Szumátra - 1-2. nap: Érkezés Medan-ba

Megérkeztünk Szumátrára, egy újabb Bikeman motoros túra leírása következik.

De hogyan is kerültem ide? Épp a namíbiai indulással voltam elfoglalva amikor is az indulás előtti napon jött egy üzenet Banditól, hogy fizessem be a szumátrai túrát a Bikemannek. Indonézia, igen, volt róla szó, a Bikeman szervez egy Szumátrát. De nem sokat foglalkoztam a dologgal, lefoglalt a namíbiai projekt, csak csináltam csináltam amit Bandi mondott, befizettem. Aztán Namíbiából november végén hazaértünk, most meg itt vagyunk Szumátrán 😊 Állat, nézzük gyorsan pontról pontra:

Január 26, péntek, az indulás napja. Egy esti járattal indultunk el Budapestről a Turkish Airlines-szal:

Majd isztambuli átszállás és egy laza 9 és fél órás repülés után már Kuala Lumpur-ban is voltunk. Az időeltolódás 7 óra, azaz egy 17 órás napunk volt. Mondanom sem kell, hogy a repülőn nem volt valami pihentető az éjszaka, jó fáradtan érkeztünk meg szombaton délután. De ez sem akadályozott meg abban, hogy a reptéren lévő szállásunkról azért bemenjünk a városba egy taxival:

Újra Kuala Lumpur-ban 😊

Nagyon szeretem Ázsiát! Amint kiléptem a gépből megütött a meleg és a magas páratartalom. Azonnal tudtam, hogy jó helyen vagyok. 34 fok és harapni lehet a levegőt, ááááááá ez kell nekem 😁

Gyorsan bemutatom a csapatot ami tíz főből áll: Bikeman Zoli a szervezőnk, Balázsi Zoli, Dénes, Jani, Vili, Eörs, Gábor, Laci, Bandi és én. Ezen a képen majdnem mindenki rajta is van, Gábor hiányzik róla ami a képet lőtte:

Kuala Lumpur-ra ezúttal csak pár óránk volt, de nem gond, mert a végén még el fogunk itt tölteni egy teljes napot.

Vasárnap folytatódott az utunk, reggeli és csekkoltunk is be az Air Asia járatára.

Alig több mint egy órás repülés után megérkeztünk Indonézia legnagyobb szigetére, Szumátrára (Szumátra a legnagyobb sziget ami teljes területével Indonéziában található). Az első benyomás: milyen zöld itt minden!

Kis várakozás után jött értünk a transzfer ami bevitt Medan-ba, ahol az első dolgunk egy ebéd elfogyasztása volt:

És hogy hogy néz ki a számla? Így:

81.000 volt az ebédem, ami kevesebb mint 2 ezer Ft. Nem drága az ország.

Aztán felvettük a motorokat, ezzel a 150-es Yamaha-val kötök közelebbi barátságot az elkövetkezendő két hétre:

 

Itt már délután volt, gondoltuk gyorsan lenyomjuk azt a 65 km-t ami mára van. Na ja, gyorsan... Hát ez itt rohadtul nem így megy! A közlekedés a tipikus ázsiai. Azaz baloldali és kaotikus. Látszólag össze-vissza megy mindenki. Közben persze működik, de aki az európai közlekedéshez van szokva az itt befonja a haját. Főleg motorral. Mert az autóban legalább utal a baloldali közlekedésre az, hogy "rossz helyen" van a kormány. De a motor pont ugyan olyan mint otthon. Márpedig motorral sem kell megérkezni egy balra kis ívből indított kanyarodásból az út jobb oldalára.

 

Ez a közlekedési kultúra nagyon más mint otthon. Autóban utasként is szokatlan. Autót vezetni már durva. Motort vezetni valami brutál durva. Amiben nem sokat segít az, hogy a motor itt a közlekedési eszközök hierarchiájában meglehetősen hátul szerepel. A szabály nagyjából az, hogy a nagyobb járműnek van elsőbbsége... Erről egyelőre nincsenek képeim, nem került még fel a GoPro a sisakra, de majd hamarosan pótolom.

A benzinkúton Bandival egyből sztárok lettünk a nálam két fejjel alacsonyabb lányokkal 😊

 

 Ez pedig itt egy gyors megálló valahol félúton:

Volt itt egy étterem is:

Engem nem kell félteni ha arról van szó, hogy együnk valamit egy lepattant helyen, de ide lehet én sem ültem volna be.

67 km-t motoroztunk ma. Ez nagyjából felért olyan 5-600 km-nek, annyira fárasztó volt. Arról nem is beszélve, hogy az utolsó 15-20 km-re besötétedett. Sötétben, a másik oldalon, motorral, vizes úton. Szerencsére esőt nem kaptunk, az lement előttünk, csak az út volt vizes. Aztán jött még hozzá egy jó darabon az útfelmarás. Hulla fáradtan érkeztünk meg az első szállásunkra.

Itt aztán megittunk egy bitang jó sört 😊

Volt itt még activity parti is, aztán mindenki elment aludni, én meg blogolok. Csak a szokásos 😊

A motorok olyanok amilyenek, azért nem mondanám őket tip-top állapotúnak. Van akié zörög, a másiknak lekoppan a teleszkópja, van amin hátul nincs világítás. Az enyém még úgy ahogy egyben van, mondjuk világít folyamatosan a check engine lámpa meg le van törve a kuplung kar fele, de megy. És van rajta kettő harsona kürt ami olyan hangos, hogy amikor először dudáltam annyira megijedtem, hogy majdnem én estem le a motorról...

Na de most én is elhúzok aludni, mert még súlyos alváshiányban vagyok. Majd szépen lassan beszámolok mindenről mert rengeteg érzés van még bennem, csak ehhez most eléggé fáradt vagyok.

Még egy fontos dolog: a kémműhold most is működik, itt lehet minket élőben követni (a pozíció 10 percenként frissül): https://share.garmin.com/tibaldtours

A jelszó ezúttal: "sumatra2024"