Silk Road Challenge: 3. nap: Urgench - Khiva (~40 km)

A mai nap amolyan bemelegítő nap volt, barátkozás az autóval. Az Onvo (egyik) specialitása, hogy nem lehet angolra állítani a menüjét, így jó eséllyel az út végére megtanulunk kínaiul 😅

 

Az autó amúgy valami brutális. 12 kamera van rajta (plusz egy az utastérben), ezen felül egy lidar scanner is, de nem csodálkoznék rajta a ha lenne benne radar is. Állítólag Kínában tökéletesen működik az önvezető képessége, ezt majd teszteljük, de ez kicsit még később lesz. Egyelőre örülök, hogy el tudok vele indulni. Mert gondoltam beteszem D-be, aztán mehetünk. Erre kiírt kínaiul egy hibaüzenetet. Ilyenkor jön a google képfordító. Ja, hogy indulásnál elsőre hosszan kell tartani a kart, oké, akkor már ezt is tudjuk. Amúgy tele van csilli-villi funkciókkal, ha bedugod a kezed az ajtókilincs mögé, már attól kipattan az ajtó, meg sem kell húzni, ugyanígy behúzza az ajtót, nem kell becsapni, a küszöb alól kijön a két kerék között egy fellépő ha kinyitod az ajtót, ha kettőt koppintasz a "motorháztetőre", akkor az felnyílik, a két első ülés között van egy hűtő ami szintén elektromosan nyílik, ahogy minden elektromosan működik, elképzelni sem tudom, hogy mennyi villanymotor lehet a kocsiban. Ülésfűtés, ülésszellőztetés, masszázsfunkció, head up display, mindent felismer a környezetében (ráadásul pontosan, gyalogost, motorost, biciklist, az autókat méret szerint, de a távoliakat is). Ja, és a kocsi légrugós. Android auto viszont nincs és a beépített navigáció is csak Kinában fog működni, így mobillal navigálunk.

 

Nagyjából ennyit első körben az autóról, majd biztos találunk még meglepő funkciókat, egyelőre örülünk, hogy tudunk vele menni 😀

Khiva kb. 40 km Urgench-től (érdekesség, hogy a két város között jár trolibusz), egy szűk óra alatt ott voltunk még úgy is, hogy ezen a napon együtt ment a csapat. Ezt én vezettem le. Valami álom vezetni ezt a kocsit, félelmetesen jó, de tényleg. Baromi kényelmes, tök könnyű vezetni, jók a visszajelzései, megy mint a büdösség, csendes, a légrugó egy csoda, minden is testreszabható (ha előtte lefordítod google fordítóval, hogy mi micsoda...). Kezdem érteni, hogy miért van bajban az európai autógyártás...

Van két vezeték nélküli mobiltöltő, ha megy a töltés, akkor alulról hűti a telefont. Időnként az autó kulcsát is majd tölteni kell ugyanitt, erre külön felhívták a figyelmünket.

 

Khiva-ban felsorakoztunk a várfal előtt (külön engedéllyel jöhettünk ide be), itt készített a Nio pár promóciós képet meg videót.

Az autóknak kb. a fele fért bele az én képembe

Majd bementünk a várfalon belülre ahol egy idegenvezető srác mesélt Khiva 2500 éves történetéről. Sajnos ebből nagyon keveset hallottam, nagyjából akkor volt követhető ha az ember mellette állt. 1-1,5 óra volt a vezetett túra, utána szétszéledtünk.

Ennek a mecsetnek egyes fa oszlopai 1000 évesek

Na ez a város nem olyan mint Urgench, itt hömpölyög a tömeg. Persze van is miért, nagyon szép, de azért ez nem kicsit zsúfolt.

 

Ahogy vége lett a vezetett túrának, leváltunk a csapatról. Bandival mondhatjuk, hogy eléggé egy hullámhosszon vagyunk, sokadszor fordult elő, hogy csak úgy sétálunk és a semmiből egyszer csak tök egyszerre mondtunk ki egy szót vagy egy kifejezést. Olyanokat mint "hol vagyunk?", "ez meg mi", stb. Hiába, 15 év az 15 év, jubilál a barátságunk is 😊

 

Ebédeltünk egy tetőteraszon, levest és többféle ilyen töltött tésztákat, ebből a spenótos nálam mindent vitt. 

Nagy kedvencünk lett a grapefruit-os gyümölcstea

Az időjárás a szokásos csalóka, reggel kell még a kabát is, utána elég egy pulcsi, majd csak egy póló és a napon szétégsz, de az árnyékban vagy ha fúj kicsit a szél, akkor meg fázol.

 

Sétáltunk még kicsit, megvettem a kötelező hűtőmágnest is, mondjuk a hűtőmön már nem nagyon van hely, előbb-utóbb meg le fog szakadni az ajtaja. Nem baj, majd veszek egy nagyobbat 😅

A városnézés után átvettük a szállásunkat, majd elmentünk és feltöltöttük 100%-ra az autót, mert holnap hosszú nap lesz. Ehhez egy 160 kW-os töltőt találtunk ami gyorsan feltöltötte a kocsit. A használata egyszerű, már ha van applikációd és van rá feltöltve pénz. Idáig viszont nem egyszerű eljutni. Az app-hoz üzbég telefonszám kell, ez pipa, vettünk a reptéren. Az app működik. Viszont nem lehet benne nemzetközi kártyát regisztrálni, így előre fel kell tölteni. De azt sem lehet nemzetközi kártyával. Nekünk még Urgench-ben segített a recepciós srác, az ő kártyájával feltöltöttünk rá 1 millió szom-ot (kb. 27e Ft) amit odaadtunk neki kp-ban. Ha ez megvan, akkor már könnyű tölteni 😊

Hogy van ez itt???

A kábelben akkora áram folyik, hogy az folyadékhűtéses, attól ennyire vastag és olyan nehéz, hogy kis túlzással ketten kell visszatenni a helyére...

Autóink a mai hotelünk előtt, ami eléggé puccos.

A naplementében visszamentünk még a várfalhoz, itt beszélgettünk fiatalokkal. Egészen jól beszéltek angolul, de mondták, hogy németül is tanulnak, mert el szeretnének menni Németországba. Megkérdeztem, hogy miért akarják itt hagyni ezt a szép és barátságos országot. Amire az volt a válasz, hogy a pénz miatt. Mert tényleg szép és barátságos, nekik is nagyon tetszett, hogy minket ennyire lenyűgöz az országuk, de elmondták a lehetőségeiket is. Egy héten 6 napot kell dolgozni, napi 9-10 órát és ezzel nagyságrendileg havi 200 dollárt lehet keresni. Ez azért megdöbbentett minket rendesen, egyből megértettük miért akarnak lelépni. Ez a rész azért elég szomorú, minden éremnek két oldala van.

Én visszamentem még megnézni a kivilágított Khiva-t, Bandi ezt már kihagyta. Neki is küldöm innen a képeket 😄

Tökéletes bemelegítő nap volt a mai és örülök, hogy Khiva-ra ilyen sok időnk volt. Innentől azért feszesebb menetrend jön. Holnap irány Bukhara.

Silk Road Challenge: 2. nap: Urgench - gépátvétel

Nagyjából kisimulva ébredtünk, valamennyit sikerült behozni az alváshiányból. Azért még messze nem mindent, de alakul.

 

Reggeli után egy múzeumba indultunk amit kifejezetten miattunk nyitottak ki. Már nem kettőnk miatt, hanem a magyar csapat miatt, mert közben gyűlnek a 'B' csapat résztvevői. A múzeumban egy idős úr rendkívül lelkesen magyarázott, a probléma csak az volt, hogy nem beszéltünk közös nyelvet. Így aztán google fordítóval próbáltuk értelmezni a mondottakat, ez úgy többé-kevésbé sikerült. Az élmény azonban így is ütős volt. Amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, folyamatosan a Balatont emlegette. A végén elköszönt és hozzátette ahhoz is, hogy Balaton 😊

 

Innen a piacra sétáltunk át. A fő területe zárva volt, ma csak kis piac volt. Azért ez is adta az érzést.

Füstölt hal

Betértünk itt egy jó ebédre is, egy olyan igazi nekünk való helyre. Csak semmi puccparádé. Mondanám, hogy ahol a helyiek esznek, de Urgench eleve nem az a város ahol hömpölyögnek a turisták, szóval kb. minden étteremben a helyiek esznek. Egy szó mint száz egy olyan helyre, ami egy kicsit lepattant. Viszont a kaja nagyon jó. Egyszerű, de nagyon jó. Saslik, hagyma, kenyér, valami szósz és tea. Pont amire szükségünk volt.

És itt is csak a kedvességgel találkoztunk. Ez a srác sütötte a saslikokat a hely előtt az utcán, még pózolt is a képhez:

Majd egy galéria felé indultunk, de út közben muszáj volt vennem ettől a nőtől egy buktát:

Annyira nyitottak és kedvesek itt az emberek, ő már attól jó kedvre derült, hogy megálltunk előtte. És a házi bukta is brutál finom volt.

A városban sétálva lehet itt olyan érzése az embernek, hogy kicsit visszament az időben. De én akkor szeretek visszamenni az időben. Árulják az emberek a portékáikat, megjavítják az utcán a cipőket, megvarrják a ruhát, de vehetsz akár mobilt is. Hihetetlen az egész.

A galériánál valamilyen felújítási munkálatok folytak épp a bejáratnál, de ennek ellenére invitáltak minket befelé. Cement kupacot meg kábeleket átlépve léptünk be, majd megnéztük a por elől fóliával lezárt termekben kiállított alkotásokat.

Majd jött egy kávézó, itt egy sráccal beszélgettünk aki olyan stratégiai játékkal játszik amiben szeret a régi magyar hadsereggel lenni. Annyira lelkes volt, hogy google translate-al fordította, hogy mit szeretne mondani és magyarul "beszélt" hozzánk, kérdezte pl. hogy "van instagram fiókod"? Egészen jó volt a kiejtése.

Nem kell ide híd, tökéletesen megteszi egy ajtó is 😊

Végül elindultunk vissza a hotelhez és közben beszélgettünk az addig szerzett benyomásokról. Azt kérdeztem Banditól, hogyha egy szóval kellene jellemezni azt ami az eddigi tapasztalata az országról, akkor mi lenne az. Ő azt mondta, hogy "kedves". Az én szavam pedig az "emberi" volt. A vissza úton is megállított mindet egy srác és kérdezte, hogy hogy érezzük magunkat, mi a véleményünk az országáról. Őszintén dicsértük meg a kedvességüket, a kultúrájukat, az ételeiket. Megköszönte amit mondtunk és azt mondta ez megtisztelő, a mellkasára tette az egyik kezét és meghajolt, úgy köszönt el. Jó érzés itt lenni.

 

Az időjárásról még pár szó. Szép napsütéses idő volt eddig mindkét napon, de amúgy nincs meleg. Ha sétál az ember és süt a nap, akkor sok már egy vékony kabát is, de amint árnyék van, akkor én már fázok. Szóval olyan csalóka, folyamatosan föl/le vettem ma is a kabátomat.

 

Visszaértünk a hotelhez ahol már állt pár autó, folyamatosan érkeztek az 'A' csapat tagjai. A mi autónk ez a 21-es számú szép zöld Onvo L80-as lesz:

Az utat a Nio szponzorálja, az Onvo a Nio "kis" márkája. Ez a kis kocsi is hatalmas.

 

Itt épp a Nio emberei vizsgálják át, hogy az előző csapat milyen állapotban adta vissza, én is épp egy sérülést fotózok az autó tetején: 

Mert hogy az autó az ide út alatt megsérült valahogy, valami ráesett vagy rádőlt, nem is tudták (vagy nem akarták...) megmondani, emiatt eltört a panorámatető üvege. A Nio állítólag nem is akarta továbbengedni, szóval még akár alakulhatott volna úgy is, hogy nincs kocsink. De végül megoldották, lefóliázták a sérülést.

A Nio két szervizautóval és komoly szakember gárdával kíséri a csapatot, senkit nem hagynak az út szélén. Van velük gumiszerelő gép de még egy aggregátor is ha akkora lenne a baj. De ezt az ide úton nem kellett használni (ami tök jó, az ökológiai lábnyomába bele sem akarok gondolni egy dízel generátoros töltésnek...).

Az autók átadása után volt egy rövid eligazítás, általános is a túra tudnivalóiról és a holnapi napról is. Az első napon még együtt megyünk Khiva-ba, lesz szervezett program is, de utána szabadjára leszünk engedve. A feladat csak annyi lesz, hogy minden napon be kell futnunk az adott városba az itiner szerint.

Briefing

 

Az autók a hotel előtt

 

Majd elmentünk a tegnapi étterembe. Na ez azért puccos hely, nem olyan mint a piacon. Megvacsoráztunk, barátkoztunk a csapattársainkkal, jókat beszélgettünk. Vidám este volt. 

 

Köszönjük az estét a főszervezőnknek, Bandinak 😊

Holnap irány Khiva, nem lesz hosszú a táv, gyakorlatilag a szomszédban van. AMi nem is baj, mert ott viszont lesz látnivaló.

 

Holnap be fogom kapcsolni a nyomkövetőt is, itt lehet majd nézni, hogy épp hol vagyunk (a pontok 10 percenként frissülnek majd):

 

https://share.garmin.com/tibaldtours 

 

Jelszó: SilkRoad2026

 

Silk Road Challenge: 0-1. nap: Utazás Üzbegisztánba és Urgench

Az idei utolsó őrültség veszi kezdetét, Bandival elindulunk a Silk Road Challenge-en, azaz a történelmi Selyemutat vesszük célba. Egészen pontosan annak nagy részét, Urgench-től Xi'an-ig. És azért challenge, mert mindezt egy elektromos autóval tervezzük teljesíteni. Közel 3 hét alatt nagyságrendileg 6.500 km-t fogunk (legalábbis nagyon remélem, hogy fogunk 😊) megtenni négy országon keresztül: Üzbegisztán, Kirgizisztán, Kazahsztán majd Kína.

 

Az egész Bandi agyából pattant ki és még az indiai út előtt mondtam rá nagyon gyorsban igent. Az ilyesmin nekem nem igazán kell gondolkoznom, azt kell megnézni, hogy van-e elég szabadságom...

 

Maga az út szervezett, ebből a szempontból hasonló mint a Budapest-Bamako, van egy itiner és az alapján kell haladni. 14 (ha jól emlékszem...) csapat (azaz autó) van és minden napra meg van adva, hogy melyik városban kell lenned. Nem kell együtt menni, nem is verseny, annyi a feladat, hogy estére legyél ott. És oldd meg a töltést, hogy a challenge része is meglegyen. Az 'A' csapat hozza az autókat Xi'an-ból Urgench-be, mi a 'B' csapatba neveztünk akik azokat Urgench-ből Xi'an-ba visszaviszik. Nagyjából ez lesz a feladat, a többi pedig majd alakul, az lesz a kaland.

 

A 0. nap (október 3, szombat) azzal kezdődött, hogy Bandi és Tamás barátja eljöttek értem, Tamás vitt ki minket a reptérre, innen is köszönet a fuvarért. Persze nem indult ilyen egyszerűen. Indulás előtt soroltam egy gyors check list-et, mire Bandi:

- Nem, a nemzetközi jogsikat otthon hagytam.

- Most szívatsz - mondtam.

- Nem, nem szívatlak.

- Nem hiszek neked, szívatsz.

Nem szívatott. Tőlem Bandiékhoz mentünk vissza, felvettük a nemzetközi jogosítványait (kettő kell, a bécsi egyezmény szerinti a 'sztánokba', a genfi pedig Kínába). De bőven volt benne tartalék, így is időben kiértünk sőt még kajálni is tudtunk.

Két repülőutunk volt, az első Budapestről Milánóba. Mi baj lehet egy kis Olaszországból 😀 Itt volt pár óránk és azt ki is használtuk, elmentünk kajálni egy reptér közelében lévő kisvárosba, Gallarate-ba.

Majd vissza a reptérre és becsekkoltunk a következő utunkra, ami az üzbég Qanot Shark Milánóból Urgench-be tartó járata volt. Ekkor még fogalmunk nem volt róla, hogy nem kevés repülős tapasztalatunk fog gyarapodni egy igen pocsék élménnyel. Ezen a járaton volt business class, economy class és csicska gyász pusztulat class, na mi ez utóbbiban ültünk. Az economy class akkor élhető, ha fizetsz az ülőhelyért, de ez nem kötelező, e nélkül is választhatók helyek, de csak adott sorokból. Itt kellett volna, hogy gyanút fogjunk. Ezek az ingyenes sorok ugyanis annyira szűkösek, hogy én konkrétan nem fértem el. Ilyen gyerekméretű helyek voltak, az is inkább csak alsó tagozatig lenne kényelmes egy gyereknek. Életemben ekkorát nem szenvedtem még repülőn, merthogy ez az út 5,5 órás volt, ráadásul éjszaka, azaz aludni kellett volna. De ülni sem lehetett 😅 Ráadásul két folyosó melletti helyet választottunk amiből valahogy a végére lett egy ablak melletti és egy középső.

 

De legalább a napfelkelte szép volt: 

És utána a felhők közötti repülés is:

Ez pedig az ahogy ültünk, Bandi középen, én az ablaknál:

És hogyha ez így nem lett volna elég szűkös, az előttem ülő még rám is hajtotta az ülését. Neked barátom ezért a mozdulatért külön ajtó vezet a pokolba 😅 Konkrétan egy arasz maradt az ülése és a fejem között:

Persze értem én, nem kell rinyálni, Afrikában emberek halnak éhen én meg mégis csak egy repülőn ültem úton Üzbegisztánba. De mindenki a maga szintjén nyomorog, nekem ez eléggé fájt. Hulla fáradtan, de végül csak megérkeztünk, azt hittem soha nem telik el az az 5 és fél óra. Egy alvás meg kimaradt.

 

Az urgench-i reptér nagyon kicsi, nincs rajta túl nagy forgalom. Az utasok nagy része erről a járatról nem is szállt le, a gép tankolás után indult tovább Taskentbe.

A reptéren vettünk helyi sim kártyát (kell telefonszám is, hogy az autótöltő alkalmazásokba tudjunk regisztrálni, így a csak adatos e-sim nem elég), majd egy taxis elvitt minket a hotelunkba. Akinek az arany foga állítom többet ért mint az a Daewoo amivel mentünk, de az életérzés pont így volt kerek 😊

A hotelunk egy irgalmatlan hosszú és nyíl egyenes 2x3 sávos út közelében van, aminek mindkét oldalán hatalmas épületek sorakoznak. 

Este szép lehet kivilágítva

A szobát reggel még nem tudtuk elfoglalni, de az időt hasznosan töltöttük. A recepciós sráccal feltettük a telefonomra a Yandex alkalmazást, segített beregisztrálni, megmutatta hogyan kell használni. Innentől nagyjából 1 eurónyi összegért taxiztunk a reptéri 10 eurós fuvarköltség helyett. Na nem mintha azt sajnáltuk volna. Kaptunk tippet arra is, hogy hol reggelizzünk ha autentikusat akarunk enni és hát az nem is kérdés, hogy azt akartunk. Itt:

Tejóélet mennyire finom volt! Valami brutális ízvilág, azt hiszem lesz egy erős gasztro vonala is ennek az útnak.

 

Majd elmentünk megnézni a vasútállomást:

Ez a 2x3 sávos út, tele traffipax-okkal és piroson áthajtás érzékelőkkel

És sétáltunk a folyó parton is:

 

Aminek a közelében találtunk egy elhagyott gyerekmedencét is, eléggé urbex-es volt a feeling:

Mire visszaértünk a hotelba elkészült a szobánk. Egy kávé után is gond nélkül tudtunk 3 órát aludni. Majd elmentünk egy masszázsra amit igen csak megérdemeltünk. És jöhetett is a vacsora. Borscs leves és egy hatalmas grill tál velős csonttal. Úgy tűnik ez alatt az út alatt sem leszek vegán 😅 Ráadásul két napja folyamatosan csak eszünk.

Drágaságról nem beszélhetünk, ez a vacsora kettőnknek egy igen puccos helyen kb. 9e Ft-ba került. Úgy, hogy az asztaltól alig tudtunk felállni, olyan sokat ettünk. Ott ugráltak körülöttünk, töltötték a teát ha az elfogyott, kérdezték, hogy rendben van-e minden. Több mint rendben volt.

Tökéletes bemelegítő nap volt. Egyelőre tetszik amit Üzbegisztánból látok, de természetesen ez csak egy első benyomás egy egészen kicsi részéből. Az emberek kedvesek, nem nagyon beszélnek angolul, de ez nem gond. Az orosz segítene, de mi meg azt nem beszéljük. De így is könnyen boldogulunk, legvégső esettben pedig ott van a Google Translate. Az ételek pedig valami brutálisok.

Tényleg szép este

A hotelben összefutottunk a csapat egy részével, volt egy kis barátkozás, de nem sok, mindenki hulla fáradt. Holnap lesz még egy kis időnk erre a városra, nem sok, de nem is kell igazából több, itt nincs olyan sok látnivaló. Délután aztán befut az 'A' csapat és átvesszük az autókat.

 

Most pedig elhúzok aludni.