Japán: Koshigaya

A székhelyünket áttettük Koshigaya-ba. Nincs messze Tokiótól, innen csillag túrázunk. Az első ami rendesen beütött, az Nikko. Itt tegnap voltunk, ha nem alszok el írás közben, akkor megírom még azt is most.

Pár szó a hotelekről. Mini szoba, mini fürdővel, a tokióiban alig fértünk el a szobában ketten. És úgy nagyon drága, hogy nincs benne reggeli sem.

Ez még a tokiói szállásunk, Asakusa-ban

A koshigaya-i szállás kicsit tágasabb, és japán stílusú: eltolós ajtó, gyékény padló, fahatású mennyezet, és futon ágy. Lényegében ágybetét szerű valami a földön, ami szuper kényelmes, kellene ilyen otthonra is :)

Ebben a szobában most hárman alszunk

És itt lefényképeztem a "fürdőszobát", pont ugyan ilyen volt a tokiói szálláson is. Kb. 1,2 x 1,5 méteres, mini kád, egy mosdó és wc. Olyan kicsi, hogy alig tudok bent megtörölközni :) Jó, az is igaz, hogy nem az én magasságomhoz van szabva, nem találkoztam még olyan japánnal akinek nem láttam el a feje fölött.

De oké ez, amire nekünk kell arra teljesen megfelel. A tisztaság pedig kifogástalan. Nem csak a szálláson, mindenhol. A metróban és a vonaton olyan tiszta a padló, mint ha egy lakás lenne. Kintről sem hozzák be a koszt, mert kint is minden tiszta. Brutális!

Koshigaya-ba este érkeztünk, így indítottunk is egy vacsorával:

Rendes gasztro élmény volt ez is, és egészen autentikus volt a hely. Új dolgokat is kóstoltam, de képtelen vagyok megjegyezni a nevüket, egy-kettőt tudok csak. A nyers hal pedig már nagy kedvencem. Elégedetten távoztunk!

Aztán egy teljes nap elment shopping-olással. Elmentünk egy plázába. Jáááááájjjjj.... ez igazán fájdalmas volt, itt szenvedtem egy sort. Kedvem lett volna elmenni valahova helyette, de itt nincs látnivaló. Ami van, ahhoz sokat kell utazni és oda majd megyünk együtt. Mindegy, úgy is kellett pénzt váltani, legalább leteszteltem a pénzváltó automatát is. Megnéztem a kütyü áradatot, és kajáltunk a teraszon. Ilyen is van, ez is az út része. Úgy értem az ÚT része. Mások vásárolni szerettek volna, nem halok bele. (Na de itt vagyok egy más világban, minél többet szeretnék látni és érezni belőle, és egy plázában vagyok. Kb. így éltem meg, ebből is látszik, hogy ez még csak az ÚT eleje... :) ).

Itt is rament ettem, nagaszaki stílusút. És újabb kaja rendelési móddal ismerkedtem meg. Kiválasztod, kifizeted, sima ügy. Majd adnak egy kütyüt, amivel leülsz valahova. És nézed a kütyüt. Mert van rajta egy kijelző, kb. olyan mint egy okostelefon, csak kicsit vastagabb. Megy rajta mindenféle reklám meg gyerekeknek mese. Aztán a kütyü vadul csipogni és rezegni kezd, meg persze kiír valamit amit nem értesz. Na ekkor kell vele visszatérni a pulthoz, mert elkészült amit rendeltél. Digitális világ.

Ramen és giosa

Apropó digitális világ. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy egy ennyire fejlett országban miért van ekkora hangsúly a készpénzen. Elvétve lehet kártyával fizetni, de a legtöbb helyen nem. Az összes automata csak kp-val működik. Az automaták technikai csodák, csak beleszórsz egy marék aprót és megszámolja, nem téved, simán visszaad 10.000-es címletből (kb. 25e Ft), visszaad papírpénzt és aprót, érintőkijelzős, csilli-villi. Ahelyett, hogy paypass-os lenne. A metrót és a vonatot lehet feltöltős kártyával is használni, de azt feltölteni is csak kp-val lehet. Tényleg nem értem, pedig biztos van valami oka.

Aztán jött Nikko.........