Tartozom még a hazaúttal és az összefoglalóval, csak amint hazaértünk bedaráltak a hétköznapok és az év végi összejövetelek...
Nézzük először az utolsó két napot. Olyan sok minden már nem történt, de a teljességhez ez is kell :
Az Urban Camp-ben keltünk fel, először volt beállítva ébresztő reggel. Kicsit még pakolásztunk, optimalizáltuk a cuccokat. Három bőröndünk van, kettő közepes méretű Bandinál és nálam egy nagyobb. De egyik sem lehet több mint 23 kg, ezt próbáltuk belőni.
Gyors reggeli, ami avokádós szendvics volt egy közepesen jó kávéval. Sok helyen csak hosszú kávét adnak, ami nem a kedvencem de a semminél azért sokkal jobb.
Beszélgettünk itt egy idősebb francia házaspárral, ők tavasztól őszig vannak otthon, aztán amikor Európában hideg van, akkor fél évre eljönnek Afrikába. Ez tetszik 😎
A kempingben még odaadtuk a maradék kajáinkat az egyik szimpatikus pultos lánynak majd elmentünk leadni az autót.
A kiszerelt kardán miatt itt nem tudtuk, hogy mire számíthatunk. Nem írtam le részletesen, de voltak érdekes üzenetváltásaim a kapcsolattartó hölggyel aznap amikor a szervizben voltunk. Full biztosítást vettünk az autóhoz (olyat ami a gumira és a szélvédőre is vonatkozik és nulla az önrésze), de ez sem fedezi a hanyagság miatt bekövetkezett károkat. Szerintem egyébként nincs tényleges biztosító a konstrukció mögött, de ezt már sosem tudjuk meg. Szóval amikor kiszerelték a kardánt a kocsiból, akkor a hölgy megírta, hogy nem tiszta miért történt ez és szerinte ez hanyagság és ha ez így van akkor fizetnünk kell a szerződés szerint. Azért egy pillanatra ott idegállapotba kerültem, mert a napnál is világosabb volt, hogy nem történt semmiféle hanyagság, egy folyamatosan forgó tengelyen kiszakadt a porvédő gumi és emiatt szétkopott az tengely. Elhasználódott, pont. Ezt megmondta a szerelő srác is. De az igazsághoz legközelebb az áll, hogy a hanyagság épp az ő részükről állt fenn, mert nem ellenőrizték le rendesen a kocsit mielőtt azt átadták egy ügyfélnek. Ebbe persze nem mentünk bele az üzenetváltásokban, de biztos ami biztos én betáraztam vagy tíz mondatot amivel majd a visszaadásnál elmagyarázom, hogy ki követett el itt hanyagságot. De ebből csak az elsőt sikerült elmondanom ami kb. annyi volt, hogy ez a tengely már akkor sem volt jó állapotban amikor átvettük a kocsit és több ezer km-el ezelőtt ki kellett volna cserélni. Mire ő mondta, hogy igen igen, ez nem a mi hibánk és gyorsan el is somfordált a tengellyel a kezében. Így aztán nem sikerült összeveszni, de jól is van ez így.
Az autóval 5.640 km-t mentünk az út során, ami az előzetes számításainknál majdnem ezer km-el lett több. Van itt még néhány adat: 106 órát vezettünk, 10,6 volt az átlagfogyasztás. Egy liter gázolaj egyébként átszámítva 450 Ft körül volt.
Taxi vitt ki a reptérre és a sofőrünk nemhogy tisztában volt azzal, hogy Magyarország hol van, de az Osztrák-Magyar Monarchiáról beszélt, meg arról, hogy Csehország és Szlovákia és korábban egy ország volt. Egy élmény volt vele beszélgetni. Tőle tudtuk meg azt is, hogy Namíbiában kb. 3.000 Ft-ba kerül egy B-s jogosítvány.
 |
| Köszönjük a fuvart! |
A reptéren kikapcsoltam a kémműholdat is, ez lett végül a bejárt útvonal:
A bőröndök közül érezhetően az enyém volt a legnehezebb, jött a mérlegelés. És mekkora királyok vagyunk 😊
A visszaút eredetileg a fordítottja lett volna az odaútnak, Windhoek -> Doha, Dohában viszonylag hosszú tranzit éjszaka, majd reggel Doha -> Budapest. De a Windhoek -> Doha járatot még az indulásunk előtt (valamikor augusztusban) törölték. Ezért először Johannesburgba repültünk egy Airlink járattal, egy kis Embraer 190-es géppel.
Majd Johannesburgból Dohába egy Airbus A350-el, a kedvenc gépemmel. Ami egyébként egy éjszakai járat volt, valamennyit sikerült aludni de azért nem kipihenten érkeztünk Dohába.
 |
| Jó reggelt szomszédaim! 😂 |
Sokat beszélgettünk itt Andrással, aki fél fejjel magasabb volt nálam (ő is hálás volt a 8-as sorért...), ő Kínából jött haza épp. Egyszer oda is el kell menni.
Ez már a leszállás előtti kép, a réten a repülő árnyékával:
Ami a leszállás előtti pillanatban még jobban látszik:
És ki jött értünk a reptérre? Egy harmadik András 😊
András elvitt minket Bandi szüleihez ahol Bandi anyukájától kaptunk egy finom ebédet. Köszönet ezért is még egyszer!
És akkor jöjjön az összefoglaló:
Nehéz lenne tömören összefoglalni. Egész évben ezt az utat vártam és igen magas várakozásokkal indultam el, mert láttam a videókban, hogy hova megyünk. És hozta is! Brutális volt! Azon a legegyszerűbb lemérni, hogy hogy érzem magam amikor hazaérek. Pontosan ezt az érzést keresem. Nagyon beütött, jelenleg ez a No1 út, a 10/10. Nagy köszönet Bandinak! Mindketten sokat tettünk bele, de Bandi nézett meg több 10 óra videót (ha nem 100-at...), nem először járt az országban, tudta mi hogy működik, mit érdemes megnézni és mi az ami kihagyható. Nem elhanyagolható, hogy tök jó volt együtt utazni, nagyon hasonló a tempónk és az is amit keresünk egy út során. Ebben persze sokat fejlődik/változik az ember, mi nagyjából azonos szinten tartunk, ilyen az ideális útitárs.
Namíbia egy ideális célpont annak aki a nyugati kultúrától valami nagyon mást szeretne látni. Aki nem szereti a tömeget, aki nem szereti a turistás helyeket, aki szeretne kicsit lelassulni. És ez az ország még biztonságos is. Ráadásul ezer arca van, vadvilág, nemzeti parkok, sivatag, hegyek, vízesés, nomád törzsek, óceán, kanyon, a gasztro vonal, az emberek és még sorolhatnám. Én majdnem minden nap sokkot kaptam valamitől (jó értelemben) a többi napon pedig csak vigyorogtam és nem hittem el, hogy hol vagyok. Ahogy a portugál fogalmazott: Namíbia Afrika Svájca. Azért nem árt ha van egy terepjáród és legyen hozzá két pótkerék 😊
A felszereléseink persze kapták az ívet rendesen, mindenünkben homok volt az út végére. A mobilokban, a GoPro-ban, a drónban, még a Garmin jeladóban is. De kapott itt a fényképezőállványtól kezdve a szemüvegtokon át minden. A port és a homokot bírni kell. És a meleget is, az mondjuk nekem elég jól megy 😊 Romokban vagyok ettől a 2 fok esőtől ami itthon fogadott...
Voltak persze olyan cuccok is nálam amiket még egyszer nem vinnék el. Legközelebb fele ekkora bőröndben el fogok férni. Nem kell napelem, polifoam, derékalj, extrém meleg cucc (meleg cucc azért kell), inverter (ez Bandinál volt, de akkor sem kell), hálózsák és párna (ha adnak a kocsihoz és itt adtak). Szóval ezen még lehet optimalizálni. Úgy voltunk vele, hogy lesz hely a kocsiban, két feladott poggyász van fejenként, inkább vigyük el ami kérdéses. Meg legyen tele a bőrönd, különben könnyebben eltörik. Ez mondjuk igaz. De minél kevesebb cuccod van, annál egyszerűbb az életed. És ez a fontos. Kisebb bőrönd kell és otthon kell hagyni ami kérdéses.
Sokat kaptam ettől az úttól. Fizikailag nagyon elfáradtam, de fejben nagyon kisimultam. Gyönyörű szép és érdekes helyeken jártunk, sóúton mentünk, holdbéli tájon, nulla fényszennyezés éjszaka, sivatagban ébredtünk reggel, dűnére másztam fel, vagy épp az ágyból néztük a panorámát. Láttuk milyen ha emberek összhangban élnek a természettel. És persze nem tudnék így élni, mégis van mit tanulni tőlük. Ahogy az is jót tesz az ember értékrendjének, ha lát sokkal szerényebb körülmények között élő embereket. Akiknek a tőlünk telhető módon segítettünk is.
Ez volt Namíbia. Az az ország, ahova tervezem a visszatérést. Nem sok ilyen hely van, mert mindig egy új országot, egy új kultúrát preferálok. Mert a világban nagyon sok jó hely van és véges azoknak a száma ahova az életem során eljuthatok. Namíbia az egyik kivétel, ide még vissza kell jönni. Persze még mindig Ázsia mániás vagyok, de Afrika erősen jön föl. Hello Africa! Tell me how you're doin' 😊
Köszi mindenkinek aki követett minket, sok
visszajelzés jött hozzám is és Bandihoz is, örülök ha tetszett. Sziasztok.
