Tibald Tours: Kektura - P4D1

Brutal kemeny nap. De megcsinaltuk!

Finoman szolva kikeszultem, rottyon vagyok, vegem van. Es Feri sem nez ki jobban... 32,92 km-t jottunk ma, es 956 m volt a szint (folfele, lefele "csak" 869). De nezzuk az elejetol.

Foglaltam szallast Hollokon, igy a cel adott volt. Megvolt a motivacio. Nem opcio, hogy nem erjuk el.

Elmentunk boltba, hetfon nyitva van :) , vettunk buktakat. Reggeli utan elkoszontunk Marika nenetol, es kicsivel 8 ora utan mar uton is voltunk, elhagytunk Szandat. Olyan 2,5 km-t setaltunk a fouton, hogy elerjuk a szandavaraljai pecsetelohelyet ahol a multkor befejeztuk a turat.

Az elso 10 km csak ugy elrepult. Kipihentek voltunk, tok jol haladtunk. Akkor meg azt gondoltuk, hogy ez a 30-as nem lesz egy nehez etap, ez igy fog menni vegig. Tevedtunk. Eleg nagyot.

A taj tovabbra is lenyugozo, de a talaj eleg vizes. Akkor meg nem tudtuk, hogy itt csak kicsit vizes. Ezen a fenti kepen epp az lathato, hogy inkabb a tarlon mentunk, igy nem ragadt a ciponkre egy kilo sar. Es ahogy suti a nap a vizes foldet, rendesen szall fel a para. Ez napon elegge fullaszto tud lenni, arnyekban persze jobb.

Az elso telepules ahova bertunk az Tereny volt. Itt volt egy hatalmas beszelgetesunk ket nenivel. Messzirol neztek mar minket, szoknya, papucs, otthonka, fejkendo. A beszelgetes igy zajlott (egybol utana lejegyzeteltem :) ):

Neni1: - Te en nem tudom ezek honnan gyunnek, hogy nem sarosak.

En: - Sarosak voltunk, csokolom, csak letakaritottuk a ciponket a tarlon meg a fuben.

Neni2: - Aztan vigyazzanak, mert van itt az az ize, na, hogy is mondjak...

En: - Medve?
Neni2: - Az medve, meg mar van harom bocsa is.

En: - Azert annak kicsi a valoszinusege, hogy talalkozunk vele.
Feri: - Meg van nalunk medve spray is.
Neni1: - Hat, ha jon magaval szembe, akkor mar b@szhassa...

Jot nevettunk mindannyian, megkoszontuk az informaciokat es mentunk tovabb. Allati jofej nenik voltak. Es remeljuk nem jon velunk szembe a medve, es akkor nem b@....ssuk :DDD

O viszont velunk szembe jott, es nagyon baratsagos volt:

A masodik 10 km mar nem ment olyan konnyen, kezdtunk faradni. De azert meg nem volt veszes.

Aztan jott az utolso 10 km. Na ez valami brutal szenvedos volt. En total szetestem. Erdoben mentunk ami csurom viz volt. Hatalmas pocsolyakat kerulgettunk, neha nem volt viz, csak siman besullyedtunk a puha talajba. Hozza emelkedo es para.

Ez itt peldaul egesz jol nez ki igy kepen, meg eloben is, de nem lehet ralepni, azonnali sullyedes az eredmeny. Oldalt kell menni a fuvon, meg az erdoben.

Sokaig egy motor nyomot kovettem, ahol az nem sullyedt el, ott mi is mehetunk. Aztan ez a segitseg megszunt, egy Simson Schwalbe volt egy fanak tamasztva:

Fu, en nem tudom, hogy mi tortent, hova lett az erom, de az utolso harmad nagyon nem ment. Az lebegett a szemem elott, hogy el kell erni Hollokore. Oraknak tunt mire rezgett az oram, hogy megvan meg egy km. Mar csak 8... F@sza... Vonszoltam magam, Leslie jotanacsa jart a fejemben, "nem olyan bonyolult ez a turazas, csak az egyik labadat kell tenni a masik ele". Koszonjuk, igazan hasznos tanacs, igy is tettem. Orakon at mentem robot uzemmodban. Utaltam a sarat, a parat, es egy kicsit sajat magamat is. Aztan meg kellett allnom. Minden erom elfogyott. Szerintem vizeren vezetett az ut :DDD Nem talalok mas magyarazatot...

Vettem be vitaminokat, energia szeletet, banant. Kicsit utana jobb lett.

Vegul beertunk Hollokore. A legnehezebb nap volt az osszes kozul. Ahogy Feri fogalmazott: ha ez lett volna az elso kektura napom, egyben ez lett volna az utolso is. Szivembol szolt a srac...

Feri tata sem nezett ki sokkal jobban mint en. Ez van, tatak vagyunk, nem birjuk mar a gyurodest :) De en ezt nem fogadom el, birom meg a gyurodest, szugeralni fogom, es Feri is birja meg! :)