Ma nem csináltunk semmit. Na persze nem ilyen egyszerű a helyzet, mert végül csak eljutottunk Agrába, de baromira nem volt egyszerű.
Az előző indiai úton nagy élmény volt a vonatozás, megbízhatóak és egészen pontosak is voltak a vonatok. Ezért a tervem a következő volt: a 8:10-es vonattal elmegyünk Agrába, ez 11:35-kor érkezik meg. Délután megnézzük az Agra Fort-ot, ha marad idő, akkor a Mini Taj Mahal-t is, másnap délelőtt a Taj Mahal-t, délután kaja kávé és a 15:45-ös vonattal visszamegyünk Delhibe.
És akkor a valóság: ma felkeltünk 6-kor, kissé nyúzottan, még tudtunk volna aludni pár órát. Össze kell pakolni, a kis hátizsákba cucc két napra, nagy hátizsákba minden más, és a nagy marad is a szálláson, ahova (a terv szerint...) majd holnap este jövünk vissza. Elsőre úgy nézett ki, hogy a reggelit is bukjuk, mert az csak 7:30-tól van, nekünk meg épp akkor kell elindulni az állomásra. De jó fejek voltak, kaptunk teát, gyorsan készítettek két sajtos omlettet is. So-so, napindítónak elmegy. Kifizettük a szállást és kimentünk az állomásra.
Itt rögtön a bejáratnál elkérte egy srác a jegyünket. Jött a fejbillegtetés és mondta, hogy ez a vonat bizony 4 órát késik a köd miatt. Ez nem jó hír. Persze ez csak a bemelegítés volt, utána jött, hogy ez Agrára lehet 6-8 óra is, vagy törölhetik is a vonatot, nem lehet tudni. Remek. A holnapi vonatunk sem lesz jobb, az szerinte 8-9 órát fog késni. És akkor jött az ajánlata: fogjunk egy autoriksát, a jegyet vigyük vissza valami irodába, már egyből a visszaút jegyét is, ahol visszatérítik. Utána menjünk egy tourist office-ba (na itt lett gyanús az ajánlat...), ahol egy másik állomásról induló 'szuper gyors' vonatra vegyünk jegyet, ami 9:10-kor indul. Az, hogy tourist office-ba küldenek ahol sokkal drágábban adnak el szolgáltatást, bevett lehúzás itt. De az is látszott, hogy valami gond valóban van a vonatokkal. A kijelzőn ugyan csak 2,5 órás késés volt kiírva nem 4, de sok volt a törölt vonat is. Meg mondták, hogy a kijelző nem is jól mutatja... Mindenki mondott midenfélét, egyszerűen nem lehet ilyenkor eldönteni, hogy kinek van igaza. Pontosabban de, senkinek nincs. Van a késés és ezt próbálják meg meglovagolni, ennyi.
Volt időnk, inkább elmentünk a Connaught térre kávézni, és tanakodtunk, hogy mi legyen, mert a remek ajánlatokból és a semmitmondó információáradatból már épp elég volt.
Több opció is szóba került:
1. Hagyjuk az egészet, Detti le tud mondani a Taj Mahalról (én meg már láttam). És maradunk Delhiben. Ezzel az a gond, hogy bukjuk a két vonatjegyet (lehet, hogy létezik épp visszatérítés, de nem csinálnám végig a procedúrát), és bukjuk a 'puccos szállást' is, amit egy booking-os akcióban foglaltam, persze előre fizetősen. Továbbá Delhire sem kell további 4 nap.
2. Bérelünk egy autót: ezt csak sofőrrel adják (nem is vezetnék itt...), ami 4-5000 rúpia (x4 Ft-ban). Ez elég húzós, főleg, hogy a vonatjegyek is ki vannak fizetve. De látjuk a Taj Mahalt és marad a puccos szállás. De időben nem jobb mint a késős vonat, tehát sok értelme nincs.
3. Bekockáztatjuk a vonatot, ha 2-3 óra késéssel elindul és tartja is ezt a tempót, akkor jó esetben délutánra odaérünk. Kérdés persze, hogy másnap a délutáni vonatunk mennyit késik, egyáltalán nem törlik-e, hogy jutunk vissza.
Aztán visszamentünk a szállásra, kikérdeztük a recepcióst és a tourist desk-es srácot árakról, lehetőségekről, vonatokról, volt-e már ilyen, mi várható, stb. Sokat nem tudtak segíteni, de ők legalább nem akartak lehúzni.
Megszületett a döntés, bátraké a szerencse, legyen a 3-as. Elmegyünk az eredeti vonattal, kicsit később. A 4 óra valójában úgy is csak 2,5 óra, fél 12 helyett ott leszünk kb. 3-ra. És majd visszajutunk valahogy, majd megoldjuk ott ha gond lesz másnap a vonattal. Újra kimentünk az állomásra, de a késés ekkor már 3,5 óra volt, így visszamentünk a szállásra. Ezt a kört megtettük vagy háromszor, óránként fél órával nőtt a késés. Nem nézett ki jól a helyzet na... Arról nem is beszélve, hogy kialudhattuk volna magunkat és reggelizhettünk volna rendesen. A reggeli a legkevesebb, de az alvás nagyon hiányzik...
Végül 12:20-kor indult el a vonatunk, azaz csak meglett a 4 óra késés az indulásra. Egészen pontosan ekkor kezdett el vánszorogni. Sokáig nagyon lassan ment, aztán hol kicsit gyorsabban, hol lassabban, hol megállt. Kezdtük érteni, hogy miért nő óránként fél órával a késés.
Velünk szemben egy pár ült, egy pár hónapos kisbabával. Kedvesek voltak, váltottunk pár szót, nem sokat, csak a lány beszélt valamennyit angolul. Ők még 1,5 napig fognak utazni ezzel a vonattal...
Figyeltük az árusokat, mert egy ilyen vonaton lehet ám venni mindent. Vizet, üdítőt, csokit, power bankot, teát, chipset, vattacukrot, komplett ebédet, samosat, pattogatott kukoricát, szőlőt, lakatot és cipzár javítási szolgáltatást. Ja, és áldást, vagy én nem tudom, hogy mit csináltak azok a nők, akik nőnek néztek ki, de félig férfiak az elmondás szerint (de mégsem néztek ki transzvesztitának...), és pénzért mormoltak meg integettek valamit, meg megérintették a kisbabát... Elég fura volt.
Aztán jött a következő csapás. Kb. egyharmad úton voltunk és a vonat megállt. Jó ideje ott állt, amikor egy sráccal kezdtünk beszélgetni. Tőle tudtuk meg, hogy valamilyen munka folyik előttünk a síneken, és itt 2-3 órát állni fogunk. Teljesen készen voltunk. Délután 2 óra elmúlt, már rég Agrában kellene lennünk, ehelyett egyharmad úton megálltunk 2-3 órára. Mindenféle számolás jött, miszerint 7-re érünk oda, 9-re vagy 11-re... Meg az is, hogy leszállunk a francba és visszamegyünk kocsival Delhibe. Vagy gyalog, mert az is előbb meglesz, mint hogy ez a vonat Agrába érne...
Végül elengedtük az egészet, majd odaérünk amikor odaérünk. Ennek a napnak már kb. úgy is lőttek, az érdemi részét így is-úgy is a vonaton töltjük.
A 2-3 óra várakozás végül "csak" 1,5 lett és utána tényleg haladtunk is így-úgy. 6-kor érkeztünk meg Agrába. Épp amikor lement a nap.
A vonat a késést leszámítva rendben volt. Na jó, a wc azért nem volt annyira rendben... De a többi része igen. Lehet venni mindenfélét, időnként összeszedik a szemetet, sepregetnek, hoznak ágyneműt annak aki ott alszik, igazi élet van rajta.
Az állomáson prepaid taxiba pattantunk, a sofőrünk Jamar. Ő is business man, de Jamar nagyon jó fej (egyelőre legalábbis). Meséltük a viszontagságos utat, meg hogy valami a tervből biztos kimarad így. És ekkor jüött az ajánlata: a Taj Mahal 7-kor nyit, ő jön értünk 6:45-re. 9-re visszavisz a szállodába, ahol meg tudunk reggelizni, majd elvisz az Agra Fort-hoz és a Mini Taj Mahal-hoz, utána az állomásra. Az Taj Mahal-hoz és az Agra Fort-hoz hoz kísérőt, aki mesél nekünk. Mindez 1500 rúpia. Egyezkedtünk, belementünk. Egyrészt azért, mert egy idegenvezető a Taj Mahal-nál eleve 1000 rúpia. Jó, az hivatalos, ez meg ki tudja milyen lesz, meglátjuk. A másik, hogy annyit szívtunk ma, hogy ezt igazán megérdemeljük. Az egyetlen apró szépséghiba a 6:45... Még egy kialvatlanul kelés, zsinórban a harmadik, én lassan kezdek kipurcanni... (most is itt blogolok, Detti meg már alszik... :-) ).
Jamar-nak másik ajánlata is volt, mert mondtuk, hogy szeretnénk vacsorázni. Elvisz minket egy étterembe, teraszos, jól főznek, nem drága. És ez is benne van az 1500-ban. Mondta, hogy jön értünk 7-re. 18:57-kor ott volt, ezt értékelem. Az úton nagy röhögések voltak, kérdezett rólunk, munkáról, Magyarországról, mi meg róla. Mondta, hogy 5 gyereke van, de ez a whiskey-nek köszönhető. Úgyhogy már 5 éve nem iszik whiskey-t, nem szeretne több gyereket :-)
És valóban nagyon jó étterembe vitt minket! Az ételek kitűnőek voltak, teljesen oda-vissza voltunk tőle. Nekem az egyik legnagyobb élmény Indiában az étkezés. Valami észbontóan jók a kaják itt! Otthon is díjazom amikor sokkot kapok egy gasztro élménytől, és ez az érzés itt egymás után jön minden nap. Ettünk zöldség levest, paradicsom levest, spenótos paneer-t, chicken tikka masala-t, rizzsel és fokhagymás naan-al. Hozzá bor, egy cabernet shiraz, ami csak egy fél üveg volt, de szinte duplázta a vacsi árát. Nem értettük miért ilyen drága, de abban több mint egyetértettünk, hogy ezt is megérdemeljük :-) És a végén egy csoki mousse szerű valami, az is ütött, nem túl édes, és rendesen tömény ahogy kell.
A hangulathoz terasz, élő zene, világítás, tűz. Baromira rendben volt az egész, simán feledtette az egész napos szívást. Ja, és Jamar lent simán megvárt minket, pedig ez 1,5 óra volt. Persze lehet, hogy nem véletlenül hozott ide, jutalékot kap vagy nem tudom. De nem is érdekel, mert ha valami jó, azt jó érzéssel fizetem ki. És ez az volt! Meglátjuk, hogy a holnapi szolgáltatáscsomag hogy fog kinézni, mert eddig nagyon jó.
Az előző indiai úton nagy élmény volt a vonatozás, megbízhatóak és egészen pontosak is voltak a vonatok. Ezért a tervem a következő volt: a 8:10-es vonattal elmegyünk Agrába, ez 11:35-kor érkezik meg. Délután megnézzük az Agra Fort-ot, ha marad idő, akkor a Mini Taj Mahal-t is, másnap délelőtt a Taj Mahal-t, délután kaja kávé és a 15:45-ös vonattal visszamegyünk Delhibe.
És akkor a valóság: ma felkeltünk 6-kor, kissé nyúzottan, még tudtunk volna aludni pár órát. Össze kell pakolni, a kis hátizsákba cucc két napra, nagy hátizsákba minden más, és a nagy marad is a szálláson, ahova (a terv szerint...) majd holnap este jövünk vissza. Elsőre úgy nézett ki, hogy a reggelit is bukjuk, mert az csak 7:30-tól van, nekünk meg épp akkor kell elindulni az állomásra. De jó fejek voltak, kaptunk teát, gyorsan készítettek két sajtos omlettet is. So-so, napindítónak elmegy. Kifizettük a szállást és kimentünk az állomásra.
 |
| Main Bazar road reggel |
 |
| Iskolabusz |
Itt rögtön a bejáratnál elkérte egy srác a jegyünket. Jött a fejbillegtetés és mondta, hogy ez a vonat bizony 4 órát késik a köd miatt. Ez nem jó hír. Persze ez csak a bemelegítés volt, utána jött, hogy ez Agrára lehet 6-8 óra is, vagy törölhetik is a vonatot, nem lehet tudni. Remek. A holnapi vonatunk sem lesz jobb, az szerinte 8-9 órát fog késni. És akkor jött az ajánlata: fogjunk egy autoriksát, a jegyet vigyük vissza valami irodába, már egyből a visszaút jegyét is, ahol visszatérítik. Utána menjünk egy tourist office-ba (na itt lett gyanús az ajánlat...), ahol egy másik állomásról induló 'szuper gyors' vonatra vegyünk jegyet, ami 9:10-kor indul. Az, hogy tourist office-ba küldenek ahol sokkal drágábban adnak el szolgáltatást, bevett lehúzás itt. De az is látszott, hogy valami gond valóban van a vonatokkal. A kijelzőn ugyan csak 2,5 órás késés volt kiírva nem 4, de sok volt a törölt vonat is. Meg mondták, hogy a kijelző nem is jól mutatja... Mindenki mondott midenfélét, egyszerűen nem lehet ilyenkor eldönteni, hogy kinek van igaza. Pontosabban de, senkinek nincs. Van a késés és ezt próbálják meg meglovagolni, ennyi.
Volt időnk, inkább elmentünk a Connaught térre kávézni, és tanakodtunk, hogy mi legyen, mert a remek ajánlatokból és a semmitmondó információáradatból már épp elég volt.
Több opció is szóba került:
1. Hagyjuk az egészet, Detti le tud mondani a Taj Mahalról (én meg már láttam). És maradunk Delhiben. Ezzel az a gond, hogy bukjuk a két vonatjegyet (lehet, hogy létezik épp visszatérítés, de nem csinálnám végig a procedúrát), és bukjuk a 'puccos szállást' is, amit egy booking-os akcióban foglaltam, persze előre fizetősen. Továbbá Delhire sem kell további 4 nap.
2. Bérelünk egy autót: ezt csak sofőrrel adják (nem is vezetnék itt...), ami 4-5000 rúpia (x4 Ft-ban). Ez elég húzós, főleg, hogy a vonatjegyek is ki vannak fizetve. De látjuk a Taj Mahalt és marad a puccos szállás. De időben nem jobb mint a késős vonat, tehát sok értelme nincs.
3. Bekockáztatjuk a vonatot, ha 2-3 óra késéssel elindul és tartja is ezt a tempót, akkor jó esetben délutánra odaérünk. Kérdés persze, hogy másnap a délutáni vonatunk mennyit késik, egyáltalán nem törlik-e, hogy jutunk vissza.
Aztán visszamentünk a szállásra, kikérdeztük a recepcióst és a tourist desk-es srácot árakról, lehetőségekről, vonatokról, volt-e már ilyen, mi várható, stb. Sokat nem tudtak segíteni, de ők legalább nem akartak lehúzni.
Megszületett a döntés, bátraké a szerencse, legyen a 3-as. Elmegyünk az eredeti vonattal, kicsit később. A 4 óra valójában úgy is csak 2,5 óra, fél 12 helyett ott leszünk kb. 3-ra. És majd visszajutunk valahogy, majd megoldjuk ott ha gond lesz másnap a vonattal. Újra kimentünk az állomásra, de a késés ekkor már 3,5 óra volt, így visszamentünk a szállásra. Ezt a kört megtettük vagy háromszor, óránként fél órával nőtt a késés. Nem nézett ki jól a helyzet na... Arról nem is beszélve, hogy kialudhattuk volna magunkat és reggelizhettünk volna rendesen. A reggeli a legkevesebb, de az alvás nagyon hiányzik...
 |
| WiFi powered by Google |
 |
| Jön a vonatunk... |
 |
| ...de mi nem ide szállunk... |
 |
| ...hanem ide |
Velünk szemben egy pár ült, egy pár hónapos kisbabával. Kedvesek voltak, váltottunk pár szót, nem sokat, csak a lány beszélt valamennyit angolul. Ők még 1,5 napig fognak utazni ezzel a vonattal...
Figyeltük az árusokat, mert egy ilyen vonaton lehet ám venni mindent. Vizet, üdítőt, csokit, power bankot, teát, chipset, vattacukrot, komplett ebédet, samosat, pattogatott kukoricát, szőlőt, lakatot és cipzár javítási szolgáltatást. Ja, és áldást, vagy én nem tudom, hogy mit csináltak azok a nők, akik nőnek néztek ki, de félig férfiak az elmondás szerint (de mégsem néztek ki transzvesztitának...), és pénzért mormoltak meg integettek valamit, meg megérintették a kisbabát... Elég fura volt.
Aztán jött a következő csapás. Kb. egyharmad úton voltunk és a vonat megállt. Jó ideje ott állt, amikor egy sráccal kezdtünk beszélgetni. Tőle tudtuk meg, hogy valamilyen munka folyik előttünk a síneken, és itt 2-3 órát állni fogunk. Teljesen készen voltunk. Délután 2 óra elmúlt, már rég Agrában kellene lennünk, ehelyett egyharmad úton megálltunk 2-3 órára. Mindenféle számolás jött, miszerint 7-re érünk oda, 9-re vagy 11-re... Meg az is, hogy leszállunk a francba és visszamegyünk kocsival Delhibe. Vagy gyalog, mert az is előbb meglesz, mint hogy ez a vonat Agrába érne...
Végül elengedtük az egészet, majd odaérünk amikor odaérünk. Ennek a napnak már kb. úgy is lőttek, az érdemi részét így is-úgy is a vonaton töltjük.
A 2-3 óra várakozás végül "csak" 1,5 lett és utána tényleg haladtunk is így-úgy. 6-kor érkeztünk meg Agrába. Épp amikor lement a nap.
A vonat a késést leszámítva rendben volt. Na jó, a wc azért nem volt annyira rendben... De a többi része igen. Lehet venni mindenfélét, időnként összeszedik a szemetet, sepregetnek, hoznak ágyneműt annak aki ott alszik, igazi élet van rajta.
 |
| De miért a sínen??? |
 |
| A képen nem látszik, de itt épp gyorsan mentünk |
Jamar-nak másik ajánlata is volt, mert mondtuk, hogy szeretnénk vacsorázni. Elvisz minket egy étterembe, teraszos, jól főznek, nem drága. És ez is benne van az 1500-ban. Mondta, hogy jön értünk 7-re. 18:57-kor ott volt, ezt értékelem. Az úton nagy röhögések voltak, kérdezett rólunk, munkáról, Magyarországról, mi meg róla. Mondta, hogy 5 gyereke van, de ez a whiskey-nek köszönhető. Úgyhogy már 5 éve nem iszik whiskey-t, nem szeretne több gyereket :-)
És valóban nagyon jó étterembe vitt minket! Az ételek kitűnőek voltak, teljesen oda-vissza voltunk tőle. Nekem az egyik legnagyobb élmény Indiában az étkezés. Valami észbontóan jók a kaják itt! Otthon is díjazom amikor sokkot kapok egy gasztro élménytől, és ez az érzés itt egymás után jön minden nap. Ettünk zöldség levest, paradicsom levest, spenótos paneer-t, chicken tikka masala-t, rizzsel és fokhagymás naan-al. Hozzá bor, egy cabernet shiraz, ami csak egy fél üveg volt, de szinte duplázta a vacsi árát. Nem értettük miért ilyen drága, de abban több mint egyetértettünk, hogy ezt is megérdemeljük :-) És a végén egy csoki mousse szerű valami, az is ütött, nem túl édes, és rendesen tömény ahogy kell.
A hangulathoz terasz, élő zene, világítás, tűz. Baromira rendben volt az egész, simán feledtette az egész napos szívást. Ja, és Jamar lent simán megvárt minket, pedig ez 1,5 óra volt. Persze lehet, hogy nem véletlenül hozott ide, jutalékot kap vagy nem tudom. De nem is érdekel, mert ha valami jó, azt jó érzéssel fizetem ki. És ez az volt! Meglátjuk, hogy a holnapi szolgáltatáscsomag hogy fog kinézni, mert eddig nagyon jó.
 |
| A szállásunk |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése