Reggelre tényleg lett víz, végre le tudtunk tusolni. Sok szúnyog volt bent a szobában, reméljük nem maláriát terjesztők, ha igen, akkor reméljük a malarone megvéd amit szedünk.
A reggelit 8-ra kértük, de ez ilyen afrikai 8, háromnegyed 9 után hozták az omlettet sült krumplival. Mondjuk olyan masszív fű szag volt már korán reggel, hogy az is csoda hogy egyáltalán kihozták.
Amíg vártunk, addig megcsodáltam a kert sarkában ezt az ültetvényt:
Gyorsan kellett bevernünk a reggelit, mert 9-től eligazítás volt.
Gyors selfie még Samba-val és indultunk. Az eligazítást lekéstük, de nem is ez volt a fontos most nekünk, hanem az adományozás, ahol egy iskolának gyűjtöttek adományokat. Ezt nem késtük le, ott is hagytuk az utolsó táska ruhát és
a füzeteket amik még nálunk voltak. Minden jó helyre került amit magunkkal hoztunk.
Majd elindultunk Banjul-ba, az a döntés született, hogy kihagyjuk Tendaba-t. Bő 300 km, kb. 5 óra. És lesz egy pihenőnapunk a végén.
 |
| A rendőrmotor chopper |
Voltunk Nema Kuta-ban:
És majdnem Bamako-ban is:
Közben a közös csoportba jött egy elég aggasztó hír, az egyik srácot megmarta egy kígyó a szálláson. Az orvosi csapat azonnal ott volt, de kórházi ellátásra volt szüksége. Be is vitték egy közeli kórházba, de onnan Banjul-ba kellett volna átszállítani. De nem volt lélelegeztető gép, ezért mindenkit kértek aki még elérhető távolságban volt és volt valamilyen orvosi képesítésre, hogy menjen segíteni, mert az úton végig lélegeztetni kell majd. Több résztvevő is orvos, akik mind oda is mentek, de végül szerencsére nem volt rájuk szükség, az ellenszérum tette a dolgát. A srác már egy banjul-i kórházban van, a helyzet kielégítő. Mielőbbi teljes felépülést kívánunk neki innen is!
A tartalék üzemanyagot is betöltöttük, épp elég lesz a célig. Nem volt rá szükség az út során, mindenhol tudtunk tankolni ahol
kellett.
A fővárosba vezető úton nagyon sok ellenőrző pont van, rendőri és katonai is. Elég gyors ütemben fogytak az ajándékaink. Már a zacskós leveseket is elővettünk, hogyha már nem lesz toll és öngyújtó, akkor megy majd a leves 😄
Volt olyan katonai ellenőrző pont is, ahol nem jó helyen álltunk meg. Mert az van, hogy mindkét oldalról le van zárva a menetirány szerinti sáv egymástól kb. 50 méterre és ott meg kell állni. Csak akkor mehetsz be középre, ha intenek. Mi meg automatikusan bementünk, a rendőrségire is be szoktunk, ott mondjuk nem a sáv van lezárva, csak ki van írva, hogy stop, de mindig bementünk középre a rendőrig. És ebből nem volt baj. A katonainál ez baj. Félreállítottak és gondoltuk itt majd jó sok ajándék kell vagy még inkább pénz. De csak elmagyarázta, hogy meg kellett volna állni, kérdezte, hogy először vagyunk-e itt. Mi pedig mondtuk, hogy igen, és nagyon sorry, és soha többet. És intett, hogy menjünk.
Ez már a fővárosi bevezető út, jó nagy dugó volt, lépestben haladtunk csak. Tudtam fényképezni a roncs autókat:
Aztán ezen az araszolós szakaszon belénk jött hátulról egy roncs Mercedes kisbusz. Nem durván, de meglökött. És mi van ilyenkor? Semmi. Mindenki megy tovább. Mondjuk az a kisbusz olyan ütött-kopott volt, hogy annak tök mindegy volt. De szerencsére a Micu-n is alig látszik. De azért bosszantó, hogy jöttünk több mint 8.300 km-t sérülés nélkül (na jó, leszámítva a bozótos karcokat), majd 16 km-el a cél előtt belénk jön egy kocsi. Na mindegy, nem fog ez változtatni az autó eladási árán, ennél nagyobb baj ne legyen soha.
Majd jött egy 2x2 sávos út, azon már lehetett haladni:
Befutottunk Banjul-ba. Megcsináltuk! 😁
Meg kell jegyeznem, hogy az utolsó három napot teljes egészében Bandi vezette le. Nagy köszönet érte! Km-ben nem voltak hosszú etapok, de azért fárasztó volt. Többször kérdeztem, hogy vezessek-e, de azt mondta vezet ő, fotózzak, navigáljak.
Foglaltunk mára egy puccosabb hotelt az új barátainkkal együtt, de csak 3-tól lehetett elfoglalni, és mi fél 3 körül már ideértünk. Így elmentünk kajálni.
A szállásunk az óceánparton van, nagy fák között vannak épületek, benne szobák. Igényes hely, ami európaiakkal van tele. Ez utóbbi mondjuk annyira nem tetszik. De azért felül tudok rajta emelkedni 😊
Tényleg igényes szállás, van víz és takaró is 😊
Vörös zászló, az óceánba nem ajánlott bemenni a nagy hullámok miatt. Mondjuk jó hideg a víz, amúgy se mentem volna be.
Viszont széttrollkodtam Bandi selfie-ét 😂
Amiért ő széttrollkodta a medencés képemet 😂
És itt a medence bárjában kerül 200-ba egy 0,33-as sör, tehát jó volt a megérzés, Janjanbureh tényleg durván túl volt árazva.
Kiültünk még a szobánk elé, beszélgettünk az útról, ki hogy élte meg. Hogy lényegében lehoztuk minden gond nélkül. Amiben egyrészt nagy szerencsénk volt, de fel is készültünk rendesen.
Szabóka nem volt itt, a Chrysler-es srácok is hárman vannak, így 3 szobát vettünk ki. Ő a másik csapat egyik tagjával osztozik egy szobán.
A teraszunkról ez a kilátás:
Holnap megjönnek a többiek, kimegyünk majd a hivatalos befutóra és hivatalosan is befutunk. Utána eladjuk az autót, remélem könnyen fog menni, tényleg szép állapotban van, nem is gyilkoltuk szét. Amikor pakoltuk ki a parkolóban, már persze akkor mindenki "meg akarta venni", de ebből egyelőre annyi lett, hogy ajándékba odaadtuk a kompresszorunkat és mellé egy sátrat egy embernek. Annyit hallottunk a többiektől (jó pár csapat döntött hozzánk hasonlóan és már itt vannak), hogy euróban alkudoznak a vevők, de a végén dalasi-ban fizetnek és amit akkor adnának az már köszönőviszonyban nincs az eurós árral. Úgyhogy mi készülünk dalasi árral is. Meglátjuk. A lényeg, hogy itt vagyunk!😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése