Himalaya motortúra: 14. nap: érkezés Delhibe

Újabb szellős nap, ma sem történt túl sok minden. Ami nem is baj, mert nem vagyok valami jól. Nem.komoly, úgy értem nem halálos, de valamit csúnyán benyaltam, görcsöl a gyomrom, fáj a fejem, nincs túl sok erőm. De azért megvagyok, no para.

Reggeli után egy taxi kivitt minket az amritsar-i reptérre, Air India-1val repültünk Delhibe. A biztonsági ellenőrzésnél egy katona teljesen rákattant a PocketBook-omra, hosszú percekig beszélgettünk, a többiek már azt hitték valami gond van.

Reptéri négy hajtóműves cappuccino

Bikeman semmiképpen nem akarja lekésni a járatot 😅

Amikor ráfordultunk a futópályára, velünk szemben állt egy gép ami nem volt túl megnyugtató, de gondoltam ők is látják ha én látom...

Érkezés Delhibe

A szállásunk a "szokásos" helyen van, eddig mindig a Main Bazar Road-on szálltam meg, most is itt vagyunk ennek az útnak egy keresztutcájában.

A gyomrom nem volt túl jó állapotban, ugyanakkor éhes voltam, jó ötletnek tűnk beverni egy tál jó zsíros bárányt fokhagymás és sajtos naan-nal. Nem, amúgy egyáltalán nem volt jó ötlet...

A Red Fort-hoz terveztünk elmenni, de mivel 10 perc volt csak a zárásáig, így az India Gate-hez vitettük magunkat tuktuk-kal. Baromi lassan haladtunk, iszonyat hőség, brutál pára, mindenki dudál, nekem majd szétrobbant a fejem, görcsölt a gyomrom, maradjunk annyiban, hogy nem voltam valami jó bőrben. Hú de jó, hogy ez nem a motorozós részen nyaltam be 🙏

Az India Gate egy hatalmas diadalív, rengeteg ember volt itt, sokan fényképeztették magukat. Azt néztem, hogy a férfiak többsége úgy állt be a fényképhez, mintha legalábbis ő lenne a terminátor. Semmi mosoly, 'iszonyat kemény vagyok' tekintet. Vicces.

A parlament épülete

Innen aztán visszatuktuk-oztunk a szállásra, ez sem volt épp gyors.

Zoli és Dénes holnap elmennek Agrába megnézni a Taj Mahal-t, méghozzá napfelkeltében, ehhez hajlani 2:30-kor fognak indulni. Ha jól lennék se mennék, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy voltam ott már kétszer. De Zoli még nem látta, Dénes pedig elkíséri, hogy ne menjen egyedül.

Viszont most így este már annyira szarul vagyok, ráz a hideg, hogy jön a következő szint, beveszek egy antibiotikumot és elhúzok aludni. Remélem holnapra jól leszek.

Himalaya motortúra: 13. nap: Amritsar második nap

A mai nem volt egy bonyolult nap. Az eredeti terv szerint most ugye Pakisztánban kellene lennünk, de mivel a határ zárva van el kell "ütnünk" ezt a pár napot. Amritsar-ban nekem nincs több, persze a kaotikus indiai város feeling megvan, de nagyjából ez is ki van már maxolva.

Tuktuk-kal elmentünk egy ilyen bevásárló központ szerűséghez mert Bikeman pólót akart venni, de mi Dénessel inkább beültünk kávézni.

Aztán visszamentünk a belvárosba ahol megnéztünk egy templomot. Csak Bikeman-nel mentünk be és a rituálé részeként mi is kaptunk egy-egy szelet körtét (ami a Bikeman szerint alma volt, na mindegy is, valami gyümölcsöt). Itt még ötletnek tűnt megenni...

Majd csak mászkáltunk a városban. Sok helyen gyerekek árulnak dolgokat, jellemzően hűtőmágnest, de ezen kívül tollat, csengőt meg mindenféléket. És már-már könyörögnek, hogy vegyük meg. Vettem egy kislánytól egy hűtőmágnest, meg legszívesebben mindet megvenném, de egyrészt nem kell ennyi mágnes, másrészt olyan sokan vannak, hogy minden pénzemet odaadhatnám nekik. Úgyhogy aki jókor van jó helyen, attól veszek egyet, ez az elvem.

Életképek a városból:

Egy guruval beszélgetek, sokat mondjuk nem értettem abból amit mondott

Majd délután volt egy kis csendes pihenő, ahonnan már úgy keltem fel, hogy finoman szólva nem volt rendben a gyomrom. Tuti az a körte volt. Vagánykodtam itt eddig, hogy megkóstolok mindenféléket és mégsem lett semmi bajom, na ez eddig tartott. Van persze erre gyógyszerem, többször mentette már meg a helyzetet, most is bevettem. És elindultunk az utcára enni... Nyilván ez a megoldás 😅

Szuper higiénikus, a kocsira akasztott vödörben lehet mosogatni...

Végül visszasétáltunk a hotelbe egy ilyen igen csak kihalt részen. Ahova az útikönyvek szerint ne menj be. Meg ne egyél az utcán. Nem valók nekem az útikönyvek...

Összepakoltunk és elmegyek most aludni, de finoman szólva nincs jól a gyomrom, meglátjuk reggelre milyen lesz a helyzet.

Holnap átrepülünk Delhibe.

Himalaya motortúra: 12. nap: Amritsar

A mai nem volt egy megterhelő nap, úgy értem abból a szempontból, hogy már nem motorozunk. De időjárás oldalról van kihívás. Kb. 200 méteren vagyunk, a magaslati betegség a múlté, van helyette olyan 32-33 fok, hozzá 100%-os páratartalom és ugyan felhős az ég, de érzed ahogy perzseli szét a testedet a nap. Közben bármikor leszakadhat az ég. Én szeretem a meleget, a napot is. De ami itt van, az durva. Amint kilépsz a hotel légkondicionált előteréből, abban a pillanatban rád tapad az összes ruha és mindenhonnan (a szó legszorosabb értelmében véve) elkezd rólad folyni a víz. Közben ég szét a fejed, ha van rajtad sapka, akkor az alól is folyik a víz. Ezek a körülmények.

Azért mentünk egy kört délelőtt, a belvárosban van a szállásunk.

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy a város zsúfolt

Egy szikh templomnál

Béla, nincs áram a konyhában, dobd már át kérlek a bekötési rajzot...

Megnéztük az Aranytemplomot is, itt egyelőre még csak kívülről. Igazából csak a bejáratát. Amritsar a szikh vallás szellemi és kulturális központja, központi temploma az Aranytemplom.

Egy kis csendes pihenő után elindultunk taxival az indiai-pakisztáni határhoz, az Attari-Wagah átkelőhöz. Ez most a feszült viszony miatt le van zárva, de a "show"-t megtartják. Ez itt erőfitogtatás, farkasszemet néznek az indiai és a pakisztáni katonák, lengetik magasra a lábukat, provokálják egymást. Két éve a végén kinyitották a kaput és a katonák kezet fogtak, na ez most nincs. Azt is meg kell jegyeznem, hogy nem mindenki szerint érdekes ez a "show", Vasent barátom azt mondta, hogy inkább ne jöjjek ide. De a többiek mellett engem is érdekel, így csak eljöttünk. És mivel külföldiek vagyunk, mindenhol külön gyorsítósávon mehettünk és leültettek gyakorlatilag az pakisztáni határhoz legközelebb, kb. 5 méterre volt tőlem a túloldal. Hátborzongató érzés volt ott ülni.

 

Van ceremóniamester katona, aki mikrofonnal a kezében fokozza a hangulatot, az összegyűlt emberek egyszerre ujjonganak, kiabálnak, hangos a zene, iszonyat tömegpszichózis van. És a túloldalon ugyanez, próbálja a két oldal túlharsogni egymást. Egy bő fél óra a műsor, olyan amit előtte elképzelni sem tudtam.

A kapu túloldalán Pakisztán

A túloldalon ment ugyanez

Ez már a városba visszafelé úton egy egyetemi épület:

Este még sétáltunk kicsit, megnéztük a kivilágított várost, vacsoráztunk és ezúttal megnéztük az Aranytemplomot is.

Ez az Aranytemplom kapuja előtti tér, már itt is jó sokan voltak.

Ez pedig már bent:

Be lehetett volna menni magába az Aranytemplomba is, de nagyjából 1 órásra tippeltük a sorban állást, így azt elengedtük.

Jó kis nap volt, olyan visszatöltődős. Holnap is még itt leszünk, utána repülünk vissza Delhi-be. Az eredeti terv szerint az Attari-Wagah határon átmentünk volna Pakisztánba és ott is lett volna 4 napunk. A repülőjegyet még így vettük, csak közben a határt lezárták, így hazafelé jegyünket ami Lahore-Budapest volt át kellett foglalni Delhi-Budapestre. Jó lett volna Pakisztánnal zárni a túrát, de ezt majd máskor.