Elérkezett a Tunézia-Algéria motortúra ideje. Már alig vártam! A januári namíbiai útra nem tudtam elmenni, így most ezzel kárpótolom magam. Meg majd mással is, de arról majd novemberben...
Természetesen ezt az utat is Bikeman Zoli találta ki, nekem nem nagyon fordult meg a fejemben, hogy Tunéziában vagy Algériában szeretnék motorozni. Hogy finoman fogalmazzak. Nem mint ha bármi gond lenne ezekkel az országokkal, csak a listámon sok minden van előrébb. De ez a lehetőség jött, ide jöttem. Nincs ezzel baj, sőt, pont így van jól.
És csak hárman jöttünk, nem egy nagy létszámú túra ez most. Bikeman Zoli, Balázsi Zoli és én. Akiket Bikeman-nek és Zolinak fogok most hívni.
Az egész már csütörtökön elkezdődött, szóval három napja úton vagyunk. De csak most van értelme elkezdeni a tudósítást. Szóval csütörtökön késő délután átmotoroztam Békéscsabáról Debrecenbe Bikeman-ékhoz. Oda jött Zoli pénteken reggel az Pajero-val ami egy trélert húzott. Felkötöztünk rá még két motort és elindultunk Olaszországba. A terv úgy nézett ki, hogy elvisszük a motorokat valahova Genova környékéig, ott hagyjuk az autót és a trélert, és Genovában kompra szállunk. Akár mehettünk volna végig lábon is, de nem lett volna egy nagy élvezet ~1200 km-t autópályázni. Túl meleg sem volt, így ennek a változatnak én kifejezetten örültem. Ráadásul épp csak kijötten egy ilyen köhögős torokfájós szarságból, annak sem tett volna jót. Legalábbis az induláskor még azt hittem, hogy kijöttem...
Egy szó mint száz, csütörtökön több mint 14 órát autóztunk. Sokat erről nincs értelme írni, elég fárasztó volt. De legalább tudtunk beszélgetni. És nem kopott kockásra a motorok gumija. Este 10 körül érkeztünk meg Riccardo-hoz, a Garda-tó alatt van egy farmháza.
Pénteken reggel innen indultunk el Genovába, nagyjából 200 km-t mentünk. Nem indult túl jól, egy darabig esőben mentünk autópályán. Majd lejöttünk a pályáról, elállt az eső is szerencsére és a hegyekben kanyarogtunk. Ez zsír király volt. De a végére újra elkezdett esni, és egy darabig esőben vagy vizes úton kanyarogtunk. Ha valamit utálok a motorozásban az az eső. Vizes úton elvész az élvezet és még az esőruhába is belerohad az ember. Mert az kifele sem engedi a nedvességet. Na de legalább kanyarogtunk egy jót, az út nagy része állati szép volt. Viszont durván érzem a korlátaimat, sokat kihagytam, nem megy úgy a motorozás mint régen. És hát nem is fiatalodok...
Megérkeztünk Genovába, időben voltunk, épp időben, így beiktattunk egy bevásárlást. 25 óra a komp út Tunis-ba, nettó 25, plusz minimum 1-1 a beszállás. Gondoltuk amit csak tudunk, azt megvesszük előbb, a kompon minden horror drága. Ezzel nem is volt semmi baj.
 |
| A kép a bolt parkolójából készült, a jobboldali a mi hajónk |
Egy ilyen kompra nem gyors a beszállás, kamionok, autók, motorok, áruk, emberek, ki kell lépni az EU-ból, elmegy vele pár óra. 15:00-kor indul a hajó, 10:00-kor kezdődik a check-in, ami egy órábal az indulás előtt bezár. Azaz 14:00 volt a nagyon legutolsó pillanat amikor be kell csekkolnunk. És tartottunk 13:00 óránál. Ez eddig oké, ott van előttünk a hajó. Na de hogy lehet oda lejutni? Itt kezdődött a probléma. Oda-vissza mentünk a kikötőben, már a tizedik kör volt, embereket kérdeztünk, de nem találtuk. Egyre nőtt a feszkó, 14:45-re sikerült lekeveredni. Nincs jól kitáblázva és nem is egyértelmű. Na de meglett.
 |
| A motorok itt utaztak, itt épp az enyémet kötik le |
És innen jött egy 26 órás út. Erről olyan nagyon sokat megint nincs értelme írni. Egy ekkora hajó persze tök érdekes, 10 emeletes amiből a 8-ig lift is közlekedik, és van itt minden. Bár, étterem, még mozi is, bár az nem működött. Lehet venni wi-fi-t ami műholdas. Nekünk volt egy 4 fős kabinunk, fürdőszobával, nem mondanám tágasnak, de élhető. Egy lakóautónál tágasabb :)
A kikötőben pedig láttunk pár hajó csodát:
Aztán elindultunk. És mentünk, mentünk, mentünk. Nagyon simán megy egy akkora hajó, nem is éreztem, hogy hajón vagyok. Ebben persze sokat segített, hogy nem volt vihar.
Ez a lift melletti tábla:
És itt jöttem rá este a hajón, hogy még nem jöttem ki teljesen a betegségből. Nem volt nehéz nem rájönni, mert belázasodtam. Hoztam magammal gyógyszereket, így remélhetőleg tudom kezelni, de nem egy jó kezdet belázasodni épp az élvezetes rész előtt. Begyógyszereztem magam és ma reggelre jobb is lett, meglátjuk a folytatást, remélem nem lesz gond.
Kikötöttünk, beléptünk az országba, viszonylag gyorsan ment. Bonyolítás persze van, először fel kell írni egy A4-es papírra személyes és motor adatokat, aztán útlevél ellenőrzés, majd kis papír kitölt, majd egyik ablak, másik ablak, harmadik ablak, egy papír itt, egy másik ott, aztán abból az egyiket leadni, majd újabb útlevél ellenőrzés és már mehetsz is. Az autósoknak sokkal rosszabb, ott jó nagy sor volt, csomagokat kipakoltatták. A motorokat előre hívták, csomaggal nem foglalkoztak, csak az adminisztráció volt.
Fél 5 körül voltunk helyi idő szerint, és csak kb. 15 km-t motoroztunk a szállásig, ami nem Tunis-ban van, hanem Sidi Bou Said-ban.
 |
| A szállásunk, szemben a baloldali ajtó a miénk |
 |
| A kis utca végében a motorok parkolnak, ott lakunk ma |
Tettünk egy kört a városban. Elég nagy volt a tömeg, ez egy felkapott rész, ünnep is van. Fiatalok zenélnek, énekelnek, a hangulat megvan.
Minden ház kék-fehér, árusok, kiülős helyek, arab zene, megvan a hangulat úgy rendesen. Kerestünk még vacsorát, egy ilyen helyi autentikus utcára nyíló helyre esett a választás. Erre:
De nem pizzát ettünk, hanem ezt:
Hozzá menta tea, ami állati jó ízű, nagyon intenzív a menta íze, csak ne raknának bele annyi cukrot. Na de így is baromi jó.
Eddig ennyi történt, 3 napból egy pár óra ami lényeges, na de holnaptól belecsapunk :)
