Japán: Yamanakako (Fuji)

Busszal mentünk el Yamanakako-ba, a Fuji hegy lábához. 3 óra zötykölődés, szerencsére sikerült majdnem az egészet végigaludni.

Aztán megérkeztünk, de sajnos a hegyből semmit nem láttunk, mert felhőbe volt burkolózva. Pontosabban csak éppen az alját.

Az ott a Fuji, és ez teljesen komoly :)

Van vele selfie is, ez itt épp a szülinapomon készült :)

Jó hideg volt, 12 fok, én majd megfagytam. Igazán jól esett beülni egy japán fürdőbe (onsen). Az onsen meztelen fürdő, egy törölközővel lép be az ember, az is kb. kézben. Természetesen női és férfi rész külön.

A fürdő bejárata, ez az egy kép készült itt

Hát mit mondjak, nem vagyok az a szégyenlős fajta, de azért egy halom pucér pasas látványa így elsőre, hát, érdekes. Persze csak elsőre, mert kis idő után pont mindegy, itt ez a természetes. A víz is melegebb mint amit megszoktam, állítólag a japánok a 40 fokos magyarországi fürdőket simán lelangyosozzák. Van benti és kinti része is.

Volt még vacsora menü, aztán másnap tovább álltunk. Bíztunk benne, hogy másnap látni fogjuk a hegyet, de még annyi sem látszott belőle mint az előző napon, ráadásul az eső is esett.

Vacsora menü

Tovább álltunk, irányba vettük Kyoto-t. Elvonatoztunk egy Shinkanzen állomásra, és megvettük a jegyet. Volt még egy jó fél óra az indulásig, így lehetett nézni a vonatokat.

Ezen az állomáson nem állt meg minden vonat, így külön érdekes volt az élmény. Négy vágány volt egymás mellett, a középső kettőn mentek el azok a vonatok amelyek nem álltak meg. Bőven 250 km/h fölötti sebességgel. Valami észbontó a látvány és a hanghatás. Feltűnik messze a fénye, a következő másodpercekben már húz el melletted, még pár másodperc és már alig látszik. Brutális!

Aztán megjött a mi vonatunk is, kívülről úgy néz ki, mint egy repülő.

És belülről is.

A gyorsulása elég meggyőző, és utána csak úgy suhan. Nem mondom, hogy meg sem rezzen, mert azért mozog kicsit, de ezt 280-nál elnézni az ember :)

Itt épp 280-al bringázok :)

Itt találkoztunk az első rendbontó japánnal, az egyik ülésben ahova a helyjegyünk szólt, egy igen rendesen szétcsúszott srác feküdt. Felébresztettük, és mondtuk neki, hogy arrébb kellene mennie. Elég sok időre volt szüksége mire felfogta. Aztán az előttünk ülő japánok jelentették a helyzetet, mert itt ugye mindennek rendben kell lennie. Hogy mi történt pontosan azt nem tudom, mert addigra a kocsit elhagyta a srác, de mondta a személyzet, hogy el van intézve, és elnézést kértek.
A személyzet úgy megy végig egy kocsin, hogy amikor belép, akkor meghajol, végigmegy, majd mielőtt kilép a vagonból, az eberek felé fordul és újból meghajol. Minden egyes esetben amikor belép egy kocsiba, akkor is ha siet. Mindenkinek tiszteletet adnak. Nem csak a vonaton, hanem általánosan.

Végül megérkeztünk Kyoto-ba.

Kyoto tower

És elindultak a kyoto-i élmények :)