Kissé kiizzadva keltem és nem azért mert nagyon meleg lett volna az éjszaka. Épp jó volt, 17 fok körül ami sátorban vastag hálózsákkal teljesen oké. És kaptunk vastag hálózsákot az autóhoz. Még az első napon fáztam meg kicsit Dohában, ahol nagyon meleg volt és hozzá brutális pára, harapni lehetett a levegőt. A légkondit meg mindenhol maxon nyomatták, taxiban, üzletben, mindenhol. Nem sok jót tett a hidegből-melegbe, melegből-hidegbe mászkálás, főleg nem vagy tizenötször egymás után. Na de ez legyen a legnagyobb baj. Itt Namíbiában jó idő van, délutánra felmegy olyan 33-35 fokig a hőmérséklet és nem párás. Olyan nekem való 😎 És a légkondit is ésszel nyomatjuk a kocsiban.
A kempingben reggeliztünk, teljesen rendben volt:
Lefoglaltunk egy helyet nov. 24-25-re, a terv szerint itt lesz befejezve is a túra. Majd 😊 Összecsuktuk a sátrakat és elindultunk észak felé, a mai célpont a Cheetah Conservation Fund (Gepárdmentő alapítvány).
Hosszú egyenesek jöttek olyan állatokra figyelmeztető táblákkal amikből tegnap már ettünk:
Jó zene szólt, élveztük nagyon ezt a részt. Az az érzés uralkodott el rajtunk, hogy "megterveztük és most elkezdtük megcsinálni". Pedig még nagyon az elején vagyunk az útnak, igazán még nem lazultunk le, de azért alakul 😊
A gepárdos hely előtt megálltunk egy krokodil farmnál. Volt egy kis túravezetés megtudtunk mindenféle érdekes dolgot a krokodilokról. Jó pár krokodil van itt de ezek csak "bemutatódarabok", a farmon kb. 2000 krokodil van. A bőréért és a húsáért tenyésztik őket.
 |
| Dupla falú tojásból kelnek ki 3 hónap után olyan 15 cm-esen |
 |
| Bandi itt egy 2 éves példányt tart a kezében ami nem nő tovább, mert fogdossák az emberek. De ha ezt abbahagynák, akkor nőne tovább. |
És nem volt mit tenni be kellett pótolni ami tegnap elmaradt, krokodilt ettünk. Bandi kebab én hamburger formájában. Nem csirke íze van 😂
Innen aztán a gepárdos hely felé vettük az irányt, kb. 45 km volt még hátra, de úgy 1,5 után elfogyott az aszfalt.
 |
| A kapu után is még vagy 20 km-t kellett menni |
Fél 4-re volt lefoglalva a Cheetah Drive programunk, épp elértük. Nem volt haladós a murvás út.
A program abból állt, hogy egy szafari autóval (sok jóindulattal hívhatjuk szafari autónak, valójában egy régi Ford volt aminek kb. lángvágóval levágták a tetejét és hátsó üléssor után odacsináltak valami felépítményt), szóval ezzel az autóval bevittek egy zárt területre ahol gepárdok voltak. A vezetőnk név szerint ismeri őket, elmesélte melyik hogy került hozzájuk, hogy szoknak össze, hogy néz ki egy etetés, stb.
 |
| Őt pillantottuk meg először |
 |
| Itt ketten pihennek |
 |
| Ő pedig az etetős kocsit követi szorgalmasan |
Itt nem lehet kempingezni, lehet nem is lenne jó ötlet hiába vannak zárt helyen a gepárdok. Itt rendes szállásunk van, egy estét itt töltünk:
 |
| Romantikus lesz egymás mellett a cheetah-s ágyon 😂 |
 |
| Hideg sör a kocsiból 😃 |
Volt pár óránk a vacsoráig, gondoltuk csinálunk valami körletrendet mert egyáltalán nincs meg még a rutin. Cuccaink nagy része a bőröndökben, azok bezárva hátra a kocsiban, a hátsó ülésen egy halon cucc, persze túlnyomó részt azok amik nem kellenek. Amik kellenek azok a bőröndben vannak... Szóval jó lenne valamit kitalálni, hogy ne kelljen folyamatosan pakolászni. Ehelyett kiültünk a teraszra, hallgattuk a madarakat, ittuk a sört és a fertőtlenítő pálinkából is 2-2 centet, mi baj lehet. Majd csinálunk rendet holnap 😂
Eljött a vacsora ideje, ehhez át kellett sétálni a szomszéd épületbe. Mellette van ez a kivilágított itató, persze egyetlen állat sem volt ott:
A vacsora: sült hollumi sajt előételnek, majd marha steak, végül egy süti. Két napja vagyunk az országban, de komolyan mondom vagy egy kiló húst megettünk már fejenként... Azért elég jól esett ez is 😊
Nagyon finom volt és nagyon ízlésesen volt tálalva is.
Aztán elkezdtem blogolni, Bandi pedig visszament az itatóhoz. Rövid időn belül jött tőle az üzenet, hogy menjek gyorsan. Ez a látvány fogadott:
Ez volt a nap, megyek aludni mert még mindig súlyos mínuszban vagyok.
