Eljött végre az a nap amire jó ideje várok. Bandival megérkeztünk Namíbia fővárosába Windhoek-ba.
Az éves szabadságom legnagyobb részét erre az útra tartogattam. Egy hosszabb kicsekkolás a hétköznapokból, engem ez tölt fel a legjobban. Lehetőleg egy extrém helyen. Épp ideje volt egy újabb ilyen útnak, a covid óta nem volt ilyen. Közel egy hónap móka következik: november 1-én reggel indultunk el Budapestről és 26-án érünk majd haza. Jeeeeeeeeeeeeee 😁
Az utazás rendesen elő van készítve, kb. 8 hónapnyi tervezés van benne:
- autó keresés, bérlés (nem mondom, hogy nem remegett meg a kezem amikor az Afrikából e-mail-en kapott secure payment link-en kellett megadnom a bankkártya adataimat)
- érdekes helyek felkutatása, böngészés a neten, több 10 óra videó megnézése (nagy köszönet ezért Bandinak, nekem már csak a kivonatokat kellett megnézni és ezzel is sok-sok óra ment el)
- programok keresése, e-mail-ezések, regisztráció mindenféle oldalakon, vélemények bogarászása
- útvonaltervezés
- útvonal áttervezés (ide is menjünk el, azt meg áldozzuk be, ide nem elég egy nap, stb)
- útvonal áttervezés huszadjára... (Google Earth böngészés: "az nem is aszfalt út basszus, no way, hogy azon 400 km-t megyünk egy nap alatt", "ott meg nincs is út"...)
- szállás/kemping keresés
- benzinkutak keresése, bejelölése a térképen
- oltóközpont, maláriaveszélyes-e a hely (lesz ami igen...)
- offline térkép beszerzés
- cuccok optimalizálása, mit vigyünk magunkkal és mit ne
- mindenféle kütyü beszerzése (drón, GoPro, napelem, távcső, nyomkövető)
- időjárás elemzés (milyen és mennyi ruha kell, 40 fok de 8 fok is várható)
- és még sorolhatnám...
Itt majdnem Békéscsaba fölött :) |
Szárnyas kép nélkül nincsen blog :) |
Dohába helyi idő szerint délután fél 5-kor érkeztünk meg és volt 9 és fél óra tranzit időnk. A terv az volt, hogy kimegyünk a városba és megnézünk pár érdekes helyet, kajálunk egy jót. Ez egy kis izgalom után sikerült is.
Először is vagy 1,5 órát álltunk sorba az országba belépéshez. A másik, hogy Bandi kézipoggyászában volt egy drón (nem lehet a feladott poggyászban). De az országba csak katari állampolgár vihet be drónt. Utánanéztünk rendesen mindennek. Oké, akkor kell egy csomagmegőrző a reptéren. Az meg nincs. Így aztán útlevél ellenőrzés majd csomag röntgen, lesz ami lesz. És nem lett semmi, simán átengedték.
Fogtunk egy taxit és elvitettük magunkat az Iszlám Művészetek Múzeumához. Amit persze lekéstünk a hosszú belépési procedúra miatt. Viszont nem véletlenül sodort minket ide az élet, itt találkoztunk Hussain-nal, egy pakisztáni taxis sráccal. Akivel megegyeztünk, hogy 25 euróért egy órán át fuvaroz minket a városban. Ebből lett vagy 2,5-3 óra. Megmutatott érdekes helyeket, a felhőkarcolóktól a légkondicionált utcán át, a bazárt, mecseteket, "Velencét", a Hold alakú hotelt, kilátópontokat. Vett nekünk teát is. Érdekes volt és Hussain miatt volt kerek a program. Nagyon jó fej, sokat beszélgettünk, üvöltettük a kocsiban a zenét, csinált rólunk fotókat, állati jó volt a hangulat. A végén azt is megmutatta, hogy hol vacsorázzunk. Doha nagyon puccos, önmagában nálam nem lenne célpont, de ez így kerek volt.
A légkondicionált utca |
Velence másolat |
A Hold alakú hotel |
Időben visszamentünk a reptérre, mert mi lesz ha befele is 1,5 órás a sor. De kb. 10 perc alatt megvolt minden, automata útlevél ellenőrzéssel és a biztonsági vizsgálattal. Így volt idő kicsit pihenni a következő repülés előtt, ami ránk is fért, jó fáradtak voltunk már itt.
Hajnali 2 óra 20-kor szállt fel a következő gépünk, egy Boeing 787-8, így a Dreamliner is végre pipa. Mondjuk én annyira fáradt voltam, hogy a felszállásra sem emlékszem, már akkor aludtam...
Brutális méretű hajtómű... |
Éjszakai repülés |
Brutális méretű maga a gép is |
És akkor ma reggel megérkeztünk 😊 Bandi már mint helyi jár vissza, most van itt harmadszor, így tudta, hogy azonnal a vízumos ablakhoz kell menni, sőt nekünk már előre ki volt töltve a papírunk is. Ezzel fogtunk vagy 1,5 órát. Gyors volt a belépés, a pénzváltás és a helyi sim kártya vásárlás is. Az persze kérdéses, hogy mennyire lesz használható a mobilnet, elég nagy vakfoltok vannak az országban. Meglátjuk. Szóval minden készen volt és megtaláltuk Alfrédot is:
A reptérről kb. fél óra volt a város, beszélgettünk mindenféléről. Alfréd jó arc, szívatott minket mindenfélével (nagyon veszélyes az ország, 210 km/h a megengedett maximális sebesség... 😂 jó volt a hangulat).
Átvettük az autót (Ford Ranger), megtudtunk hozzá minden fontos tudnivalót: mit tegyünk defekt esetén, mennyire engedjük le a kereket murvás úton, mennyire a homokban, mi hogy működik, mit csináljunk, mit ne csináljunk... Az első magyarok vagyunk akik tőlük béreltek autót.
Sátor használati bemutató |
Az autó tetején van két kinyitható sátor, alapvetően kempingekben tervezünk megszállni. De van hozzá asztal, székek, hűtő, gázfőző, edények, étkészlet, vizes kanna, gázolajos kanna, ásó, két pótkerék, kompresszor. Rendesen fel van szerelve.
Autó átvéve |
Innen egy bevásárlóközpontba vezetett az utunk, vettünk túlélő kaja készletet. Meg sört a hűtőbe, ha már van 😊
Innen át a kempingbe, nem terveztük túl a napot. Piszkosul fáradtak vagyunk.
Elsétáltunk még a Joe's Beerhouse-ba, ahol koccintottunk az érkezésre és megettünk mindenféle vadállatból steak-eket. A Bushman tálon van krokodil, vándorantilop, nyársas antilop, kudu és zebra. Apró szépséghiba, hogy nem volt krokodil és azt csirkével helyettesítették 😂 De legalább megmondták, különben úgy mentem volna haza, hogy a krokodilnak nagyjából csirke íze van 🤣 Cserébe megkóstoltam Bandi zsiráf steak-jét.
Innen vissza a kempingbe és alvás. Bandi ugye alszik én meg blogolok 😊 De nem baj, aludjon csak, holnap ő vezet. Elvállalta a vezetés nagy részét, szerencsére van bőven tapasztalata baloldali közlekedés terén. Mondjuk abban úgy tűnik nincs tapasztalata, hogy fel van cserélve az index és az ablaktörlő. Arról hallottam, hogy régen voltak ilyen autók, nem gondoltam, hogy ma is gyártanak még ilyet. Nem is értem, ennyi erővel a gázpedált és a féket is felcserélhetnék... Automata egyébként az autó.
És akkor még egy újdonság. Van nálunk egy Garmin jeladó, ami 10 percenként felküldi műholdra az aktuális pozíciónkat. Azaz (majdnem) élőben lehet nézni, hogy éppen hol vagyunk. A blog jobb felső sarkában van egy "Nyomkövetés" felirat, az alatta lévő "Garmin MapShare" linkre kell kattintani.
Ahogy néztem, mobilról nem látszik ez a menüpont, így berakom ide link formájában is: https://share.garmin.com/tibaldtoursJelszót kér az oldal, a jelszó: "namibia2023" (nem titkos, robotoktól van védve, remélhetőleg a robotok nem olvassák a blogot...).
Bandi egyik haverja el is nevezte kémműholdnak a funkciót, szóval igen, a kémműhold működik, lehet minket követni 😊
Elhúzok én is aludni, mert mindjárt leesik a fejem... Ez eddig is nagyon jó, de holnap indul az igazi móka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése