Szumátra - 5. nap: Ketambe

Annak ellenére, hogy időben lefeküdtem aludni az alváshiányon nem sikerült javítani, sőt... Sikerült valamit bekajálni ami miatt éjszaka igen sűrűn látogattam a wc-t... Elég bátran meg szoktam kóstolni dolgokat és abban benne van a kockázat, viszont ezt most nem tudom mihez kötni.

Ezen a képen amúgy Dénes is rajta van 😊

Elhagytuk Zoé paradicsomát, de előtte még kaptam ettől a kedves recepciós lánytól gyógyszert gyomor problémákra.

A mai első megálló egy vízesésnél volt:

A második pedig ennél az útszéli "étteremnél", ahol végül nem mertünk enni, nem tűnt valami tisztának. Az ilyesmi nem igazán szokott visszatartani, de ma engem is visszatartott. Így csak egy Coca Cola-t ittam, amit 1-2 esettől eltekintve 25 éve nem iszok. De el kell ismerni, gyomor problémák esetén igencsak hatásos.

Ő nem velünk van, de simán tartja a mi tempónkat

Később találtunk bizalomkeltő éttermet, szerencsére jól is voltam, tudtam enni. De nagyon fáradt voltam, alig vártam, hogy megérkezzünk. Ezeket a motorokat nem egész napos motorozásra találták ki, igen kényelmetlen a vékony ülés hosszabb távon, kipihenten is megviselt volna a mai 280 km.

Igaz, hogy ma nem voltam a toppon, de ettől még az út állati szép volt. Dzsungel motorozásnak hívom, hihetetlen az egész.

Itt lesz a mai szállásunk:

 

Ez pedig a kilátás a teraszról:

Vezet hátra egy kis ösvény is a folyóhoz:

Kaptunk vacsorát és húzás aludni. Holnap irány a dzsungel, ahova pár napra "beköltözünk".

Szumátra - 4. nap: Toba-tó

Két éjszakát maradtunk itt a Toba-tónál, a helyre igazán megéri rászánni az időt. Reggel a teraszról ez a látvány fogadott:

Reggeli után a csapat kettévált: Vili, Gábor, Eörs és Jani hajótúrára mentek, többek között egy csak a tóról megcsodálható vízesést is megnézni. A többiek pedig elindultak körbemotorozni a szigetet. Dénes, Bandi, Jani és én indultunk előre és leadtuk Eörs motorját egy szervizben. Kicseréltettük a hátsó fékbetétet ami vasra futott és beállíttattuk az alapjáratot mert a motor folyton leállt. Mindenféle apró gondok vannak a motorokkal, de persze itt semmi nem patika állapotú. Mennek, ez a lényeg 😊

Amíg a motor elkészült, mi beültünk ebbe a kávézóba:

Bandi zöld teája, brutál a színe!

A motor nagyon gyorsan elkészült, kb. 50.000 helyi pénzbe került a javítás ami nagyjából 1.200 Ft. Itt ezek az árak vannak.

Közben megjött Bikeman és Zoli és elindultunk körbe a szigeten. Állati jó volt! A második nap ami beütött 😁 Ideális idő, nincs nagyon meleg mert viszonylag magasan vagyunk, szinte nulla forgalom, jó minőségű út (ami azért itt-ott le van szakadva és ott egy sávra szűkül) és valami hihetetlen látvány! Néha olyan volt mintha egy dzsungelben vezető aszfaltcsíkon kanyarognánk, utána pedig felmentünk a "kráter szélére" ahonnan pazar volt a kilátás. Na ezért jöttünk 😎

A motoron mondjuk elég viccesen nézek ki, "kicsit" kicsi nekem 😂

Egy helyen pedig belefutottunk egy esküvőbe. Megálltunk nézelődni és azonnal ránk szegeződött a figyelem. Elkezdtek velünk fotózkodni, Bikeman-nek a kezébe adtak egy tányér kaját. Közben meg ment a szertartás és ahogy néztem az ifjú pár nem volt épp elragadtatva attól, hogy elvittük a show-t. Nem akartuk, elnézést innen is, mi csak igazán kíváncsiak voltunk arra, hogy hogyan néz ki itt egy esküvő.

Alig tudtunk elszabadulni, készült velünk vagy száz kép...

Aztán egy másik városban sétáltunk kicsit, az alábbi életképek ott készültek:

Egy tipikus bolt

És egy tipikus jármű

Karácsonyról itt maradt fa amire maga Jason Statham vigyáz 😊

A szigetet a batak népcsoport lakja, akik a holland gyarmatosítás hatására keresztények. Mondjuk azt nem igazán értem, hogy a karácsonyfák sok helyen miért vannak még mindig meg. Láttunk Merry Christmas feliratot is étteremben.

Igazán jó ötlet volt körbemotorozni a szigetet, élveztem nagyon. A szállásunk közelében lévő étterem volt a következő megálló ahol csirke levest és sült csirkét ettünk. A csirkét itt minden bizonnyal bárddal aprítják mert tele van éles csont darabokkal. De az elkészítés az hibátlan, csípős szószba kellett mártogatni, rendben volt.

Nagy kedvenc a kókusz

Kis délutáni pihenő volt még ma és egy kis esti séta. Ma le kell feküdni időben, mert holnap közel 300 km-t kell menni. Bár állítólag van egy rövidebb út is mint ahogy a google vagy a waze tervez. Na ebből a megközelítésből szoktak lenni a bajok... 😂 Meglátjuk. Na és az sem lenne utolsó ha végre kipihenném magam, mert a túra eleje óra súlyos alváshiányban szenvedek. Ami nem a jetag következménye, hanem a 6 órás alvásoké... Estére van teljesen végem, pont amikor a blogot írom és ilyenkor érzem, hogy nem is tudom olyan jól leírni a napot. Próbálok ezen holnapra javítani.

Ezt a lenti képet az esti séta során lőttem, helyiek kártyáznak ilyen domino szerű kártyákkal. Amit nem simán letesznek, hanem odacsapják az asztalhoz.

Ez volt a negyedik nap, most elhúzok aludni, mert 7:30-kor reggeli és 8-kor indulás. Legalábbis ez a terv...

Szumátra - 3. nap: Toba-tó

Ma végre megérkeztünk! A tegnapi nap lássuk be nem volt egy álom motorozás, de a mai az már az volt, beütött amiért jöttünk.

Pazar helyen ébredtünk fel, majd a reggeli után el is indultunk a Toba-tó irányába. Vulkáni eredetű a tó, lényegében egy egykori vulkán kráterében található kb. 900 méterrel a tengerszint felett.

Kilátás a hotelból

Medan úgy 100 km-es körzetében (arra felé legalábbis amerre mi jöttük) brutális a forgalom. Alig vannak táblák, de igazából fölösleges is lenne. Nem számít kinek van elsőbbsége vagy hogy indexelsz-e vagy hogy záróvonal van, olyan sincs, hogy nem előzünk jobbról (ami itt balról). Jobbról, balról, járdáról, útpadkáról, mindenhonnan előznek. Egy szó mint száz, itt nem zavarja össze az embereket a kresz... Mindenki ott megy ahol tud, de közben figyel is a másikra. Igazi káosznak tűnik, viszont nincs benne agresszió és működik is. De erősen szokni kell, mélyvíz motorral a másik oldalon.

Ahogy haladtunk a tó felé szépen lassan a forgalom is egészen vállalhatóvá vállt, nem értek össze az autók és a motorok. Ez ezen a lenti képen is egészen jól látszik:

És meg is érkeztünk a tó egyik kilátópontjához, ahonnan egy kb. 100 méteres vízesés is látható, igaz elég messziről:

Majd jött, hogy tankolni kellene, de nem volt benzinkút. Viszont az út mentén mindenhol árulnak benzint. Előre kimérve. És itt meg is tankoltunk:

Benzinkút a személyzettel

A benzinkúton mosdó is van, kérdeztem az embert, hogy van-e itt valahol mosdó és simán mondta, hogy menjek be a  házában lévő fürdőszobába. Igen szerény körülmények közötti fürdőszobát kell elképzelni, de egyetlen másodpercig sem hezitált, hogy beengedjen-e. Nagyon más kultúra, számunkra szokatlan közvetlenséggel és bizalommal. Pedig csak ez lenne a normális.

Majd kanyargós út jött, hú innen igazán élvezetes volt a nap. Vigyorogtam a sisak alatt ahogy húztam ennek a pimpelt motornak. Nyitott kipufogórendszer van rajta (lehet van köze a check engine lámpához...), jó nagy hangja van, az érzés emiatt olyan mint ha száguldozna az ember. De a 150 köbcenti az 150 köbcenti, nincsenek csodák. Nagy hang van, erő az nincs. De így is hatalmas érzés. Vagy épp emiatt jó 😊

Újabb kilátópont jött kávéval és dragon fruit juice-zal.

 

Innen újabb kanyargás után a kompkikötőbe mentünk, hogy azzal bemenjünk a tó közepén lévő szigetre. Integettek, hogy motorral ne a nagy kompra szálljunk, hanem egy kisebb hajóra. Nem értettük, de szót fogadtunk. És fel is pakolták a motorokat a hajó két oldalára.

A kikötő egyik oldala

Ez pedig a hajónk a kikötő másik oldalán...

...itt már a motorjainkkal

Kapitányi híd, a hülye turistáknak mindent lehet :)

Ezek már a szigeten lévő a tradicionális batak faházak, jó pár helyen láthatók, ezek itt lakottak, simán beálltunk valakiknek az udvarába...:

Ez pedig a tóra néző egyáltalán nem tradicionális szállodánk, elég pazar helyen vagyunk ma is:

Nem mentünk ma sokat, olyan 150 km-t, igaz ezekkel a kis motorokkal ez is elég fárasztó. A lényeg, hogy ma délután 3 körül megérkeztünk a szállásra, így volt időnk pihenni kicsit. És még az eső sem kapott el bennünket. Esős évszakban vagyunk, délután elvileg megjön az eső, de ma ezt szerencsére megúsztunk.

Egy étterem volt még a mai célpont amit Vili nézett ki, ő a gasztro felelős a csapatban. Ez a választása is bejött, egy igen jó gombalevest és egy csirkés nasi goreng-et ettem. Mondjuk Eörs nem dicsérné meg a helyet, az ő rendelését akkor hozták ki amikor mindenki más már végzett.

Majd még kis esti sörözés és beszélgetés következett.

Két éjszakát maradunk ezen a szálláson, holnap kettészakad a csapat. Egy része hajókázni megy, a másik része pedig körbemotorozni a szigetet.

Szumátra - 1-2. nap: Érkezés Medan-ba

Megérkeztünk Szumátrára, egy újabb Bikeman motoros túra leírása következik.

De hogyan is kerültem ide? Épp a namíbiai indulással voltam elfoglalva amikor is az indulás előtti napon jött egy üzenet Banditól, hogy fizessem be a szumátrai túrát a Bikemannek. Indonézia, igen, volt róla szó, a Bikeman szervez egy Szumátrát. De nem sokat foglalkoztam a dologgal, lefoglalt a namíbiai projekt, csak csináltam csináltam amit Bandi mondott, befizettem. Aztán Namíbiából november végén hazaértünk, most meg itt vagyunk Szumátrán 😊 Állat, nézzük gyorsan pontról pontra:

Január 26, péntek, az indulás napja. Egy esti járattal indultunk el Budapestről a Turkish Airlines-szal:

Majd isztambuli átszállás és egy laza 9 és fél órás repülés után már Kuala Lumpur-ban is voltunk. Az időeltolódás 7 óra, azaz egy 17 órás napunk volt. Mondanom sem kell, hogy a repülőn nem volt valami pihentető az éjszaka, jó fáradtan érkeztünk meg szombaton délután. De ez sem akadályozott meg abban, hogy a reptéren lévő szállásunkról azért bemenjünk a városba egy taxival:

Újra Kuala Lumpur-ban 😊

Nagyon szeretem Ázsiát! Amint kiléptem a gépből megütött a meleg és a magas páratartalom. Azonnal tudtam, hogy jó helyen vagyok. 34 fok és harapni lehet a levegőt, ááááááá ez kell nekem 😁

Gyorsan bemutatom a csapatot ami tíz főből áll: Bikeman Zoli a szervezőnk, Balázsi Zoli, Dénes, Jani, Vili, Eörs, Gábor, Laci, Bandi és én. Ezen a képen majdnem mindenki rajta is van, Gábor hiányzik róla ami a képet lőtte:

Kuala Lumpur-ra ezúttal csak pár óránk volt, de nem gond, mert a végén még el fogunk itt tölteni egy teljes napot.

Vasárnap folytatódott az utunk, reggeli és csekkoltunk is be az Air Asia járatára.

Alig több mint egy órás repülés után megérkeztünk Indonézia legnagyobb szigetére, Szumátrára (Szumátra a legnagyobb sziget ami teljes területével Indonéziában található). Az első benyomás: milyen zöld itt minden!

Kis várakozás után jött értünk a transzfer ami bevitt Medan-ba, ahol az első dolgunk egy ebéd elfogyasztása volt:

És hogy hogy néz ki a számla? Így:

81.000 volt az ebédem, ami kevesebb mint 2 ezer Ft. Nem drága az ország.

Aztán felvettük a motorokat, ezzel a 150-es Yamaha-val kötök közelebbi barátságot az elkövetkezendő két hétre:

 

Itt már délután volt, gondoltuk gyorsan lenyomjuk azt a 65 km-t ami mára van. Na ja, gyorsan... Hát ez itt rohadtul nem így megy! A közlekedés a tipikus ázsiai. Azaz baloldali és kaotikus. Látszólag össze-vissza megy mindenki. Közben persze működik, de aki az európai közlekedéshez van szokva az itt befonja a haját. Főleg motorral. Mert az autóban legalább utal a baloldali közlekedésre az, hogy "rossz helyen" van a kormány. De a motor pont ugyan olyan mint otthon. Márpedig motorral sem kell megérkezni egy balra kis ívből indított kanyarodásból az út jobb oldalára.

 

Ez a közlekedési kultúra nagyon más mint otthon. Autóban utasként is szokatlan. Autót vezetni már durva. Motort vezetni valami brutál durva. Amiben nem sokat segít az, hogy a motor itt a közlekedési eszközök hierarchiájában meglehetősen hátul szerepel. A szabály nagyjából az, hogy a nagyobb járműnek van elsőbbsége... Erről egyelőre nincsenek képeim, nem került még fel a GoPro a sisakra, de majd hamarosan pótolom.

A benzinkúton Bandival egyből sztárok lettünk a nálam két fejjel alacsonyabb lányokkal 😊

 

 Ez pedig itt egy gyors megálló valahol félúton:

Volt itt egy étterem is:

Engem nem kell félteni ha arról van szó, hogy együnk valamit egy lepattant helyen, de ide lehet én sem ültem volna be.

67 km-t motoroztunk ma. Ez nagyjából felért olyan 5-600 km-nek, annyira fárasztó volt. Arról nem is beszélve, hogy az utolsó 15-20 km-re besötétedett. Sötétben, a másik oldalon, motorral, vizes úton. Szerencsére esőt nem kaptunk, az lement előttünk, csak az út volt vizes. Aztán jött még hozzá egy jó darabon az útfelmarás. Hulla fáradtan érkeztünk meg az első szállásunkra.

Itt aztán megittunk egy bitang jó sört 😊

Volt itt még activity parti is, aztán mindenki elment aludni, én meg blogolok. Csak a szokásos 😊

A motorok olyanok amilyenek, azért nem mondanám őket tip-top állapotúnak. Van akié zörög, a másiknak lekoppan a teleszkópja, van amin hátul nincs világítás. Az enyém még úgy ahogy egyben van, mondjuk világít folyamatosan a check engine lámpa meg le van törve a kuplung kar fele, de megy. És van rajta kettő harsona kürt ami olyan hangos, hogy amikor először dudáltam annyira megijedtem, hogy majdnem én estem le a motorról...

Na de most én is elhúzok aludni, mert még súlyos alváshiányban vagyok. Majd szépen lassan beszámolok mindenről mert rengeteg érzés van még bennem, csak ehhez most eléggé fáradt vagyok.

Még egy fontos dolog: a kémműhold most is működik, itt lehet minket élőben követni (a pozíció 10 percenként frissül): https://share.garmin.com/tibaldtours

A jelszó ezúttal: "sumatra2024"