Az olasz meló - az első hét

Csak most jöttem, és már el is telt egy hét, csak úgy repül itt az idő. Mondjuk az egyébként is egyre gyorsabban repül, vannak is mindenféle magyarázok erre.

A hétköznapok nagyjából egyformák, úgy értem egyformán jók. És eléggé mások mint otthon. A nap azzal kezdődik, hogy főzök egy jó kávét a fogantyú nélküli kávéfőzőn. Már tudok olyat is, hogy nem lesz szívritmuszavarom az első két kortytól. Jó most kicsit túlzok, de csak kicsit, az első fáradt olaj kinézetű és sűrűségű kávéktól tényleg úgy éreztem, hogy még egy korty és fibrillálok. És tudom, hogy szentségtörés, de reggel öntök bele egy korty tejet is, ez van, így szeretem. Persze a bárban tisztán iszom :)

Reggelire gyümölcs, joghurt, müzli. Müzliből egyelőre csak olyat találtam, amiben elég rendes mennyiségű cukor van, majd még keresgélek. Sok lehetőségem nincs, mert az óvárosban vagyok, itt csak minimarketek vannak. Viszont ott már megismernek :) Viszonylag sűrűn kell menni, mert a csapvíz nem iható, kettesével hordom a hatos zsugor vizeket. A házak tetején több köbméteres víztartályok vannak, azokból jön a házban a víz. És hetente csak kétszer van hálózati víz, akkor töltik fel a tartályokat. Otthon meg természetes, hogy ivóvíz folyik a csapból. Persze találkoztam már ilyennel, Ázsiában vagy épp a Közel-Keleten (ahol ugye már áram is hol van hol nincs), de Szicília nincs olyan messze Magyarországtól. És nem azt mondom, hogy ez lesz otthon is, csak hogy jobban meg kellene becsülnünk azt ami annyira természetes. Kicsit elkanyarodtam :) Ezek most nem is utazós írások lesznek, sokkal inkább személyes meg "épp mi foglalkoztat" bejegyzések. És persze lesz benne olasz életérzés is bőven :)

Ott tartottam, hogy reggel kávé, reggeli, és indul a nap. Így néz ki a munkaállomás:

De ha már itt tartunk, ez a keksz és a víz készlet:

Mulino Bianco a nagy kedvenc, szerencsére otthon is kapni

Nap közben dolgozok, pont mint a covid idején otthonról. Az internet nem hasít, ezt írtam az első bejegyzésben, de szerencsére nem hátráltat. A feltöltés ami a mérés alapján elég lassú, ennek ellenére videóval is rendben van a teams call. Vészhelyzet esetére még mindig ott van mobilnet, az gyors, de eddig még nem kellett átállnom rá. Ami még érdekes, hogy manuálisan át kellett váltanom a mobilszolgáltatót, mert az automatikusan kiválasztottnál többször is megszakadt a hívás. Vagy fel sem épült. Az első pár eset után volt egy kis izgalom, hogy nem lesz ez így jó, de szerencsére ez is megoldódott. Szóval a technikai feltételek rendben vannak.

Délben elmegyek kajáért. Eddig jellemzően a pékségbe jártam, 5 perc séta, már ott is megismernek. De majd fedezek fel új helyeket is. A pékség azért jó, mert mindenféle frissen készült ételek vannak ott a kiváló bukták és sütik mellett. Pizza, meg húsos táskák, minden frissen, melegen. A kedvencem az arancino, ahogy a neve is utal rá, ez egy narancs méretű és kinézetű objektum, ami valójában rizs gombóc bepanírozva és kisütve. Belül pedig valamilyen töltelék van, van húsos ragus, sonkás, sajtos, de még pisztáciás is, az mondjuk érdekes. Tipikus szicíliai finomság.

Aztán délután kikapcsolom a gépet, ahogy sikerül, általában 5 és 6 között. És elindulok sétálni az óvárosba. Vagy csak kiülök a kedvenc padomra olvasni. Sajnos csak egy könyvet hoztam és azzal hamarosan végzek is. Majd elkezdem elölről :)

Jöjjenek akkor képek az óvárosról:

Ebben az utcában lakok, csak kicsit lejjebb

Nem kispolszki, Fiat 126 :)

Katedrális a város tetején, ezúttal nem voltam bent, de majd megyek

Ez a kilátás a katedrális bejárata mellől

 

Az óváros tele van lépcsős kis szűk utcákkal, vannak ilyen színesek is, nagyon hangulatosak, nekem legalábbis nagyon tetszenek. És van zongora billentyűkből álló is :)

Ez egy egészen jó kis bolt

A színház épülete, közel van hozzám

Itt is lehet hazamenni, ha "alul" megyek

És akkor itt kell fölmenni

Szép állapotban lévő régi 500-as Fiat a naplementében

A lakás este

És a nappaliból a látvány este

A városban sok macska van, és nincs ám rossz dolguk, rendszeresen etetik őket

Az időjárásról nem írtam még. Napközben olyan 24-25 fokig emelkedik a hőmérséklet, és elég gyorsan, mert éjszaka sem megy 14-15 alá. Felhő elvétve van az égen, ideális. Nekem legalábbis. Más kérdés a nyár, akkor volt 45 fok fölött is, hozzá magas páratartalom, azt nem tudom hogy lehet kibírni. Én szeretem a meleget és a napsütést, nagyon is, de ami itt nyáron van az azért durva.

Még egy érdekesség, a szemét. Ez itt ugye Dél-Olaszország, kicsit kaotikus, kicsit szemetes. A főutca (Via Atenea) és az óváros persze nem, de azért a kevésbé frekventált utcákban már előfordul szemét. És ehhez képest szelektíven gyűjtik a szemetet, nem is akárhogyan. Külön a műanyagot, üveget, fémet, papírt, a nedveset (kb. amit a komposztba dobna az ember) és a szárazat (ami a nem újrahasznosítható). És van hozzá táblázat, hogy melyiket milyen napokon viszik el. Ja, ne felejtsem el kitenni holnap este a műanyagot, az gyűlik a leggyorsabban a vizes flakonok miatt... Csak azt nem értem, hogy az utcákba hogy kerül a szemét...

Kb. így telnek a hétköznapok, munka késő délutánig, utána olvasás vagy séta, kávé, vacsora. Biztos meg lehet ezt is unni, de egyelőre ettől elég messze vagyok :)

Tegnap (szombaton) elmentem a tengerhez, busszal. A busz menetrend is olyan dél-olaszos, nem annyira magától értetődő. Csak a főbb megállók vannak a csak a neten elérhető menetrenden. Azaz ha nem tudod épp melyik kettő főbb megálló között vagy, akkor máris hátrányból indulsz. De van egy app, ami "segít", azon látszanak a közelben lévő megállók, viszont ott nem a busznak a számai vannak. Még jó, hogy nem siettem sehova, és most már kb. értem mit kell nézni :)

San Leone-ban szálltam le a buszról, ott sétáltam végig a tengerparton. Nincs már szezon, nem volt sok ember. A strandokon szinte senki, vízben két embert láttam. Akik voltak, ők is többségében árnyékban ültek, nem is értettem. Én kiültem a napra. De 5 perc alatt megértettem, és beültem én is egy pálmafa alá :) Aztán este kinyitnak a helyek és akkor felpezsdül az élet. Itt is repült az idő, gyorsan eltelt a délután, olvasás, pizza, kávé, olvasás, piadina, kávé, naplemente és mehettem is haza. Csak előtte még kikódoltam a menetrendet :)

 

Ez már a Via Atenea hazafelé menet, Agrigento is megtelik szombat este

Ez a haza vezető utca este, valamiért nekem nagyon tetszik

Ez itt pedig a kedvenc padom, ide szoktam kiülni. Ez a kép ma (vasárnap) délelőtt készült, olvastam itt egy kicsit. Próbálok már csak kicsit olvasni, mert véget fog érni a könyv és még csak egy hét telt el :) Meg amúgy sem tudtam sokat, mert majdnem kifolyt a szemem, olyan erős volt ma is a nap. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az a domb ott a háttérben eléggé tetszik, oda csak fel kellene menni valamikor valahogyan...).

Szóval Filippo tegnap írt, hogy mára ne tervezzek programot. Jönnek hozzájuk barátok és együtt fognak ebédelni, csatlakozzak hozzájuk.

Megjöttek dél körül, Filippo, a felesége, és egy pár két kisgyerekkel, olyan 6 és 9 évesek kb. Sétáltunk kicsit a városban, Filippo mesélt. Én figyeltem, próbáltam minél többet megérteni, de nagyon gyorsan beszéltek, nem is ismertem minden szót, ráadásul Szicíliában előszeretettel használják a régmúltat a sima múlt helyett és ezzel az igeidővel egyelőre nem vagyok túl nagy barátságban. Szóval koncentrálnom kellett erősen.

Majd jött az ebéd, lasagne volt az előétel, prosecco-val. Utána a főétel, ami krumplis húsos valami volt, nem emlékszem a nevére, prosecco-val. Majd sütik, amelyek közül a cannolo volt a kedvencem. Utána kávé, amibe öntöttünk valami Corleone-s töményt. És Filippoból csak úgy áradtak közben a helyi sztorik, én meg koncentráltam, nagyon kemény ez ahogy az olaszok beszélgetnek. Majd megittuk a maradék prosecco-t és ittuk a Corleone-s cuccot tisztán is, én meg egyre jobban értettem olaszul és az idő is kezdett lelassulni. Délután 4 körül köszöntünk el, valami észbontóan jó volt! Kicsit olasz voltam. Ezekért az élményekért jöttem. Ezekért is, de erről majd később. Ja, és kaptam egy csomó kaját, holnapra van ebédem. De lehet, hogy vacsorám is.

Este megnéztem még a Forma 1-et olasz közvetítéssel, az is egy jó élmény volt.

Ez volt nagyjából az első hét, eddig nagyon bejön. Még maradok :)

Az olasz meló - az érkezés

Tegnap megérkeztem Szicíliába, Agrigento-ba :)

Ötödször vagyok Szicíliában, de úgy ahogy most, úgy először. Úgy először járok külföldön. Mert most nem utazgatni jöttem, innen fogok dolgozni. Régi tervem eljönni Olaszországba pár napnál hosszabb időre és kicsit "olasznak" lenni. Nem rohanni egyik látványosságtól a másikig, nem kimaxolni a napokat, hanem kicsit a helyiekkel élni. Kialakítani szokásokat, kedvenc kis étterem, kedvenc kávézó, bolt, pékség, piac, uszoda, stb. És Agrigento ebből a szempontból jó választás, mert itt már mindent megnéztem amit kell. Most jöhetnek az apró részletek. A vendéglátóm Filippo, akinél korábban már kétszer is jártam. Az egyik apartmanját béreltem ki, ami egy lépcsőkkel teli szűk kis utcáról nyílik. Lényegében az óvárosban, vagy annak a szélén. Mindenesetre nagyon helyi. Vannak a városban modern épületek is, na ez nem az. Ez az, ahol át lehetne adni a szemben lévő ablakba egy kávét :)

Érdekes lesz innen dolgozni, de ha a covid alatt működött otthonról fél évig, akkor innen is működni fog egy hónapig. Céges rendszereket tegnap leteszteltem, ugyan nem valami acélos a net, de minden működik. Holnap kezdődhet "az olasz meló" :)

 

Munkán túl konkrét terveim nincsenek, majd minden alakul. Lehet kérek kölcsön Filippotól egy biciklit, hogy azzal tudjak csavarogni a környéken. Bár ez csak hétvégén opció, mert fél 7-kor lemegy a nap. Majd látom, lehet eleve adódik program a hétvégékre. Lesz benne egy négynapos is.

Nem fogok naponta jelentkezni, de heti egy-két bejegyzést majd igyekszem írni. Vagy ha történik valami érdekes. Eddig még nem történt, csak az ide út fáradalmait pihentem ki. Bár nekem már az is érdekes, hogy itt vagyok:)

Szombaton hajnal 3-kor keltem, András jött értem 4-re és vitt ki a reptérre. Innen is köszönöm, hogy feláldozta magát!

A gép még sötétben szállt fel:

És ugyan eredetileg nem nagyobb lábterű helyem volt, de mivel üresen maradt ez a sor, a légiutas kísérők engem kértek meg, hogy üljek ide. Emögött egyébként az van, hogy a vészkijáratnál mindig ülnie kell angolul beszélő utasnak, aki helyzet esetén - kizárólag a személyzet kifejezett utasítására - kinyitja az ajtót. Elmondanak hozzá minden instrukciót. Meg azt is, hogy erre ma nem lesz szükség, de ezeket tudnom kell ha már egyszer itt ülök. Valamiért szeretnek kinézni erre a feladatra, nem először fordult elő. Én meg a nagyobb lábtérért cserébe kifejezetten örülök neki. Ráadásul így, hogy a sorban sem ült más, jobb volt mint a business class :)

A napfelkelte a másik oldalon volt, de így is szép volt a látvány:

Ez pedig már a leszállás előtt, háttérben az Etna:

Etna kicsit közelebbről:

Az Etna látványa kísért még egy darabig, ez a fotó a buszból készült:

Megjegyzem egyáltalán nem volt tervben buszozás. A terv az volt, hogy bemegyek Catania-ba, veszek egy vonatjegyet Agrigento-ba (délután fél 2-es vonatot néztem ki), bezárom a bőröndöt a pályaudvaron a csomagmegőrzőbe és csavargok pár órát a városban. Kávézok, napozok, ebédelek, megint kávézok, visszamegyek az állomásra és szépen nyugodtan elvonatozok a célállomásra. És a terv köszönő viszonyba sem került a ténnyel. Ugyanis a pénztárnál közölték, hogy Agrigento-ba nem megy vonat, mert valami eltört. Azt nem értettem, hogy mi, mert olaszul beszélek, és hát ők is olaszul beszélnek, vagy mondjuk inkább úgy, hogy ők beszélnek olaszul. Na de végül is tök mindegy, hogy mi tört el, a lényeg megvolt, a vonat nem megy. A pénztáros nem volt túl kedves, éppen bunkónak sem mondanám, szóval mondta, hogy menjek át szembe, ott kérdezzem meg megy-e busz. Átmentem (balra) szembe, egy halom busz állt ott, mondták, hogy innen nem megy Agrigento-ba busz, menjek át másik (jobbra) szembe. Itt azt mondták, hogy igen, itt lehet jegyet venni, és a busz 3 perc múlva indul. Épp jött egy srác, ő is azzal jött, mondta, hogy menjek vele. Meglett a busz, amint beszálltunk el is indult.

Ez a kép is a buszból készült, állat a táj! Fel is került a bakancslistámra a "motorozás Szicíliában" tétel:

És a találkozás újra Filippoval :)

A kép jobb oldalán lévő lépcsőn kell felmenni az apartmanba ahol lakok, teszek fel pár képet a lakásról is.

Nappali:

"Terasz", inkább csak kilépő:

Háló:

Vendégsarok, az ágy kabát- és hátizsáktartóként funkcionál :)

Konyha:

Na igen, a kávéfőző:

Nem tudom feltűnik-e elsőre, nekem nem tűnt fel (lehet "kicsit" fáradt voltam), de nincs fogantyúja. Érdekes belőle önteni a kávét miközben forró az egész cucc, de azért megoldottam:

Viszont amit főztem az kb. idegméreg lett, annyira erős volt. Csodás hogy nem kaptam infarktust, mert persze kettőt ittam belőle, hiszen fáradt voltam... :)

Ezt a doboz friss olívát Filippótól kaptam, ő szedte, fűszerezte:

Pizzaszelettel nagyon jól passzolt, nem sok van már belőle.

Ez a kép is az én utcámban készült, itt kell lemenni a pékséghez vagy a bolthoz:

Ez pedig a kilátás az óváros szélétől (itt a pékség van), a tenger légvonalban kb. 5 km:

A teraszról este:

Ez a kép már ma (vasárnap) készült, Agrigento szélétől:

 

Megnéztem térképen, gyalog kb. 7 kb. a tenger, gondoltam elsétálok, van időm. Rögtön a város szélénél van ez az "amfiteátrum", nem különösebben autentikus, nem is különösebben szép, de ott vezetett az út.

 

Sehol senki, sok graffiti, elég szemetes, nem volt valami bizalomgerjesztő a hely amin tovább kellett volna menni. Úgy döntöttem jobb megkérdezni Filippot, hogy ajánlott-e arra mászkálni.

 

Inkább visszamentem a városba, és szereztem kaját. Azt persze elfelejtettem, hogy itt vasárnap szinte minden zárva van, de majd ezt is megszokom :)

Majd az ebéd után kitettem a teraszra két széket, ami ezzel tele is lett :) és olvastam a Feritől kapott könyvet:

 

Nagyon tetszik, hogy nincs az a nyomás, hogy meg kell tervezni a napot, hogy hogyan lehet a legideálisabban kihasználni. Nem kell tervezni semmit. Ja de, vasárnap legyen kaja :) Még négy szelet pirítósom van, meg egy fél üveg házi narancslekvár, azt is Filippotól kaptam. Ez lesz holnap a reggeli. Meg próbálok majd főzni hozzá egy kevésbé erős kávét... :) Holnap meló után meg elmegyek majd bevásárolni, írtam hozzá listát.

Eddig nagyjából ennyi történt. Megérkeztem, berendezkedtem. És kialudtam magam, az de kellett a tegnapi nap után. Majdnem 10 órát aludtam.

Holnaptól munka, munka után meg majd mindig valami. Majd jelentkezek.