Kedd délután van amikor ezeket a sorokat írom, itthon vagyok, hazaértem, minden rendben. Bandi és Szabóka is hazaértek, velük is minden rendben. Leszámítva, hogy leesik a fejünk a fáradságtól, de ennél nagyobb baj ne legyen soha.
A sztorit viszont hétfőtől kell folytatnom. Onnan, hogy tegnap reggel felkeltünk a nyugdíjas szállodában. Éjszaka megint szúnyogok voltak szobában, az már nem is zavart, hogy mi van ha maláriát terjesztenek, az zavart, hogy zümmögött és rászállt a fejemre és ezzel felkeltett. De mintha nem is csípnének meg...
Nagyon nem siettünk, eleve későn keltünk, majd vagy egy órán keresztül reggeliztünk. Utána elkezdtük válogatni a cuccokat, mi jön haza és mi marad. Egyedül én vettem feladott csomagot, én hazahoztam majdnem mindet. Bandi a maradék helyre pakolt, ami nem fért be azt ott hagyta. És mint utólag a reptéren kiderült, megint sikerült jól eltalálni a súlyhatárt, a feladott poggyász max. 20 kg lehet és a miénk 19 volt.
Délben kicsekkoltunk de maradtunk a hotelben. Sínylődtünk még pár órát a medence partján, elköltöttük a maradék dalasi-nkat, feküdtünk a nyugágyakban, beszélgettünk az elmúlt bő két hétről.
Délután 5-re jött értünk a taxi, előző nap azt mondta a fickó, hogy fél órától másfél óráig terjedhet az út a szállodától a reptérig. Inkább biztosra mentünk. A taxisnak megvan a száma Bandinál, ha valaki megy Banjul-ba szívesen megadjuk 😊
Most persze fél óra volt út, így a reptéren bőven volt időnk vacsorázni. A repteret közel sem úgy kell elképzeli mint egy nagy nemzetközi repteret ahol 8 kijelzőn vannak felsorolva az induló járatok, de a tiedet még nem látod mert az a nyolcadikra sem fért még fel. Itt egy kijelző van, ma még két járat megy:
Szóval ez a reptér inkább úgy néz ki, mint egy magyar vasútállomás. Restivel. Hogy Bandi szavait idézzem. Van persze biztonsági ellenőrzés, de csak egy sávon. Ja, és 20 euró/fő díjat kell fizetni valami ellenőrzésért, ami úgy néz ki, hogy összehasonlítják az útlevélben lévő fényképet a fejeddel, majd ráragasztanak egy sárga matricát az útlevélre. Csak így lehetett menni a check-in pulthoz. Az égvilágon semmi értelmét nem láttam, pénzbeszedés.
Majd jött az országból kiléptetés, most vettek ujjlenyomatot és le is fényképeztek, de gyorsan ment. És már bent is voltál a tranzitban. Ahol az emberek között mászkált egy macska:
Ahogy a városban, még itt belül is jöttek oda hozzánk emberek, hogy váltsuk át az euró érméiket dalasi-ra. Ezeket a turistáktól kapják, de a bank nem váltja be csak a papírpénzt. A városban volt, hogy megvettünk így 20 euró aprót, de itt már nem tudtunk érte mit adni, nem maradt helyi pénzünk.
Este 9 után kicsivel indult a gép, egy Airbus A321-el repültünk Barcelonába. A repüléssel minden rendben volt, de aludni nekem nem sokat sikerült. A Vueling egy spanyol fapados légitársaság, akik szerencsére odáig még nem jutottak el, hogy csak plusz pénzért ülhetsz az útitársad mellett, viszont a helykínálat az pont ugyanolyan szűkös mint egy Wizzair vagy Ryanair járaton. Szerencséére folyosó melletti helyem volt, így legalább az egyik lábam elfért, cserébe vagy harmincszor rúgtak bele azok aki a folyosón elmentek mellettem. Mindegy, eltelt, megérkeztünk Barcelonába hajnal 3 körül (5 óra repülés +1 óra időeltolódás).
Beléptünk az EU-ba, felvettük a csomagot, majd megint el kellett ölteni pár órát. Ezt ismét evéssel sikerült, egy Burger King-ben reggeliztünk. Nem épp a kedvencem, de itt csak ez volt nyitva. A kávéjuk baromi jól esett. Eltelt ez az idő is, ettünk, bóbiskoltunk, feladtuk a csomagot, majd átmentünk a biztonsági ellenőrzésen. Itt köszöntünk el Szabókától, ő Krakkóba repült, mi Bandival Budapestre.
Hullák voltunk már itt, lényegében kimaradt az éjszakai alvás. Viszont jött egy üzenet, hogy megérkezett a pénz amit az autóért fizettek. Ez a rész is pipa 👍
Ez a repülés ~2,5 óra volt, itt is kb. olyan jól sikerült aludni mint az előző járaton, de még középen is ültem. Azért szívesen kibírom ezeket a szenvedéseket egy ilyen élményért cserébe mint amit ez az út adott 😊
Vártam még itt Bandit, hogy csináljunk egy selfie-t a gépnél, de ő az első busszal elment. Így aztán csak én vagyok rajta:
 |
| Megfáradt világutazó |
Bandit Tündi stílusos felirattal várta:
Hulla fáradtan, de rengeteg élménnyel tértünk haza. Lesz mit feldolgozni az elkövetkező napokban. De előtte rendesen kialszom magam.
Féltem tőle, hogy a derekam hogy fogja bírni ezt a két hét kocsiban ücsörgést, de teljesen jól bírta, ennek nagyon örülök. A veszteség listára is csak egy egység iratkozott fel, az utolsó sátrazásnál kilyukadt a derékaljam. Ennek annyira nem örülök, nem egy olcsó cucc, hazahoztam, megpróbálom majd megragasztani.
Köszönöm mindenkinek a társaságot, autón belül is és a többi résztvevőnek is! A gambiai határlépős bejegyzésben eléggé lehúztam a társaság egy részét, ezt továbbra is tartom, de fontos megjegyezni, hogy többségében olyan résztvevők voltak, akik szimpatikus jó arcok. Jó volt veletek!
Budapest-Bamako (Budapest-Banjul) teljesítve 😁
