India: Awas beach

Két nap jutott az Awas beach-re, ami Mumbai-tól egy óra hajókázásra van déli irányba. Ez a pihenésről szólt.

Egészen jót aludtam, annak ellenére, hogy szinte egész éjszaka durrogás volt. A reggeli nem volt ütős: omlett (hozzá kanál...), kenyér és egy banán. Plusz borzalmas kávé, üvegpohárból. A szobába hozták fel és a két ágy közé lerakott kis asztalon ettük meg. A körülmény sem volt valami ütős, de napindítónak elment. Végül is nem 5 csillagos szállodában vagyunk... :)

Kivitettük magunkat a Gateway of India-hoz, a hajónk innen indult. Vasent is ott volt.

Megvettük a jegyet és kis nyomorgás után már el is indulhattunk. Több hajó állt egymás mellett, egyikről úgy kellett átmenni a másikra, közben kikötött mellé egy harmadik, akkor arról elkezdett ömleni a nép kifelé, miközben befelé is jöttek. Kicsit kulturálatlanul ment ez a része. De amint elindultunk kisimult minden. Hatalmas hajók és fúrótornyok között mentünk el.

Gateway of India

Ez két hotel, a bal oldali a Taj Mahal hotel

A beszállás körülményei... volt olyan pillanat amikor azt éreztem, hogy elsüllyedünk mielőtt eilindulnánk

Hadihajók, a jobb oldali repülőgép-hordozó

Úton

Ez pedig már az utazás körülményei

Ez volt a hajónk

A kikötés után auto riksával mentünk a szállásra. Nem voltunk messze Mumbai-tól de mégis teljesen más volt az érzés itt. Alig van forgalom, sok zöld, pálmafák, nyugalom. A szállásunk rendben van, semmi luxus, pihenésre tökéletes.

Jó újra találkozni Vasent-tel, örülök ennek a plusz két napnak, mert megint jó ideig nem fogjuk látni egymást.

Ettünk egy kis gyümölcs salátát (alla Leslie) és lementünk a partra.

Dragon fruit, papaya és banán

A parton nem volt senki. Nincs is kiépülve, egyszerűen csak egy homokos tengerpart. Miénk volt az egész. A víz is tiszta volt, csak a felkavart homok miatt nem volt átlátszó. Ezért messze bementünk, ahol már nem volt felkavarva. Jót fürödtünk, jól esett a 35 fokban. A víz erősen sós itt. Emlékszem északon a Balti-tenger szinte édes vizű volt, itt nem az.

Az igazság az, hogy az itt látható képek azért kicsit idealizáltak. A szállás nem ilyen szép és rendezett, csak ezt fényképeztem le. A tengerpartra vezető úton sok szemét is volt, sajnos ebből a parton is volt. Persze nem a luxus miatt jöttünk, és tényleg jó volt itt pihenni, csak nagyon nem értem, hogy ha van egy ilyen szép hely, akkor arra miért nem vigyáznak? Annyira szép lehetne az egész. Vasent azt mondta, hogy sajnos a fejekben az van, hogy csak a közvetlen környezeted az otthonod, így csak arra vigyáznak, csak azt tartják rendben. Pedig úgy kellene gondolkozni, hogy az egész világ az otthonod, akkor az emberek nem dobálnák el mindenhol a szemetet. Értékes gondolat.

Ahogy visszajöttünk a partról kaptunk ebédet.

Ami után lefeküdtünk aludni, fárasztó volt a nap, megérdemeltük :)

És kaptunk vacsorát is, ha úgy nézzük ma is egész nap ettünk. Amint valami elfogyott a tálcáról abból hoztak még.

Este még találkoztunk Somenath-al és a családjával. Eljöttek Pune-ból, hogy találkozzanak velünk. Kedves gesztus, 20 percet voltak itt kb. és ezért elég sokat utaztak. Egy Pilóta keksz volt még nálam Magyarországról, ezt odaadtam a kislányuknak.

Sétáltunk kicsit még az utcán, ettünk is street food-ot, nem mint ha éhesek lettünk volna... De jó volt beszélgetni az idős párral akik készítették.

Minden a Diwali-ról szól

Este beszélgettünk még, Forma1 időmérőt néztünk, aztán elmentünk aludni. Elfáradtunk a semmittevésben és az evésben... :) Éjszaka itt is volt petárdázás, holnap Diwali.

Másnap reggeli után kimentünk még a partra sétálni kicsit. A part szép és jó hallgatni a tenger csobogását. Nyugtató dolog, nem mint ha itt lenne min idegeskedni. Inkább csak az szomorít el kicsit, hogy érzem, hogy az útnak nem sokára vége lesz. Na de addig is ki kell élveznem minden pillanatát!

Reggeli

Majd a tegnapi tuk-tuk-unk kivitt az állomásra.

Az autók is fel vannak díszítve

Krikettező gyerekek

Egészen gyorsan felkerültünk egy hajóra, és egy óra alatt újra Mumbai-ban voltunk. Az úton sokat beszélgettem egy sráccal aki Mumbai-ban lakik, mérnöknek tanul, azt tervezi, hogy ha végez akkor Európába vagy Amerikába költözik.

Sok ember volt a kapunál

 Itt elköszöntünk Vasent-től. Egy ideig most biztos nem találkozunk. Mondtam neki, hogy most ő jön, legközelebb Magyarországon találkozunk. Van rá esély :)

Délután sétáltunk még kicsit a városban, betértünk egy kávéra is.

Az elmaradhatatlan kávé a Cofé Coffee Day-ban

És bekeveredtünk megint kemény helyekre is...

Minden ki van díszítve virágokkal, az üzletek, az autók, minden. Ma van Diwali.

Ez csak úgy egy kép a forgatagról

Szép épületek

Próbáltam még képeslapot keresni, de nem találtam. Úgy látszik nem akkora divat már a képeslap, pedig nekem küldenem kell egyet, minden utamról küldenem kell egyet. Még lesz egy napom ezt megoldani.

Este bementünk abba az étterembe amiben két napja már jártunk. Az nagyon bejött! Most nem ettünk levest és kevesebb köretet is rendeltünk, de így is több mint elég volt. Az egyik főétel egy sokadik féle csirke volt, a másik kukoricás tofus valami. Mindkettő jó fűszeres, ez a vacsora is nagyot ütött!

Késő este néztük még a Forma1-et, én ebbe belealudtam. Annak ellenére, hogy akkora petárdázás ment egész éjszaka, hogy csak úgy ropogott minden. Nagyon kemény ez! Nekem kicsit sok is, ezt talán már írtam. A petárda akkorát durran, hogy ha szűk utcában csinálják, simán robbanásnak tűnik. De nyílt téren is hatalmasat szól. Van olyan petárda is ami hosszú másodpercekig folyamatosan durrog és villog, sikátorban olyan, mint ha sortűz lenne. Ezek nem azok a játékszerek amiket nálunk lehet venni szilveszterkor. Ha nem tudnám, hogy a Diwali miatt van, azt gondolnám háborús övezetben vagyok. Otthon ez elképzelhetetlen, ennek a töredékéét két percen belül kint lenne a TEK... De ez is milyen jól jött ki, hogy pont itt vagyunk! Egyszerűen hatalmas ez az út! :)))