Érdekesek az első itthon töltött órák. Először is baromi hideg van,
komoly gond van itt az időjárással, majd meg fagyok. És csend van az
utcán, nincs folyamatos duda szó. Lelépek a
járdáról és egy autó megáll. Egy, mert nincs másik az úton (persze itt
is munkaszüneti nap van, tudom milyen amikor dugó van...). A kedvenc
koreai éttermemben a kedvenc levesemnek pedig nincs íze. Ez egy
ízkavalkád volt
korábban. Az indiai fűszerezés után persze nem meglepő, kis idő múlva
majd megint az lesz.
De nézzük az utat. Nehéz lenne összefoglalni pár szóban. 26 nap amiből 24 nap tömény élmény, nagyon élveztem. Utazás nem ütött még akkorát mint ez. Persze több szempontból is ez volt a legnagyobb, leghosszabb időben, legtávolabb az otthonomtól, legvadabb helyszínen, a komfortzónámból leginkább kimozdulva. Ez volt a legintenzívebb, minden nap történt valami, töményen értek az ingerek és az élmények. Emiatt is tűnik egy hétnek.
Nagyon bejött az indiai konyha. Már itthon is szerettem, de ami kint várt... fantasztikus volt! Az utcán enni is nagyon jó. Oda kell figyelni, hogy hol, de nem szabad kihagyni!
Az út előtt azt gondoltam, hogy biztos fogok fogyni pár kilót. Mert nehéz lesz elkerülni, hogy legyenek gyomor problémáim, sokat fogunk menni, meleg is lesz amikor nem esik jól sokat enni inkább a víz kell. Ez majdnem mind igaz. Sokat mentünk, voltak kisebb gyomor problémák is (de semmi komoly, hasmenés nem ért utol pedig számítottam rá), sok víz is kellett. De jól esett a sok és finom indiai étel! Úgyhogy az egyenleg plusz 2 kiló lett... :) Sebaj, majd lesportolom :)
Féltem attól, hogy milyen lesz a higiénia. Hogy ez lesz a legnagyobb kihívása az útnak. Nem volt az. Persze voltak kemény helyek és helyzetek, de ha az ember odafigyel, nem éri baj. Amikor el kellett indulni haza, akkor úgy éreztem, hogy a való világból most vissza kell mennem egy steril környezetbe. Nyilván nem ennyire egyszerű, biztos össze lehet szedni ezt-azt, és mi sem láttunk mindent. De sok mindent igen, nem igyekeztünk "olcsón megúszni" Indiát. Ami alatt azt értem, hogy a repülőtérről nem taxival mentünk egy puccos hotelba, majd másnap onnan egy látványossághoz és vissza. Így India nagy része kimaradna, épp a sava-borsa. Mi auto riksával közlekedtünk, gyalog mentünk, tömegközlekedéssel mentünk, bementünk a zsúfolt helyekre is, bazárokba, piacokra, az utcán ettünk. Sok mindent láttunk, sok mindennel találkoztunk, sokszor kaptam sokkot. Többször írtam kettősségről, egyszer a szépség vagy az ételek íze okozott sokkot, másszor az amit az utcán láttam, ami ott jött szembe. Átértékeltem egyes szavak jelentését, mint például tömeg, zsúfolt, szegénység, nyomor. Jót tesz az ember értékítéletének ha lát ilyesmit is. Sokszor panaszkodunk, hogy ez nem jó meg az nem jó, de amint ilyen körülményekkel találkozik az ember rájön, hogy valójában egyáltalán semmi problémája nincs az életben.
De átértékeltem más szavak jelentését is, mint például fűszeres vagy csípős, mint ahogy gazdagabb lett a "szép" szó jelentése is.
Összeszedtem még pár érdekességet amik szerintem kimaradtak. Bár nem olvastam végig a saját írásaimat, talán ezekről nem írtam:
- Indiában az emberek sokat köpködnek. Az utcán, a taxi sofőrje ki az ablakon, az árus, stb. Nem azt mondom, hogy mindenki, de sűrűn lehet ezt látni. Hozzá kell szokni a látványhoz, na meg ahhoz is, hogy ha pl. sorban állsz és ezt épp mögötted csinálja valaki, akkor benne van, hogy a lábadra is jut... Erős. Delhiben a metróban és több látványosságnál is tábla van, hogy tilos köpködni. Van ahol pénzbüntetés is jár érte.
- A zsúfolt helyeken, utcákon, járműveken alig látni nőket. Marokkóban éreztem hasonlót.
- Az is furcsa, de jó értelemben, hogy az emberek nem dohányoznak. Alig láttunk cigiző embereket.
- A járművek. Hát erről sokat lehetne írni, sok képen is látszik sok-sok érdekesség. De amit itt még kiemelnék, hogy a motorokon elöl is van rendszám, és a kürt le van cseréve rajtuk olyanra mint ami az autókon van. Ugyan olyan hangosan dudálnak mint az autók. Hogy sisak nincs a motoroson, az semmiség... :)
- Az utcán sokféle igen érdekes szolgáltatást ajánlanak. Borotválást, talán ez a legkevésbé furcsa, mondjuk az, hogy az utcán egy székben borotválnának meg, hát... Persze csak nekem furcsa, ott nem az. De furcsa volt az is, amikor a szandálomat ki akarták boxolni. És akkor a legfurcsább, amikor egy ember megkérdezte, hogy kitisztítsa-e a fülemet. Először azt hittem viccel, de aztán rájöttem, hogy ő a fültisztító. Voltak nála mindenféle tisztító pálcikák, később láttam is munkában ilyen szolgáltatót.
- Érdekes neveik vannak az embereknek, amikor beszélgetésbe kezdtünk helyiekkel, sokszor megkérdezték, hogy mit jelent a nevünk. Indiában bármilyen név adható, pl. Ronak, ami boldogság, vagy Soksham amit úgy lehetne lefordítani, hogy "aki mindent meg tud csinálni". De a Vasent is érdekes, azt jelenti tavasz.
- És akkor utolsó érdekességnek a fejbillegtetés. Ezt csak az érti, aki látott már ilyet. Amikor valamit kérdezel és arra jön egy válasz, akkor jön hozzá a fejbillegtetés. Ez se nem bólogatás, se nem fej lengetés jobbra-balra. A mozdulatot jelképesen úgy a legkönnyebb elképzelni, mint ha az ember feje át lenne szúrva középen az orrától a tarkójáig egy pálcával és azon billegne jobbra-balra. És fogalmad nincs, hogy ez mit jelent. A kultúrának nem része nemet mondani, ha ez lenne a helyes válasz, akkor mosolygás van és fejbillegtetés, amiből sok mindenre gondolsz, egyre nem, hogy "nem". De jön "igen"-nél, "köszönöm"-nél, "szívesen"-nél, elköszönésnél is. Mondanom sem kell, Vasent nem csinálja, mint ahogy nem is köpköd, és természetesen nem is szemetel. Többször volt olyan érzésem, hogy durván kilóg ő a társadalomból, nagyon is jó értelemben.
Nézzük az út alatt keletkezett veszteségeket, mert az is van:
- Az első, hogy még itt a budapesti repülőtéren levágtak egy pántot a hátizsákomról miután azt befóliázták. Egyrészt azért fóliáztattam be, hogy ne sérüljön, vadi új, a másik, hogy ne vegyenek ki belőle semmit. Amikor kivágta a srác a fogantyúnál a fóliát, akkor levágott egy pántot. Ezt persze csak Delhiben vettem észre amikor kicsomagoltam. A használhatóságot csak minimálisan befolyásolja, de elég zavaró. Még ha egy 10 éves hátizsák lett volna, de most vettem.
- Az egyik mosatásnál kivasalták a rövidnadrágomat, ami egy ilyen gyorsan száradó, szinte teljesen poliészter bringás nadrág. Vasaló a közelébe sem kerülhet. Persze nekem kellett volna szólni. Ez is használható maradt, de sérült.
- Az is biztos, hogy a túracipő Gore-tex membránjával nem sok jót tett a Gavi erdőben rászórt só.
- A fényképezőm kibírta az utat, de az exponáló gomb nem működik jól. Poros, koszos helyeken használtam, sokat tisztítottam a lencsét és a gépet a portól, nyilván a gombhoz is bejutott. Volt nagyon párás hely is, valószínűleg a kettő együtt okozza a beragadást.
- Az órám számlapja megkarcolódott, odavertem egy falhoz véletlenül. Még jó, hogy az indulás előtti napon kaptam hozzá egy védőfóliát, gondoltam majd felteszem rá ha visszajöttem. Szép gondolat :) Mindegy, használati tárgy.
- Ide sorolhatom még a jobb kisujjamat is, persze meg van, és már be is gyógyult. Az út előtt vetem egy svájci bicskát, hasznos egy ilyen úton, jó is volt vele pl. mangót hámozni. Egyik este gondoltam mennyire vagány dolog egy kézzel becsukni. Ja, de még vagányabb, ha nem hagyod ott a kisujjadat, és nem az állítja meg a rohadtul éles pengét... Jó pár napig volt leragasztva.
Lényegében ezekből a tanulság, hogy ilyen útra nem kell drága/új dolgokat vinni. Vagy legalábbis olyant, amit féltesz. Jó volt ez így, semmi komoly veszteség nem ért, ezek benne vannak, csak tanulság. És nem kell vagánykodni :)
Egy szó mint száz, India elképesztő hely! Én nagyon ajánlom, de ha valaki az igazi Indiát is látni akarja, akkor ne ez legyen az első útja. Az a része fekete öves utazóknak ajánlott.
Végül de nem utolsó sorban köszönöm Leslie-nek a társaságot, és azt a sok energiát amit a részletek kidolgozásába beletett! Leslie tapasztalt utazó, tapasztalt Ázsia utazó. Én sokszor csak azt mondtam meg, hogy mit szeretnék látni, vagy milyen útvonalat szeretnék bejárni. A részleteket pedig ő dolgozta ki, ami nagyon sok munka. Én tudom mennyi. Kösz Leslie! :)
Köszönöm Vasent-nek a társaságot, hogy megszervezte a keralai részt, Binunak, hogy aludhattunk a lakásában. Köszönöm Tamásnak a pálinkát, ami végül tényleg nem bírta ki az út végéig, mert onnantól hogy Vasent is velünk volt, gyorsabban fogyott. De nagyon jó szolgálatot tett, fertőtlenítette a szervezetemet, meg is úsztam az utat komolyabb gyomor panaszok nélkül. De köszönöm Ferinek a kézfertőtlenítőt, Li-nek, hogy nyitva van nov. 1-én és volt ma mit ennem, a főnökeimnek, hogy elengedtek ilyen hosszú szabadságra, Balázsnak a helyettesítést, és nektek, hogy követtetek itt a blogon! És köszönöm a sok-sok pozitív visszajelzést is a blogról, igazán jól esett!
Incredible !ndia :)
Utazás most egy időre OFF.
Sziasztok.
De nézzük az utat. Nehéz lenne összefoglalni pár szóban. 26 nap amiből 24 nap tömény élmény, nagyon élveztem. Utazás nem ütött még akkorát mint ez. Persze több szempontból is ez volt a legnagyobb, leghosszabb időben, legtávolabb az otthonomtól, legvadabb helyszínen, a komfortzónámból leginkább kimozdulva. Ez volt a legintenzívebb, minden nap történt valami, töményen értek az ingerek és az élmények. Emiatt is tűnik egy hétnek.
Nagyon bejött az indiai konyha. Már itthon is szerettem, de ami kint várt... fantasztikus volt! Az utcán enni is nagyon jó. Oda kell figyelni, hogy hol, de nem szabad kihagyni!
Az út előtt azt gondoltam, hogy biztos fogok fogyni pár kilót. Mert nehéz lesz elkerülni, hogy legyenek gyomor problémáim, sokat fogunk menni, meleg is lesz amikor nem esik jól sokat enni inkább a víz kell. Ez majdnem mind igaz. Sokat mentünk, voltak kisebb gyomor problémák is (de semmi komoly, hasmenés nem ért utol pedig számítottam rá), sok víz is kellett. De jól esett a sok és finom indiai étel! Úgyhogy az egyenleg plusz 2 kiló lett... :) Sebaj, majd lesportolom :)
Féltem attól, hogy milyen lesz a higiénia. Hogy ez lesz a legnagyobb kihívása az útnak. Nem volt az. Persze voltak kemény helyek és helyzetek, de ha az ember odafigyel, nem éri baj. Amikor el kellett indulni haza, akkor úgy éreztem, hogy a való világból most vissza kell mennem egy steril környezetbe. Nyilván nem ennyire egyszerű, biztos össze lehet szedni ezt-azt, és mi sem láttunk mindent. De sok mindent igen, nem igyekeztünk "olcsón megúszni" Indiát. Ami alatt azt értem, hogy a repülőtérről nem taxival mentünk egy puccos hotelba, majd másnap onnan egy látványossághoz és vissza. Így India nagy része kimaradna, épp a sava-borsa. Mi auto riksával közlekedtünk, gyalog mentünk, tömegközlekedéssel mentünk, bementünk a zsúfolt helyekre is, bazárokba, piacokra, az utcán ettünk. Sok mindent láttunk, sok mindennel találkoztunk, sokszor kaptam sokkot. Többször írtam kettősségről, egyszer a szépség vagy az ételek íze okozott sokkot, másszor az amit az utcán láttam, ami ott jött szembe. Átértékeltem egyes szavak jelentését, mint például tömeg, zsúfolt, szegénység, nyomor. Jót tesz az ember értékítéletének ha lát ilyesmit is. Sokszor panaszkodunk, hogy ez nem jó meg az nem jó, de amint ilyen körülményekkel találkozik az ember rájön, hogy valójában egyáltalán semmi problémája nincs az életben.
De átértékeltem más szavak jelentését is, mint például fűszeres vagy csípős, mint ahogy gazdagabb lett a "szép" szó jelentése is.
Összeszedtem még pár érdekességet amik szerintem kimaradtak. Bár nem olvastam végig a saját írásaimat, talán ezekről nem írtam:
- Indiában az emberek sokat köpködnek. Az utcán, a taxi sofőrje ki az ablakon, az árus, stb. Nem azt mondom, hogy mindenki, de sűrűn lehet ezt látni. Hozzá kell szokni a látványhoz, na meg ahhoz is, hogy ha pl. sorban állsz és ezt épp mögötted csinálja valaki, akkor benne van, hogy a lábadra is jut... Erős. Delhiben a metróban és több látványosságnál is tábla van, hogy tilos köpködni. Van ahol pénzbüntetés is jár érte.
- A zsúfolt helyeken, utcákon, járműveken alig látni nőket. Marokkóban éreztem hasonlót.
- Az is furcsa, de jó értelemben, hogy az emberek nem dohányoznak. Alig láttunk cigiző embereket.
- A járművek. Hát erről sokat lehetne írni, sok képen is látszik sok-sok érdekesség. De amit itt még kiemelnék, hogy a motorokon elöl is van rendszám, és a kürt le van cseréve rajtuk olyanra mint ami az autókon van. Ugyan olyan hangosan dudálnak mint az autók. Hogy sisak nincs a motoroson, az semmiség... :)
- Az utcán sokféle igen érdekes szolgáltatást ajánlanak. Borotválást, talán ez a legkevésbé furcsa, mondjuk az, hogy az utcán egy székben borotválnának meg, hát... Persze csak nekem furcsa, ott nem az. De furcsa volt az is, amikor a szandálomat ki akarták boxolni. És akkor a legfurcsább, amikor egy ember megkérdezte, hogy kitisztítsa-e a fülemet. Először azt hittem viccel, de aztán rájöttem, hogy ő a fültisztító. Voltak nála mindenféle tisztító pálcikák, később láttam is munkában ilyen szolgáltatót.
- Érdekes neveik vannak az embereknek, amikor beszélgetésbe kezdtünk helyiekkel, sokszor megkérdezték, hogy mit jelent a nevünk. Indiában bármilyen név adható, pl. Ronak, ami boldogság, vagy Soksham amit úgy lehetne lefordítani, hogy "aki mindent meg tud csinálni". De a Vasent is érdekes, azt jelenti tavasz.
- És akkor utolsó érdekességnek a fejbillegtetés. Ezt csak az érti, aki látott már ilyet. Amikor valamit kérdezel és arra jön egy válasz, akkor jön hozzá a fejbillegtetés. Ez se nem bólogatás, se nem fej lengetés jobbra-balra. A mozdulatot jelképesen úgy a legkönnyebb elképzelni, mint ha az ember feje át lenne szúrva középen az orrától a tarkójáig egy pálcával és azon billegne jobbra-balra. És fogalmad nincs, hogy ez mit jelent. A kultúrának nem része nemet mondani, ha ez lenne a helyes válasz, akkor mosolygás van és fejbillegtetés, amiből sok mindenre gondolsz, egyre nem, hogy "nem". De jön "igen"-nél, "köszönöm"-nél, "szívesen"-nél, elköszönésnél is. Mondanom sem kell, Vasent nem csinálja, mint ahogy nem is köpköd, és természetesen nem is szemetel. Többször volt olyan érzésem, hogy durván kilóg ő a társadalomból, nagyon is jó értelemben.
Nézzük az út alatt keletkezett veszteségeket, mert az is van:
- Az első, hogy még itt a budapesti repülőtéren levágtak egy pántot a hátizsákomról miután azt befóliázták. Egyrészt azért fóliáztattam be, hogy ne sérüljön, vadi új, a másik, hogy ne vegyenek ki belőle semmit. Amikor kivágta a srác a fogantyúnál a fóliát, akkor levágott egy pántot. Ezt persze csak Delhiben vettem észre amikor kicsomagoltam. A használhatóságot csak minimálisan befolyásolja, de elég zavaró. Még ha egy 10 éves hátizsák lett volna, de most vettem.
- Az egyik mosatásnál kivasalták a rövidnadrágomat, ami egy ilyen gyorsan száradó, szinte teljesen poliészter bringás nadrág. Vasaló a közelébe sem kerülhet. Persze nekem kellett volna szólni. Ez is használható maradt, de sérült.
- Az is biztos, hogy a túracipő Gore-tex membránjával nem sok jót tett a Gavi erdőben rászórt só.
- A fényképezőm kibírta az utat, de az exponáló gomb nem működik jól. Poros, koszos helyeken használtam, sokat tisztítottam a lencsét és a gépet a portól, nyilván a gombhoz is bejutott. Volt nagyon párás hely is, valószínűleg a kettő együtt okozza a beragadást.
- Az órám számlapja megkarcolódott, odavertem egy falhoz véletlenül. Még jó, hogy az indulás előtti napon kaptam hozzá egy védőfóliát, gondoltam majd felteszem rá ha visszajöttem. Szép gondolat :) Mindegy, használati tárgy.
- Ide sorolhatom még a jobb kisujjamat is, persze meg van, és már be is gyógyult. Az út előtt vetem egy svájci bicskát, hasznos egy ilyen úton, jó is volt vele pl. mangót hámozni. Egyik este gondoltam mennyire vagány dolog egy kézzel becsukni. Ja, de még vagányabb, ha nem hagyod ott a kisujjadat, és nem az állítja meg a rohadtul éles pengét... Jó pár napig volt leragasztva.
Lényegében ezekből a tanulság, hogy ilyen útra nem kell drága/új dolgokat vinni. Vagy legalábbis olyant, amit féltesz. Jó volt ez így, semmi komoly veszteség nem ért, ezek benne vannak, csak tanulság. És nem kell vagánykodni :)
Egy szó mint száz, India elképesztő hely! Én nagyon ajánlom, de ha valaki az igazi Indiát is látni akarja, akkor ne ez legyen az első útja. Az a része fekete öves utazóknak ajánlott.
Végül de nem utolsó sorban köszönöm Leslie-nek a társaságot, és azt a sok energiát amit a részletek kidolgozásába beletett! Leslie tapasztalt utazó, tapasztalt Ázsia utazó. Én sokszor csak azt mondtam meg, hogy mit szeretnék látni, vagy milyen útvonalat szeretnék bejárni. A részleteket pedig ő dolgozta ki, ami nagyon sok munka. Én tudom mennyi. Kösz Leslie! :)
Köszönöm Vasent-nek a társaságot, hogy megszervezte a keralai részt, Binunak, hogy aludhattunk a lakásában. Köszönöm Tamásnak a pálinkát, ami végül tényleg nem bírta ki az út végéig, mert onnantól hogy Vasent is velünk volt, gyorsabban fogyott. De nagyon jó szolgálatot tett, fertőtlenítette a szervezetemet, meg is úsztam az utat komolyabb gyomor panaszok nélkül. De köszönöm Ferinek a kézfertőtlenítőt, Li-nek, hogy nyitva van nov. 1-én és volt ma mit ennem, a főnökeimnek, hogy elengedtek ilyen hosszú szabadságra, Balázsnak a helyettesítést, és nektek, hogy követtetek itt a blogon! És köszönöm a sok-sok pozitív visszajelzést is a blogról, igazán jól esett!
Incredible !ndia :)
Utazás most egy időre OFF.
Sziasztok.
