Az utunk elején voltunk itt Saigon-ban egy piacon ami mindenkinek tetszett, már akkor megbeszéltük, hogy ide a hazaindulás előtt még visszajövünk és jól bevásárolunk. És ez pillanat elég gyorsan el is jött, érzésre tegnap jöttünk holnap meg már indulunk haza. Így hát célba vettük újra ezt a piacot. De előtte még a szokásos reggeli és kávé.
A kávézó nagyon hangulatos, kis utcában lehet kint üldögélni az egyébként nem annyira forgalmas út mellett és nézni az embereket, járműveket. Órákig ellennék egy ilyen helyen.
És a kávé nem csak szép, de finom is.
A piaci fuvarunk viszont nem indult valami jól, a taxis rácsapta Timko fejére és vállára a csomagtérajtót, kb. leütötte, szegény a földre rogyott össze. A végén nem kért fuvardíjat, de ezért enélkül meglettünk volna, főleg Timko.
A piacon bolyongtunk kicsit, vettünk ezt-azt. Pólókat, táskákat, hűtőmágneseket. Rendesen lehet alkudni, akár 1/3 áron is el lehet hozni cuccokat, de jellemzőbb a 40-50%. Már ha valaki jó ebben, én nem vagyok az.
Vettem egy Hoka cipőt is, a magyarországi ár töredékéért. Tuti nem eredeti, de érzésre pont ugyanaz. Az anyag is, a viselet is. Én simán azt mondanám rá, hogy eredeti. Mondjuk az eladó is azt mondta 😄Meglátjuk mennyit bír majd.
A csapat nagy része ma elindult haza. Mivel délben kirakták őket az apartmanjukból (nem volt opció a késői kijelentkezés), nálunk gyűltünk össze kicsit. Józsi és Kati már ide sem jöttek, ők még hamarabb indultak, ők Kínán keresztül mennek haza.
Beszélgettünk kicsit végül elköszöntünk a csapattól. Jó utat mindenkinek! Négyen maradtunk mint az elején, nekünk még van itt egy napunk.
Első körben felmentünk a tetőre a medencéhez. Elvoltunk itt egy darabig, de én fáztam. Nem volt elég meleg a víz, a nap pedig nem sütött. Persze nem én vagyok a mérce, ezek szerint adott körülmények között akár 30 fokban is meg tudok fagyni...
Aztán estefelé Timko és Zoli visszamentek a piacra, mi Ádámmal pedig elmentünk masszázsra. És itt még a pénzünket sem lopták el 😆
Majd találkoztunk a buli utcában. Ez valami brutális ami itt van. Ráadásul most nem volt tömegnyomor sem mint Halloween-kor, de a hangulat az ugyanúgy megvolt. Igazán nem szeretem a tömeget, de ez valami rohadtul jó!
Megittunk itt egy-két sört majd elsétáltunk vacsorázni. Közben fényképeztem ezt az utcai buktázót:
És ezt a fényreklámot:
A vacsora helyszín az egyik hídfőnél volt, az ahova egyszer már invitáltak. Szívesen be is ültünk volna csak akkor pont kaja után voltunk. Na most nem és meg is adtuk a módját az utolsó közös vacsinak.
Vettünk egy üveg baracklikőrt is vagy nem tudom mit, a barack az biztos, a likőr az nem. Egészen jó volt, de nem volt erős.
Itt az utcán érdekes dolgok történnek, először megállt egy motor amin volt egy bazi nagy hangszóró és egy srác énekelt. Aztán jött egy nem is tudom minek nevezzem, legyen művész. Először késeket dugott az orrába. Majd a szemhéjára akasztott láncon lógó vödröket. Hát..., érdekes volt. De hazudnék ha azt mondanám, hogy ehhez a vacsihoz pont ez illett.
A szomszéd asztalnál helyiekkel ült két német srác, az egyikkel beszélgettünk. A Bosch-nak dolgozik, két évre jött ki és mesélt a helyi munkaviszonyokról. Hogy a vietnámiaknak 12 nap szabadságuk van. És ha betegek, akkor abból kell kivenni, ha elfogy, akkor levonnak a fizetésből. Mindezt nyilván nem európai bérezésért. És hogy így is örülnek a helyiek ennek a munkának. Meg is beszéltük, hogy mi a világnak elég jó helyére születtünk.
Végül hazasétáltunk, laza nap volt. Pont ami kellett, azért el vagyunk fáradva így a út vége felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése