Épp ezekben a pillanatokban kellene indulnia a következő etapnak, de
sajnos Ferinél közbeszólt a meló. Így ezt most elhalasztjuk. Terveink
szerint még két db egyhetes etappal be tudjuk fejezni a Kéktúrát, ebből
jött volna most az első. De nem jön, a hátralévő rész átcsúszik jövő évre. Nem
para, nincs rohanás, ha lesz helyette más arról itt írni fogok. Jövőre folytatom a kéktúrás postokkal. Utána pedig jöhet a Kékkör :)
A nagydorogi/györkönyi programnál tartottam, csak annyi minden történt utána, hogy nem tudtam leírni. Túlcsordultam az élményekkel, annyi inger ért, hogy képtelen voltam feldolgozni is, nemhogy leírni. De most megpróbálom visszaadni.
Bikeman Zoliék tavaly voltak egy albán túrán, és hazafelé benéztek Guča-ba a trombita fesztiválra. Ezt minden évben megrendezik, az idei volt a 61. És erre most külön elmentünk.
Reggel Tamás elbúcsúzott, volt már sajnos egy programja a hétvégére. Így aztán hazament a café racer-ével, bocsánat, a világ legszebb café racer-ével, ahogy ő mondja :) A motor valóban állati szép! Viszont fordítottan arányos a kényelemmel, nem tudom hogy bírta ki Budapestről (és vissza...), respect!
Feri és én Bandihoz csatlakoztunk, autóval mentünk. Dénes és Zoli motoroztak. Jó lett volna motorozni is, de olyan nagyon nem bánkódtam, jó volt az a klímás autó a 37 fokban. Ráadásul utas voltam, amit külön élveztem, mivel egy jobb kormányos autóban ültem a sofőr helyén, mégis utasként. Önvezető autó :)
A határátlépés kb. 1 óra volt, majd pár óra utazás. Kora délután érkeztünk egy kis hegyi városkába, egy kempingben volt foglalásunk. De nem egy puccos kempinget kell elképzelni, ahogy semmi puccosat nem kell elképzelni. A városban az év során nem sok minden történik, azonban augusztusban egy hétvégére megtelik. Így aztán egy domboldal ideiglenesen kemping. Van ideiglenes tusoló, hideg vízzel, és wc-k is. Meg ahol a traktorok szoktak állni, ott asztalok és sörpadok. És megy a zene. Van mini bár is, ott kell bejelentkezni. Egy füzetbe felírnak egy nevet, és hogy hány fő érkezett, és hogy fizettek-e. Nincs vendégkönyv meg IFA. Majd adnak egy welcome drink-et.
Így nézett ki a domboldal amikor megérkeztünk, estére nagyjából betelt. A háttérben a hegyek között pedig a fesztivál területe.
Röviddel utánunk megérkezett Dénes és Zoli is (ők nem autópályán jöttek, így sikerült őket megelőznünk).
 |
| Köszönet a képért Ferinek, őt oda kell képzelni :) |
És akkor elindultunk. Én kész voltam attól ami ott az utcán fogadott. Jobbról-balról árusok, mindenhol kaja, forognak a malacok a nyársakon, szól a zene. Az éttermekben fúvósok vesznek körül egy-egy asztalt, ha két banda téved be, akkor megpróbálják egymást túlharsogni. Már délután is sokkolóan jó volt, és ami este volt....
Beültünk mi is kajálni, már jó éhesek voltunk. És persze hozzánk is odajött egy zenekar. Akik addig nyomják a zenét, amíg nem adtunk nekik valamennyi pénzt. De mégsem lehúzás szagú, mert nagyon jó hangulatot teremtenek.
És van persze vurstli is, Bandival ebbe beültünk:
Ezt a képet egy videóból vágtam ki, őszinte reakciók láthatók... :)
És ahogy ment le a nap, úgy nőtt a létszám is, este már hömpölygött a tömeg a kis utcákon.
Óriási élmény itt sétálni, engem totál magával ragadott a hely. Azt sem tudtam, hogy merre nézzek. Mindenhol történik valami, szól a zene, emberek énekelnek. Szó szerint befogadhatatlan mennyiségű élmény és érzés zúdul a magamfajtára.
Sötétedéskor átmentünk a nagyszínpadhoz, ahol egymást váltották a zenekarok.
_rm.jpg)
A szerb zene is tetszett, de nálam az ütött be a legjobban, amikor pl. egy film főcímzenéjét eljátszották. Libabőrös volt a karom. Mondanom sem kell, hogy a hangerő sem volt kicsi :)
Éjfélkor aztán előkerült egy DJ pult, és tuc-tuc zene mellett játszottak a fúvósok. Hozzá tűzijáték.
Őrült buli kezdődött innen, egy darabig még ott voltunk, utána elindultunk a kemping felé. Ami az utcákon folyt ekkor, az sem volt gyenge...
Hajnal 1 körül feküdtünk le aludni, nem kellett altatni... De mivel dombon volt a sátor, állandóan lecsúsztam :) Felmásztam, elaludtam, majd arra keltem, hogy lecsúsztam. És ez ment reggelig... :) Amikor is pontban 7-kor volt három akkora durranás mint ha ágyúval lőttek volna. Zengett az egész völgy. Ez volt az ébresztő. És már szólt is a trombitaszó.
Lementünk reggelizni, pljeskavica volt a menü. Megsütik a húst, beteszik egy buciba, és ki vannak rakva a zöldségek, szószok, fűszerek. Azt és annyit tehetsz bele amit csak szeretnél. Az enyém így nézett ki:
Majd ittunk egy kávét is, de itt is török kávét adnak. Megszoktam az előző úton, jól is esett, pedig régen nem volt a kedvencem.
Végül elindultunk haza. Gondoltam majd az úton blogolok, de ebből nem lett semmi. Vagy beszélgettünk, vagy aludtam. Jól nézhetett ki az autó, a sofőr alszik :D
Zseniális hétvége volt! Ilyen egy rendezvény ami nálam beüt. Guča beszippant, a közelébe sem ér egy puccparádé fesztivál. De ízlések és pofonok. Nekem ez jön be. Persze szeretni kell hozzá a fúvós zenét. És a balkáni hangulatot. És kaját. Ami brutál finom, nem drága és addig hozzák, hogy a végén alig tudsz felállni az asztaltól. Maga a fesztivál pedig ingyenes. És itt nincs festipay, itt kp van. Amit nem számol meg a pincér amikor odaadod neki, mutatja, hogy megbízik benned. Ránézésre oké :) A koncerten a piás pultnál pedig lent volt a földön egy papírdoboz, abba dobálták be a pénzt a pultosok és onnan adtak vissza. Itt minden más :)
Ez volt a Guča Trombita Fesztivál, ahova még vissza kell jönni!
