Ma végre megérkeztünk! A tegnapi nap lássuk be nem volt egy álom motorozás, de a mai az már az volt, beütött amiért jöttünk.
Pazar helyen ébredtünk fel, majd a reggeli után el is indultunk a Toba-tó irányába. Vulkáni eredetű a tó, lényegében egy egykori vulkán kráterében található kb. 900 méterrel a tengerszint felett.
Medan úgy 100 km-es körzetében (arra felé legalábbis amerre mi jöttük) brutális a forgalom. Alig vannak táblák, de igazából fölösleges is lenne. Nem számít kinek van elsőbbsége vagy hogy indexelsz-e vagy hogy záróvonal van, olyan sincs, hogy nem előzünk jobbról (ami itt balról). Jobbról, balról, járdáról, útpadkáról, mindenhonnan előznek. Egy szó mint száz, itt nem zavarja össze az embereket a kresz... Mindenki ott megy ahol tud, de közben figyel is a másikra. Igazi káosznak tűnik, viszont nincs benne agresszió és működik is. De erősen szokni kell, mélyvíz motorral a másik oldalon.
Ahogy haladtunk a tó felé szépen lassan a forgalom is egészen vállalhatóvá vállt, nem értek össze az autók és a motorok. Ez ezen a lenti képen is egészen jól látszik:
És meg is érkeztünk a tó egyik kilátópontjához, ahonnan egy kb. 100 méteres vízesés is látható, igaz elég messziről:
Majd jött, hogy tankolni kellene, de nem volt benzinkút. Viszont az út mentén mindenhol árulnak benzint. Előre kimérve. És itt meg is tankoltunk:
A benzinkúton mosdó is van, kérdeztem az embert, hogy van-e itt valahol mosdó és simán mondta, hogy menjek be a házában lévő fürdőszobába. Igen szerény körülmények közötti fürdőszobát kell elképzelni, de egyetlen másodpercig sem hezitált, hogy beengedjen-e. Nagyon más kultúra, számunkra szokatlan közvetlenséggel és bizalommal. Pedig csak ez lenne a normális.
Majd kanyargós út jött, hú innen igazán élvezetes volt a nap. Vigyorogtam a sisak alatt ahogy húztam ennek a pimpelt motornak. Nyitott kipufogórendszer van rajta (lehet van köze a check engine lámpához...), jó nagy hangja van, az érzés emiatt olyan mint ha száguldozna az ember. De a 150 köbcenti az 150 köbcenti, nincsenek csodák. Nagy hang van, erő az nincs. De így is hatalmas érzés. Vagy épp emiatt jó 😊
Újabb kilátópont jött kávéval és dragon fruit juice-zal.
Innen újabb kanyargás után a kompkikötőbe mentünk, hogy azzal bemenjünk a tó közepén lévő szigetre. Integettek, hogy motorral ne a nagy kompra szálljunk, hanem egy kisebb hajóra. Nem értettük, de szót fogadtunk. És fel is pakolták a motorokat a hajó két oldalára.
Ezek már a szigeten lévő a tradicionális batak faházak, jó pár helyen láthatók, ezek itt lakottak, simán beálltunk valakiknek az udvarába...:
Ez pedig a tóra néző egyáltalán nem tradicionális szállodánk, elég pazar helyen vagyunk ma is:
Nem mentünk ma sokat, olyan 150 km-t, igaz ezekkel a kis motorokkal ez is elég fárasztó. A lényeg, hogy ma délután 3 körül megérkeztünk a szállásra, így volt időnk pihenni kicsit. És még az eső sem kapott el bennünket. Esős évszakban vagyunk, délután elvileg megjön az eső, de ma ezt szerencsére megúsztunk.
Egy étterem volt még a mai célpont amit Vili nézett ki, ő a gasztro felelős a csapatban. Ez a választása is bejött, egy igen jó gombalevest és egy csirkés nasi goreng-et ettem. Mondjuk Eörs nem dicsérné meg a helyet, az ő rendelését akkor hozták ki amikor mindenki más már végzett.
Majd még kis esti sörözés és beszélgetés következett.
Két éjszakát maradunk ezen a szálláson, holnap kettészakad a csapat. Egy része hajókázni megy, a másik része pedig körbemotorozni a szigetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése