Tegnapra volt tervezve a befuto, de csak karmentettunk ugye Fuzerig. Szep amit eddig lenyomtunk, de megis csalodottan mentunk volna haza ha nincs meg most a vege. 13 km es ket pecset, ez volt a mai cel. Abban maradtunk Ferivel, hogyha reggel nem esik es a radaron sem az latszik hogy brutal vihar lesz, akkor nekivagunk. Csuszos saros hegy ide vagy oda, megprobaljuk, mentunk mar 10 km-t teljesen beazott cipovel.
Ejszaka persze esett megint sokat, de reggel elallt. Aztan amikor indultunk volna, akkor megint leszakadt az eg. De ugy rendesen. Csabi vitt vissza minket kocsival a Fuzeri var alatti parkoloba, a tegnapi utolso pecsetelohelyhez. Mire megerkeztunk, megint elallt az eso. Ez a mi pillanatunk, gondoltuk. Azert Csabi keszitett rolunk egy kepet, ahogy o fogalmazott "az utolso kep az eltunesuk elott", ha esetleg at kellene adni a rendorsegnek... 😆
De vele is keszult kep:
Es akkor elindultunk. Fu, nagyon jo erzes volt, helyreallt a lelki bekem. Ugy voltam vele, akarmi lesz, innentol csak elore.
Vizes, saros volt az erdei ut, de nem volt veszes. Itt meg... Neha az eso is esett, de csak annyira amit a fak meg fel tudtak fogni, nem kellett a poncso.
Aztan jott a Nagy-nyugodo - Karolyi-kilato kozti resz. Na ez volt az amire Csabi azt mondta, hogy kemeny lesz ha fel van azva. Merthogy szarazon is eleg kemeny. Nagyon meredek es sokaig emelkedik. Es most csuszos is volt. A turabotok hatalmas szolgalatot tettek itt. Nem igazan adjak vissza a kepek az ut meredekseget, talan ezen a kepen latszik a lagjobban a fakhoz viszonyitva:
Es epp itt ugy rendesen rank szakadt egy zapor, de szerencsere csak rovid ideig tartott. Mondjuk amugy is csurom vizesek voltunk. Mondanom sem kell, hogy jo paras volt az ido es izzadtunk is rendesen. Felertunk a kilatohoz ami a felhok folott volt. Szemerkelt az eso, fujt a hideg szel, nem annyira esett jol az atazott poloban.
Itt egyebkent ismet a magyar-szlovak hataron haladtunk egy darabon.
Itt epp Szlovakiaban:
Es ezzel a kemeny reszen tul voltunk. A Bodo-ret volt a kovetkezo pont amit el kellett ernunk, es itt a nap is kisutott. Itt ereztuk eloszor, hogy ez meglesz 🙂
A Bodo-rethez raadasul aszfalt ut vezetett.
Aszfalton indultunk tovabb es annyira orultunk magunknak, hogy beneztuk ahol le kellett volna terni az utrol. Meg vicceskedtunk is, hogy milyen mar ez, hogy aszfalton fogunk befutni. Nem, nem aszfalton. Es nem szarazon 🙂 Visszamentunk a leagazasig, belekerult par szaz meter pluszba, de nem foglalkoztunk vele. Tok jol birjuk igy a vegere, nem fajt mar sehol, ennyi ido es tav kellett ahhoz, hogy megszokja a szervezetem a terhelest. Foleg a labam.
Es akkor a vegere csak jott egy kis szivatas, rendesen felazott erdei uton mentunk, volt amit kerulni sem lehetett. Itt azert neha megcsusztunk, de eses szerencsere most sem volt.
Ez pedig mar a befuto elotti selfie:
Ez pedig a Kektura emlekmu:
Bekerult az utolso pecset is:
Befejeztuk a Kekturat! 😁
Ezen a ponton kimentest kertunk Banditol aki fel oran belul ott volt ertunk. Es hogy feltegyuk az i-re a pontot, Bikeman-nel meg tartottunk egy vidam unneplos estet 🙂
2019-ben szuletett meg a tura otlete es kovetkezo evben induktunk utnak. A szakaszokat igy teljesitettuk:
Budapest - Nagyvazsony: 13 nap (2020)
Nagyvazsony - Irott-ko: 15 nap (2020)
Budapest - Szandavaralja: 8 nap (2022)
Szandavaralja - Sirok: 4 nap (2022)
Sirok - Hollohaza: 15 nap (2023)
Elveztem ezt a ket hetet, nagyon! Meg nem is fogtam fel teljesen, hogy megcsinaltuk a Kekturat. Pedig megcsinaltuk! 🙂 Bekuldjuk a fuzeteket hitelesitesre es noveljuk kettovel a teljesitok szamat 🙂
Sokat adott a tura. Fizikalisan elfarasztott, de ugy rendesen. Mentalisan pedig feltoltott. Minden szakaszra igaz volt, hogy par nap utan utott be az erzes, hogy milyen jo, hogy uton vagyunk. Hogy nem is tudjuk, hogy hany napja megyunk. Volt, hogy megkerdeztek masik turazok, hogy honnan jovunk es hova megyunk ma. Es ugy rendesen gondolkozni kellett mert azt sem tudtuk, hogy milyen nap volt...
Jo volt feszegetni a teljesitokepessegem hatarait, orommel nyugtaztuk mindketten, hogy birjuk meg a gyurodest. Jol toljak meg a tatak 🙂
Jo volt talalkozni a videki mentalitassal, kozvetlen emberekkel, az Erzsi nenik kedvessegevel (es persze kituno foztjukkel), a csenddel es a nyugalommal.
Es persze jo volt vegigmenni Magyaroszag legszebb reszein!
Koszonom Ferinek a tarsasagot! Koszonom neki az osszes gasztro elmenyt, a kavekat! Hogy cipelte hozza a gazpalackot, a kavet, a kavefozot.
Koszonom mindenkinek aki segitett minket fuvarral, szallassal (Andras, Leslie, Bandi, Bikeman, Csabi).
Ferivel azt beszeltuk, hogy lesz folytatas, van ugyanis a Kekkor. Az eredeti Kektura 1160 km (a jelenlegi nyomvonal 1172,5), mi most ezt fejeztuk be. A Kekkorhoz pedig tovabbi 1411,5 km kell (a Del-Dunantuli Kektura es az Alfoldi Kektura). De erre ra kell pihenni.
Elfaradtam. Hazamegyek.
