Srí Lanka: 6. nap - körutazás: Ahangama -> Ella

Zsuzsiért hajnali fél 4-re jött a transzfer, ez a kép akkor készült róla. Elképesztő, hogy még ilyenkor is milyen jó kedélyű 😊

Álljon itt pár kép a szállásunkról, itt laktunk az elmúlt 6 napban:

Ennek az épületnek a teraszán voltak a jógaórák (és itt van az olvasós fekvős világmegváltó beszélgetéses hely is, még látszik is kicsit a terasz sarkában) és itt lakott a társaság nagy része is:

A szobák terasza:

Ez pedig a szemben lévő épület, én itt laktam:

Ebben az épületben van a belső jógaterem és a tetején van egy kis medence is:

Elköszöntünk a vendéglátóinktól, majd két kisbusszal indultunk el 10 órakor Ella városa felé.

 

Egy egészen másik oldalát mutatja a sziget ahogy haladunk befelé, ugyanolyan zöld, de kezdenek előbújni a hegyek. 

Páva veszélyre figyelmeztető tábla. Sok mindent láttam már, ilyet még nem

Egy vízesés ami mellett elhaladtunk

Ellába bő 4 órás buszozás után érkeztünk meg, ez kicsit fárasztó volt. De valamennyit tudtam aludni a kisbuszban.

 

Az utunk a Nine Arch Bridge-hez vezetett, ami egy vasúti viadukt híd, még az angolok építették 1919-ben. Az első világháború miatt a híd szerkezetében nincsen fém, csak tégla és cement.

 

Már az oda vezető út is gyönyörű, egy olyan 1-1,5 km séta a főúttól: 

Ez pedig a híd:

És ilyen amikor áthalad rajta a vonat:

A vacsora előtt volt még egy kis idő sétálni a városban, ez a rész eléggé turistás, de azért jó hangulata van. Egy rendes flat white-ot is sikerült inni az egyik kávézóban.

Félelmetesen jól néznek ki ezek a buszok

Volt még közös vacsora, utána elfoglaltuk a szállást, ahonnan állítólag nagyon szép a kilátás, de ezt majd csak holnap tudom csekkolni, mert tök sötétben értünk ide.

 

Jött ma nem annyira jó hír is, Zsuzsi a hazafelé vezető úton egyelőre Ománban rekedt. Flydubai-al repült volna Dubaiba majd onnan Budapestre, de mivel Amerika és Izrael ma megtámadták Iránt, a közel-keleti országok elkezdték lezárni a légtereiket. Zsuzsi gépe így nem Dubaiban hanem Muscatban landolt, Ománban. Hosszú órákat várakoztatták őket a gépben, ez alatt lezárták Omán légterét is. Most már legalább egy szállodában van, de érdemi információk nélkül. Holnap reggel jön a folytatás. Itt mindenki nagyon szorít neki, hogy mielőbb hazajusson.

Srí Lanka: 5. nap - Ahangama: Jógatábor

Nem igazán megterhelőek ezek a napok, de a mai különösen laza volt. És ami az igazán meglepő ebben, hogy ez jól esik 😅 

A nap jógával indult, ez itt Zsuzsi fényképe a gyakorlás alatt randalírozó egyik majomról:

A jóga után jött a reggeli, nem tudnak hibázni. 5 napja full egészségesen étkezek. Mert ugye az esti sör is full egészséges 😅

A reggeli után a teraszon írtam a blogot, mert volt egy kis elmaradás. Ittam egy kombucha-t is, ami egy ilyen fermentált savanykás enyhén szénsavas cucc, nem való mindenkinek, nekem is csak egy kicsit 😄

Utána itt még olvastam bő 2 órát, meg aludtam, majd előkerült Zsuzsi és hogy, hogy nem két sör is. És onnantól folytattuk heti világmegváltó beszélgetés-sorozatunkat. Ezek nem épp depresszív hangulatban telnek, ez szerintem a képeken is átjön. És mindez ebben a környezetben... ilyen amikor valami pont olyan amilyennek lennie kell 😀

Végül lementünk a városba, Zsuzsi vett még egy-két ajándékot, mert neki sajnos holnap haza kell utaznia. Úgyhogy ezt a napot még ki kellett maxolni.

Fotóztunk a naplementében utána folytattuk az okoskodást a törzshelyünkön 😀

Kettő!

Nagyot mentünk az elmúlt egy hétben, zseniális volt. A képekért nagy köszönet Anettnek!

A vacsora után volt még egy zárókör a teljes társasággal, ezzel az út jógatábor része véget ért.

 

Holnap hajnalban Zsuzsi elindul haza, én pedig a többiekkel egy öt napos körutazásra.

Srí Lanka: 4. nap - Ahangama: Jógatábor

A mai nap nem jógával indult, legalábbis nekünk. Zsuzsinak nem javult érdemben a fül problémája így a reggeli jóga helyett elmentünk a helyi multifunkcionális egészségügyi komplexumba. Ahol ücsörögtünk háromnegyed órát, de az orvos csak nem jött. De minden alkalommal amikor megkérdeztük, hogy mikor jön, akkor mondták, hogy úton van, fél óra. Úton van, 15 perc. Úton van, 10 perc.

 

Így aztán átmentünk az utca másik oldalán lévő hasonló intézménybe, ahol eleve ott volt az orvos. És itt egészen gyorsan meg is oldották a problémát. Már helyi viszonylatban gyorsan, mert itt azért nem kapkod senki. De nem is kell.

Eddig sem volt depressziós, de most kaptuk vissza a régi Zsuzsit 😊

Itt a várakozás alatt fotóztam egy-két járművet is. Így néz ki egy távolsági busz:

Ez pedig egy tipikus robogós aki a szörfdeszkáját szállítja, sok motoron van ilyen tartó:

Reggelire pont visszaértünk, de most már vigyázni kell, hogy mit mond az ember, mert a Zsuzsi újra hall mindent 😄

 

A mai célunk Galle óvárosa volt, nagyjából fél óra tuktuk-kal. A szomszédos járműből ezt a képet lőtték rólunk:

Galle óvárosa és erődítménye az Unesco Világörökség része. Igazából a hangulatot kell itt magadba szívni, ami nekünk elég jól sikerült is az itt töltött bő két órában. Sétáltunk a kis utcákban, vettünk ezt-azt, fotóztunk, kávéztunk. A hely hozta amit vártunk tőle.

 

A várfalon egy varánuszt is láttunk, ez példány olyan 70 cm-es lehetett:

De volt itt 25 éves kígyó is a vicces gazdájával:

Tejóélet és ez a brownie-s sajttorta, ettől sokkot kaptunk! Mindkettőnktől megkapta az 'életem eddigi legjobb sajttortája' címet, valami elképesztő volt! Az íze, az állaga, mindenestől top-top. Sajnos csak egy volt belőle, azaz megvettünk az összest, de az is csoda volt, hogy egyáltalán ez az egy megvolt.

 

Innen egy pagodához mentünk át ahol Buddha életének négy fő stációja volt megjelenítve a négy égtáj irányában.

Mellette volt a Jungle Beach, itt is sikerült még eltöltenünk egy jó 1,5-2 órát.

A nap utolsó állomása pedig egy teknős mentő helyszín volt. Itt Nico is előkerült, az ő gazdija az egyik tuktuk-os srác, azaz Nico nagyon sokat utazik.

Ezen a helyszínen sérült teknősöket fognak be (halászhálóba akadt, hajócsavarral ütközött, stb), meggyógyítják őket majd visszaengedik az óceánba.

 

Volt kis idegenvezetés, teknősök fajtáiról, életükről, meg lehetett nézni az épp gyógyítás alatt álló példányokat is. És persze kis teknősök is kelnek itt ki a tojásokból, opcionális program a kis teknős óceánba engedése némi helyi pénzért cserébe. Kicsit turistás program, de azért fizettem be rá, hogy ezzel is támogassam a hely fennmaradását. 

Itt épp hármak lépnek életük új fázisába a naplementében

Zsuzsi még itt is dolgozott

Végül újabb tuktuk út várt ránk amivel már a szállásunkra mentünk vissza. Itt gyors vacsi, majd a csapat egy része resztoratív jógára ment, a kemény mag pedig a városba. És a végén valahogy persze az óceánparti Popeye Bar-ban kötöttünk ki, mondhatjuk a törzshelyünkön 😀

Elég jó lett ez a nap is 😀

Srí Lanka: 3. nap - Ahangama: Jógatábor

Nem sok minden történt ma, ami nagyon is rendben van így. Amikor saját szervezésben utazok, akkor baromira nem ez a tempó. De ez most másról szól, ami másképp jó. És kezdi is kifejteni a hatását a dolog 😊 Jógázok, egy olyan ázsiai országban ahol még nem jártam, finomakat eszek, szívom magamba a kultúrát, jó a társaság, mi baj lehet 😀

Nem volt nagy meglepetés abban ahogy a nap kezdődött, 8-tól jóga. De ma egy kicsit keményebb is volt és talán még egy kicsit párásabb is volt az idő. Így kb. 2 litert vizet izzadtam ki, legalábbis érzésre... Így néztem ki a végére:

Majd jött a reggeli, amihez ez volt a gyümölcstál:

Tejóélet a mangótól még mindig sokkot kapok 😁

Zsuzsi a reggeli után fotózott, így valahogy el kellett ütnöm az időt. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egészen jól sikerült, stílusos környezetben sikerült belekezdenem egy új könyvbe 😊

A mai és a holnapi program

 

Majd kora délután tuktuk-kal elmentünk az óceánpartra (a Wild Beach-re) és ott múlattuk tovább az időt. Nem vagyok az a nagy vízparton fekvő, de néha persze belefér. Ezen a túrán pedig kifejezetten 😊

 

Itt találkoztunk a csapat egy részével, Zsuzsi itt is fotózott még valamennyit. És be tudtuk szerezni a söritalt is 😀 

Kettő! 😀

És mivel baromi jó fejek vagyunk, repült az idő. Folytattuk a világmegváltó beszélgetéseket, már a parton tettünk pár újabb lépést a megvilágosodás felé. Majd a hazafelé vezető úton újabb lépéseket vásároltunk egy "beer shop"-ban 😅

Tuktuk-kal mentünk haza is, ez a módja a közlekedésnek ebben az országban is nagyon jól használható. Csak elindulsz gyalog és egy percen belül megáll melletted egy tuktuk és máris van fuvarod. Mindig meg kell állapodni előre az árban és az első ajánlatból persze alkudni kell. Itt kell megjegyeznem, hogy Zsuzsi másodszor veszít el egy sört az alkuk alkalmával. Megállapodunk egy jó árban, majd ad még hozzá egy sört. És máris ott vagyunk ahonnan a srác indított 😂 Félreértés ne essék, tökéletesen jó ez így, csak jó fej sofőrök kapnak tőlünk sört. De tényleg ezt csinálja, a mai vásárlásnál ezt már be is kalkuláltam 😊 Ráadásul az ország nem drága, nagyon nem. Egy tuktuk út olyan 500 srí lankai rúpia (1/1 a Ft-al), kb. ez a vonaljegy, ha messzebbre mész akkor 1000. Amit le lehet alkudni 7-800-ra. Egy sör a parton 1000 rúpia, a beer shop-ban pedig 500. Nem az isztambuli tranzit ár.

7 körül visszaértünk a szállásra, így ezúttal a vacsoráról sem maradtunk le. Az étrend egyébként vegetáriánus, ami kifejezetten bejön. Egy ideje igyekszem kevesebb húst enni, így ez is tökéletesen passzol. Főleg ha ázsiai konyháról beszélünk.

 

És a nap a végén még meg volt koronázva egy 1 órás hangfürdővel. Amibe rövid időre kétszer is belealudtam. De a prímet a Zsuzsi vitte, ő az elején elaludt és csak a legvégén kelt fel.

Még egy dolog így a végére: magáról a táborról és a résztvevőkről nem véletlenül nem írok. A blog marad személyes, maga a tábor pedig a szervezőké. Holnap jelentkezek a holnapi megéléseimmel 😊