Nézzük miről is szólt a harmadik hét. Volt ugye 3 munkanap és volt a hétvége, amiből szombaton esett az eső, vasárnap pedig kint voltam a tengernél. Ennyi.
De azért le tudom írni kicsit részletesebben is 😊
Bevezettem egy reggeli sétát, egy kört teszek meg az óvároson keresztül még munka előtt minden nap. Egyszer le is track-keltem, hogy tudjam mi mennyi: 3 km a táv, van benne 100 méter szintkülönbség és kifejezetten nyugodtan kb. 40 perc megtenni. 7 körül szoktam elindulni, szinte senki nincs ilyenkor még az utcákon. Kukásokkal szoktam találkozni meg kutyát sétáltató emberekkel, esetleg egy-egy reggeli futóval. Más arcát mutatja reggel a város.
De készült selfie is az íróval:
Az útvonalon pedig találtam egy kis pékséget ahol megveszem a reggelit. Tipikus olasz reggelire váltottam a müzliről, egy kis péksüti, gyümölcs és kávé.
És ez a pékség is milyen barátságos egy hely! Mondjuk nekem minden pékség barátságos, előző életemben tuti volt egy pékségem. Vagy pék voltam. Olaszországban. Mert ha itt beszabadulok egy pékségbe, akkor valahogy mindig elvesztem a kontrollt és túlvásárolom magam. Alig tudom megállni, hogy valamiből ne vegyek. Ráadásul ezen a helyen mindig adnak pluszban is valamit. Adtak egyszer fügével töltött sütit, aztán másnap olyat már eleve vettem mert annyira jó volt, akkor meg tökkel töltöttet kaptam. És az is nagyon jó volt! Jó a marketing, ami persze sokkal inkább kedvesség. De esetemben egy pékségben nincs is semmi szükség marketingre lássuk be. Egyszerűen csak nem tudtam, hogy volt fügés meg tökös is, ezek az eladó mögött voltak egy kosárban letakarva... 😊 Szóval így, fél 8 körül szoktam odaérni, akkor már van pár dolog. Később valószínűleg még jobb a választék. De én az elsők között érkezek. És persze itt is megismernek, megy a cimbizés minden reggel. Megdicsérnek, hogy milyen jól beszélek olaszul, én mondjuk pont azt érzem - főleg ebben a környezetben -, hogy mennyire nem beszélek sehogy. Az igazság valahol a kettő között van, de az biztos, hogy mindig van hova fejlődni. Nincs mese, több időt kell itt töltenem. Filippo mondta is, hogy jövőre amikor majd megint jövök, de két hónapra, akkor majd tanít szicíliaiul. Legközelebb két hónapara kell jönnöm, ezt is megtudtam. Persze ha rajtam múlna én már a jövő héten ideköltöznék...
 |
| A reggelim |
A boltban pedig már figyelni kell, hogy miből mennyit veszek, nézni kell azzal a szemmel is, hogy jövő héten szombaton megyek haza. Ne legyen túl sok. Eddig jó volt ezzel nem foglalkozni.
Ez a mini market van hozzám a legközelebb, többnyire ide járok bevásárolni. Jó fejek az eladók és igazi társasági élet megy itt is. Ilyen helyeken beszélgetek a legtöbbet 😊
Ez pedig egy érdekes cégér, a főutcán van, azt hiszem sushi-s hely, nekem out of scope, főleg Olaszországban, de érdekes egy bejárat fölött ilyet látni:
Ez pedig a szemét kiakasztó az utcában, végre ezt is lefotóztam mint valami hatalmas látványosságot 😊
Ide kell kiakasztani az adott napnak megfelelő szelektív szemetet, a nem megfelelőt értelemszerűen aznap nem viszik el. És annak is megvan az oka, hogy miért nem a földön van: mert vannak ugye a macskák... Láttam egy-két helyen mit műveltek azzal amit elértek. És akkor lehet ez is egy magyarázat az utcában lévő szemétre. Bármit ki lehet akasztani, a lényeg, hogy olyan legyen amiért aznap jönnek. Nincs szabvány kuka vagy ráragasztandó matrica. Kiakasztod, elviszik. Gondolom valamilyen helyi adó formájában szedik be a szolgáltatás díját, mert ugye semmi sincs ingyen.
Azt hiszem ennyi fért az érdekességek szekcióba. Ja igen, visszatért a szemben lévő lakásba a felújító brigád, flex-eltek itt megint de szerencsére csak egy napig. Nem kapkodják el. Ha így haladnak még jövőre is itt fognak zörögni mikor megint jövök...
És akkor jött a hétvége, de bejött az előrejelzés. Már pénteken este beborult. Aztán éjszaka még valamikor éjfél előtt olyan vihar söpört át a városon, hogy én azt hittem leesek az ágyról. Iszonyat nagy dörgések, villámok, orkán erejű szél csapkodott mindent, lehetett hallani ahogy kint dőlnek fel a dolgok, ömlött persze az eső is. Kb. fél órán át tartott, de az durva volt. Utána csak szakadt az eső, akkor már lehetett aludni.
Aztán szombaton majdnem egész nap esett az eső.
Előtte - utána kép, már úgy értem felállítás előtt és után. Mert lehetnének a képek fordítva is, és akkor vihar előtt és után :)
Délután tudtam kimenni sétálni kicsit, de azért akkor sem volt épp vidám a helyzet. Zárt helyes program kellett, így este elmentem az Operába. Ami az Opera nevű éttermet jelenti:
Kedves kiszolgálás, brutál jó pizza, finom bor, a háttérben focimeccs a TV-n, mi kell még. A Nápoly nyert az Atalanta ellen 2-1-re. Komolyan mondom, hogy a közvetítés hangulata miatt még a focit is megszeretem itt.
Vasárnapra pedig azt terveztem, hogy kimegyek a Török lépcsőhöz. Amit eredetileg szombatra terveztem, csak az eső miatt ezen változtatni kellett. Utána pedig azért, mert vasárnap nincs oda busz. Egészen pontosan van egy délután 3-kor és este 10 körül vissza. Ez nem volt annyira csábító, egyébként is láttam már, így elmentem újra San Leone-ba.
Ahol szinte tökéletes volt az idő. 20 fok körül a hőmérséklet, a szikrázó napsütést csak néha zavarták meg felhők. Ami nem annyira hiányzott az az erős szél. De volt nálam kabát, nem ma kezdtem, semmi nem akadályozott meg abban, hogy végigsétáljak a 2,5 km-es parton. Egyben az is világos lett, hogy miért hívják azt a szakaszt Dune-nek a busz menetrendben. Amit megjegyzem teljesen jól értelmezek már 😊
Utána beültem egy bárba. Vagy lottózóba vagy nem is tudom mi volt az. Lehetett venni szendvicset, tésztát, sütit, kávét természetesen (azt ugye mindenhol lehet), újságot, cigit, meg mindenféle szerencsejátékokat feladni. Vettem itt egy fotózásra sem méltatott tésztát. Paradicsomos szószos sajtos fűszeres tészta, megsütve, ott helyben készült. Egy alumínium dobozban volt. Hát nem egy fine dining étterembe ültem be az egyszer biztos. De nem is ez volt a cél. Ettem ott a kis tésztámat és közben a helyieket figyeltem. Ki miért jött be, hogy viselkedett. Ment a TV-ben valami tehetségkutató műsor is. Nagyon autentikus volt a hely. És basszus az az egyszerű tészta is nagyon finom volt. Aztán ettem még egy sütit, ittam egy kávét, és maradtam még vagy fél órát, csak úgy ott voltam. Zseniális volt az élmény.
Majd sétáltam még kicsit a naplemente előtt. A kikötőhöz közel végtelen mennyiségű táskát, cipőt, övet, pénztárcát és még ki tudja mi mindent árultak.
Végül kimentem a tengerpartra és vártam a naplementét. Állati jók voltak a fények!
 |
| A hosszú árnyék az én vagyok :) |
És a naplemente ami ezután jött... fú de szép volt! Nem tudom mennyire adják vissza a képek, de nálam benne van a top 10 naplementében.
Aztán szépen visszabuszoztam a városba. Hibátlan nap volt.
És a helyzet az, hogy az itt tartózkodás érdemi része nagyjából véget is ért. Öt munkanap jön még, utána szombaton elbuszozok Catania-ba és onnan hazarepülök. De azért ebből az öt vagy inkább öt és fél napból még kihozom amit ki lehet 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése