltalán nem kellett volna 7-re menni reggel. De ez legyen a legnagyobb baj.

Viszlát Algéria

Jó volt Algéria, az emberek kedvesek és segítőkészek. Szép helyeket láttunk, de kimaradt a Szahara. Beszélgettünk francia motorosokkal akik lementek délre kb. 1000 km-t és az ott az igazi élmény. Itt maradt egy kis hiányérzetem, de ebbe a túrába most ez fért bele. Ha egyszer visszajövök az országba, akkor mindenképpen elmegyek a sivatagba.

Innen egy 24 órás hajózás következett, aminek kb. a felét átaludtuk. Volt mit bepótolni. Meg persze volt beszélgetés és filmnézés is.

Viszont a hajó szinte a teljes úton billegett. A másik komp olyan simán ment végig, hogy észre sem lehetett venni, hogy hajón van az ember. Ebben meg egy ponton szinte tengeri beteg lettem, akkor le is feküdtem aludni.

És volt sok ember aki nem vett kabint, ők felfújható matracokon aludtak mindenfele. Folyosón, lépcső alatt, a bárban, mindenhol. Nők, férfiak, gyerekek, idős emberek, komplett családok is.

5 óra késéssel indultunk, de menetrend szerinti érkezést tartottuk. Délután 5-re Marseille-ben voltunk.

És a belépés, hát az valami fenomenális élmény volt. Egy kapuhoz kellett odagurulni, két autó volt előttem, 3 percet vártam, majd megnézték az útlevelemet és bent voltam Franciaországban. Valahogy így képzelek el egy határátlépést.

Marseille-ben sétáltunk egy kicsit, majd Bikeman főzött vacsorát.

Háttérben a kompunk

Értékes szállítmány :)

Holnap irány Olaszország, kb. 600 km-t kell megtennünk, talán belefér valami kitérő is, meglátjuk.

Tunézia - Algéria: Algir

A mai nap Algír városáról szólt. Van reggeli a szálláson, nem a gasztronómia csúcsa, de napindítónak elmegy. És a kilátás a szobából tényleg pazar:

Az első amit meglátogattunk a Church of Notre Dame of Africa volt. Sétáltunk a szállástól, kb.egy óra volt és át kellett mászni egy dombon. Rendesen megizzasztott minket az út, de Bikeman örült neki mert már két napja kihagyta a kardio edzését. Ami a legjobban tetszett ebben a sétában az az utcai piac amin átsétáltunk és az épületek. Ebben a régi városrészben az épületek nincsenek a legjobb állapotban, de nagyon stílusosak, erősen érződik a francia hatás. Az angollal továbbra sem sokra megyünk, de legrosszabb esetben kézzel-lábbal elboldogulunk. Segít benne az activity-s tapasztalat 😊

Megérkeztünk a templomhoz, ahol kellett várni kicsit a nyitásig. Ezalatt két orvostanhallgató lánnyal beszélgettünk, ők jól beszéltek angolul és nagyon kedvesek voltak.

A két Zoli

Ez pedig a kilátás amikor az ember kilép a templomból:

Innen a város másik végébe mentünk egy emlékműhöz, de oda taxival. A taxisunk is állati jó fej volt.

Itt 11 számból álló rendszámok is vannak

És a taxisok ugyebár mindent tudnak, azt is, hogy hol van a liquor store 😊

Bármilyen alkoholos italt fekete zacskóba tesznek és nem is szabad csak otthon meginni.

A sofőrünk megmutatta még a rakpartot, hogy ott vannak jó halas helyek, egy ilyenbe be is tértünk. Nem a profiljuk a helyben sütés, ezeken a helyeken árulják a friss halat, de azért elkészítik ha nagyon kell. Szóval nincs egy étterem hangulata és ez pont jól is van így. Kiültünk az utcára 😊

Volt ebben kis hal, nagyobb hal, filé de még cápa is. Alig tudtuk megenni annyit süttettünk.

Utána még egy kis séta jött és véget is ért a nap.

Állati finom a datolya

Vettünk egy doboz ilyen valamit is a kedves úrtól

Menta tea, nagy kedvenc

Holnap reggel kompra szállunk, kilépéssel, hajózással, EU-ba belépéssel vagy 1,5 napos lesz az út, legközelebb csütörtökön este jelentkezek Marseille-ből. Már ha nem leszek hulla fáradt 😊

Tunézia - Algéria: érkezés Algir-ba

Ma olyan sok minden nem történt, elmotoroztunk Algírba. Azért ennyire persze nem volt egyszerű 😊

Setif kb. 1100 méteren fekszik, eső is volt este, így reggel nem volt épp meleg, be kellett öltözni. De legalább sütött a nap, nem voltunk szomorúan, hogy nem vizes úton kellett nekivágni a napnak. Autópályás szakasz jött, egészen hosszan, az egyetlen jó dolog benne a táj volt. Fennsíkon motoroztunk a hegyek között. Aztán egyszer csak rendőri ellenőrző pont jött, már teljesen elszoktunk attól, hogy egy ilyen helyen megállítanak. De itt megállított egy fiatal srác. Az mondjuk elég fura, hogy autópályán simán egy sávra szűkítik a forgalmat, mindenki átcsorog a rendőrök előtt és akit gondolnak azt kiveszik és ellenőrzik. Ez történt most velünk. De nem azért, hogy ellenőrizzen a srác, széles mosollyal jött oda hozzánk, mindenkivel kezet fogott, megkérdezte hogy vagyunk, hova megyünk, szükségünk van-e vízre. Közben végig vigyorgott. Az útlevelet el sem kérte. Aztán újra kezet fogott és mehettünk tovább.

Az autópálya helyenként nem túl jó minőségű, épp nem kátyús, de ilyen komolyabb megsüllyedések vannak helyenként, ami azért meg tudja dobni a motort. Na egy ilyennél Bikemannek kirepült a tartóból a telefonja, amit navigációnak használt. Úgy 100-nál csapódott az aszfaltnak. Nem volt erős forgalom, és szerencsére nem is mentek rá, fel tudtuk venni. Rendesen összetört a kijelzője, de működőképes maradt. És egyébként már egy szervizben van, holnapra meg lesz javítva.

Hát így indult a nap. Tipaza felé vettük az irányt, kis város a tengerparton.

Út közben megálltunk kajálni és egy olyan helyre sikerült beülni ahol csak fiatal lányok voltak. Nagyon szépek voltak és annyira jó hangulatot teremtettek, jókedvűen beszélgettek, nevettek, baromi jó volt az egész.

Az étterem előtt pedig odajött hozzánk két srác és kérés nélkül adtak 3 flakon vizet. Mindenki nagyon kedves velünk. A srácokkal kép is készült:

Megérkeztünk Tipaza-ba, ahol vannak római kori romok is, de már láttuk a két legnagyobbat, így azt kihagytuk. Helyette ettünk egy hal levest és sétáltunk a kikötőben és környékén.

A motorjaink bent álltak az étterem udvarán, amikor indultunk el, akkor a pincér csaj szaladt oda hozzánk selfie-zni.

Már sötétben értünk Algírba a szálláshoz, mert előtte elment pár óra a liquor store keresésével, ami nem lett meg. Algériában nem egyszerű meginni egy sört, nem lehetetlen, de nem egyszerű. Nagy városban, mert kis vidéki városban lehetetlen.

Este kicsit még sétáltunk a városban, Bikeman útba igazítást kért egy olyan helyre, ahol adnak sört. Egy férfi elkísért minket egy étteremszerűségbe, az ajtóban ült egy civil ruhás rendőr, neki mondta, hogy hozott három külföldit. És akkor bemehettünk. Az ablakokon volt valami fólia, hogy kívülről ne lehessen belátni. Érdekes volt. És bent vágni lehetett a füstöt. Milyen jó, hogy otthon zárt helyen nem lehet dohányozni, tök természetes már, most érzem mennyire jó dolog ez. Szóval megittunk itt egy-két sört, aztán jöttünk a hotelba. A szobából szép kilátás van a tengerre, ezt majd holnap jobban fogjuk látni. Holnap megnézzük Algírt.