Az olasz meló - a negyedik hét és a hazaút

"Kissé" megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, több reklamáció is érkezett... Két hete itthon vagyok, csak bedarált az itthonlét. Volt amire számítottam de olyan is amire egyáltalán nem. Na de nézzük inkább időrendben, hogy mi is történt.

Volt még öt munkanap az utolsó írás óta. Ebben az egyik újítás az volt, hogy a reggeli sétára "magammal vittem" VIP blog olvasókat. Az utolsó héten jutott csak eszembe ez a szolgáltatás, így csak három barátomnak volt lehetősége csatlakozni. Egy nagyjából 40 perces videóhívást kell elképzelni ami már a lakásban elindult, majd mutattam végig a várost és meséltem a helyi viszonyokról. Nagy sikere volt, ráadásul én is kaptam visszajelzést. A pékségben a zsebembe tettem a telefont, ilyenkor csak hallani lehetett ahogy beszéltem az eladóval. Állítólag megváltozik a hangom amikor olaszul beszélek, konkrétan az hangzott el, hogy megtelik élettel 😊

Ez a pékség bejárata, semmi pucc parádé:

Ez pedig bent, korán reggel még nem nagy a kínálat, de nekem a reggelihez tökéletes volt:

Az utolsó napokban már le sem mérték amit kértem, csak mondtak rá valamit, meg hogy kapok kedvezményt, meg adtak még valamit pluszban, hogy kóstoljam meg. Nagyon kedvesek voltak velem. De semmi kétség afelől, hogy mindenki mással is.

Álljon itt még pár kép a városról, többségében a reggeli sétákon készültek:

Egyik reggel egy betonpumpa állta el az utat a főutcán, jobb oldalon a teherautó és a fal között lehetett elmenni úgy, hogy a letalpalás alatt kellett átbújni

Ez a perspektíva nagyon tetszik!

A reggeli séta része ez a lépcső

Van gyűjteményem autókról és motorokról, ezeket is megosztom. Állati jól néznek ki az óvárosban az olasz stílusos autók meg Vespa robogók:

Egy Alfa

Még egy Alfa

Egy 500-as Fiat

Két 500-as Fiat

Még egy 500-as Fiat

És a legcukibb 500-as Fiat

Ezt a régi 500-ast egy idős úr vezette, annyira stílusos volt! De láttam régi (25-30 éves) Fiat Pandát is amit egy legalább 80 éves bácsi vezetett. Széles mosolyt csal az arcomra egy ilyen pillanat.

Vagy vannak ezek a háromkerekű csodák, ez sem épp egy mai darab:

És akkor vannak az óváros kis utcái, ahol egy-egy helyen nem érted hogy fér át egy autó. De átfér. És hogy ott tuti nem lehet befordulni. De be lehet.

Itt sem fér el két autó egymás mellett, de ez annyira még nem is vészes:

Ez viszont már elég vészes (sajnos elég messziről tudtam csak lefotózni, de higgyétek el, hogy nagyon csücskösen fért csak át az a Punto):

De egy-két parkolás is érdekes:

Lépcsőre feltolatva

Vagy épp a falnak "nekitámasztva"

Ezt az ajtót sem kell bezárni :)

Jöjjön a motoros szekció, kezdem a kedvenc képemmel:

Szóval volt még 5 munkanap, meló után amennyit csak tudtam sétáltam a városban. Vannak esti képeim is 😊

Vannak olyan dolgok is amik kimaradtak ebből a szicíliai tartózdokásból, vagy mondjuk inkább úgy, hogy meghagytam őket a következő alkalomra:

- Megfordult a fejemben, hogy biciklizni fogok, legalább a hétvégéken, de végül nem bicikliztem. Kicsit sem bánom, csak itthonról tűnt jó ötletnek. Nagyok a szintkülönbségek még a városon belül is, rendesen leizzadtan volna bringával, max sportértéke lett volna. Viszont legközelebb bérelni fogok robogót. Most legalábbis ezt gondolom 😊

- Nem mentem fel a háttérben lévő dombra (de majd jövőre robogóval 😊):

- A katedrálishoz felmentem, de csak az utolsó napon és novemberben le volt zárva a látogatók elől, így sajnos nem jutottam be:

- Ez ugyan nem maradt ki, de jó lett volna többet beszélgetni olaszul, legközelebb kell ehhez valamilyen társaság. Legtöbbet a pékségben és a boltokban beszélgettem, meg persze Filippo-ékkal, de az csak pár alakalom volt. Meg néha a szomszéd nénivel, aki egyszer pl. azt mesélte, hogy kórházban volt, kómában került, ahogy ő fogalmazott meghalt, de az orvosok visszahozták az életbe. Máskor meg panaszkodott az alatta lakókról, de csak suttogott, hogy azok ne hallják. Én így meg alig értettem... Meg voltak persze spontán utcai beszélgetések, egyszer pl. fiatal diákok jöttek oda hozzám a főutcán, hogy könyveket gyűjtenek az iskolájuknak. Hadarva beszéltek, aztán ott is akartak hagyni amikor kiderült, hogy nem olasz vagyok. De volt köztük egy karakán lány, aki lassan és jól érthetően kezdte magyarázni, hogy miről szól ez a gyűjtés és egyre csak gyűltek körém a diákok. Könyvet nem tudtam nekik adni, de kaptak pár eurót, jó arcok voltak. Szóval többet kell beszélgetni.

Baromi gyorsan eltelt ez a négy hét. Az utolsó reggeli séta alkalmával elköszöntem a pékségben, megbeszéltük, hogy jövőre újra találkozunk. Elköszöntem a mini marketes srácoktól is, akikhez bevásárolni jártam. Volt még egy szombat délelőttöm, eljött Filippo, ittunk egy kávét, beszélgettünk, vele is megbeszéltük, hogy jövőre ugyanitt. Hogy ez az én lakásom 😊 És az mennyire jó volt, szombaton egy boltban még összefutottam az egyik sráccal a pékségből. Épp fizettem, ő meg belépett, megörült ott nekem, levett a polcról egy csokit, hogy ezt vigyem magammal az útra. Grazie 😊

Kimentem a buszhoz, és elindultam Catania felé. A buszban a felső szinten jó darabig szinte egyedül voltam.

Néztem a tájat és azon gondolkoztam, hogy milyen lenne itt túrázni. Mondjuk nem nyáron a 45 fokban, tavasszal vagy ősszel. Meg fogom nézni, hogy vannak-e Szicíliában túraútvonalak.

Közben az otthoniak meg írták, hogy Magyarországon milyen idő van, meg küldték a képeket és írták hozzá, hogy ne menjek haza... Hát igen, a végére kint is lehűlt kicsit az idő, de az a 20 fok napsütéssel még mindig nagyon barátságos volt. Én meg ugye napenergiával működök. Nem sok kedvem volt elindulni. Jövőre tényleg két hónapra kell kimenni. Bár van aki szerint két hónapra kéne csak hazajönni 😂 

A terv az volt, hogy bemegyek Cataniaba kicsit ha már az elején nem töltöttem ott időt. De végül leszálltam a buszról a reptéren, nem volt értelme bemenni a városba mert masszívan esett az eső. Sőt brutál vihar volt. Még az is megfordult a fejemben, hogy esetleg késni fog emiatt a gép. De a vihar elmúlt a gép pedig időben felszállt.

Ez még a beszállás

És az első érzés itthon amint kiléptem a gépből: de rohadtul hideg van itt! 😬

Leslie jött ki értem a reptérre, innen is köszönet érte!

Másnap pedig Feri írt, hogy menjek át hozzá, varázsol még egy kis olasz hangulatot. És ez igazán remekül sikerült, ezért is köszönet! 😃

Ez volt az olasz meló. Zseniális ötlet volt kimenni, rajtam nem múlik a folytatás és vannak ötleteim bőven, hogy mivel lehetne fejleszteni a kint tartózkodást. Ha lesz ilyen, itt fogok róla írni.

Köszönöm mindenkinek aki olvasta, sok visszajelzést kaptam, egyszer talán lesz videó blog is... 😊

Sziasztok.

D <3