"Srí Lanka, mint India kiporszívózva". Ezt jó pár éve olvastam egy motoros naplójában és már ettől az egy gondolattól felkerült az ország a bakancslistámra. India ugyanis nagyon közel áll a szívemhez, az első igazán komoly utam ide vezetett, itt kaptam először kultúrsokkot is (és soha nem felejted el az elsőt 😀). És ha van egy olyan ország ami hasonló kultúrával rendelkezik ráadásul kevésbé poros, azt nekem látnom kell. Ennek jött el most az ideje.
A teljes képhez hozzá tartozik az is, hogy az ország nem a bakancslistám élén szerepelt, nem pont Srí Lanka volt a terv az idei évre. Ahogy az sem szerepelt a terveim között, hogy decemberben lábon hordok ki egy érzelmi Csernobilt... Úgyhogy nem is jöhetett volna jobbkor ez a remek befektetési lehetőség, gondolkodás nélkül mondtam rá igent. Utazásokba ugyanis jelentős összeget fektetek 😅
És hogy kivel megyek? Zsuzsival, akiről eddig nem esett szó a blogon, de ezúttal megismerhetitek. Mert van az úgy, hogy elmész egy utazásra - a példa kedvéért legyen az Azori-szigetek a jógaoktatóddal, ahova eredetileg el sem akarsz menni csak aztán valahogy mégis ráveszed magad... - és ettől megváltozik az életed. Na jó, nem akarok nagy szavakat használni, megváltoznak dolgok. Fontos emberek válnak az életed részévé. Később lehet írok kicsit bővebben erről az Azori sztoriról mert szerintem vicces (úgy értem halálosan komoly, de vicces ahogy alakult), a lényeg most az, hogy nagyjából két éve itt ismertem meg a Zsuzsit. Azt mondják a családodat nem választhatod meg, de a barátaidat igen. Na ez nem ez a helyzet volt. Eskü nem barátokat szerezni mentem az Azori táborba - köszönöm van éppen elég barátom, így sincs rájuk elég időm -, de ez nem választás kérdése volt. Ő nem kérdezett, jött. Ez az volt amikor azt a kérdést teszed fel, hogy eddig hol a jó francba voltál de komolyan?
Zsuzsi fotós (is, mert szakács is) ha valaki épp fotóst keres, esküvő, nem esküvő, műteremre van szüksége... csak ajánlani tudom - ez itt a reklám helye 😊. Srí Lankára is fotózni hívták egy jógatáborba és valahogy úgy alakult, hogy az utolsó utáni utáni pillanatban én is befértem még a csapatba 😀 Tényleg nem jöhetett volna jobbkor.
És hogy ki is az a Zsuzsi? Hát ő:
Volt egy kis izgalom ebben a bécsi indulásban, egy nappal korábban (feb. 20-án) ugyanis havazás miatt lezárták a bécsi repteret. Innen is köszönet Barbiéknak, akiknél Győrben aludhatunk az indulás előtti estén, hogy biztos kijussunk. Végül ezzel nem volt gond, de jobb volt biztosra menni.
A schwchat-i reptér 21-én már rendben működött, a futópályák le voltak takarítva, de érdekes volt látni a havat, ebből az időből indultunk el a nyárba:
Isztambulban 6 óra tranzit időnk volt ami elsőre soknak tűnik, de ez igazából úgy repült el, hogy észre sem vettük. Zsuzsival elég gyorsan telik az idő. Megvettük életünk legdrágább sörét (jól élünk, van pénz lóvéra...) és sokat nevettünk, fotóztunk, na jó, Zsuzsi fotózott és videókat is gyártottunk.
Majd Isztambulból egy 8 órás repülőút várt még ránk Colombo-ba. Ennek az útnak a nagy részét pedig átaludtuk. Azért ez nem pihentető alvás volt, de legalább valami...
Minden rendben volt a repüléssel, tiszta utunk volt, az országba a belépés is gyorsan ment. Megérkeztünk, 'Welcome to Sri Lanka':
Azért itt már eléggé meg voltunk viselve, bőven több mint 24 órája voltunk úton mindent egybevéve. Na de nehéz az utazó élete 😊 És még nem volt vége. A jógatábor résztvevőinek nagy része megérkezett előttünk, ketten jöttek csak utánunk. Utóbbiak gépének fél órával a mi járatunk után kellett volna landolnia. Na rájuk vártunk 3 órát. Mert hogy közös volt a transzfer járatunk a táborba. Ez az idő már elég nehezen telt el, órákat voltunk Bécsben, utána Isztambulban, majd még 8 óra repülés és még 3 óra várakozás. És akkor jöhetett a 2 órás autóút Ahangama-ba, a sziget majdnem legdélebbi pontjára. Itt út közben ránk is sötétedett, szóval majd holnap megmutatom milyen szép zöld itt minden.
A tábor egy nyüzsis hely közelében van, de attól pár km-re egy egészen eldugott helyen. Elég jónak tűnik 😊 Kaptunk vacsorát, volt egy gyors bemutatkozó kör, egy laza megérkezős jóga és ment is mindenki aludni. Kivéve ugye engem, én szokásomhoz híven blogolok. Újra 😊 De most elhúzok aludni, mert nekem is esik le a fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése