2018. október 5., péntek

Japán: érkezés Tokióba

Japán listán van már egy ideje. Eredetileg nem most terveztem ide jönni, de adódott a lehetőség, és aki függő az nehezen mond nemet...

A repjegy pár hónapja már a zsebben, meg van az útiterv, ki vagyok képezve földrengésből és tsunamiból is, ne legyen rá szükség. És eljött az indulás napja, október 4. Reggel találkoztam a társasággal a reptéren akikhez csatlakoztam, és már indultunk is Zürich-be, majd rövid tranzit után onnan Tokióba.

Zürich másfél óra, gyorsan elszállt.

Szép időben repültünk
A hosszú kávé nem felejthetetlen, de jól esett
Victorinox reklám a repülőn utazóknak
Zürichből Tokió 12 óra. A járatunkon egy Airbus A340-es teljesített szolgálatot, ami egy 4 hajtóműves gép, ilyennel eddig még nem repültem. Azt gondoltam, hogy egy 4 hajtóműves gép kétszer úgy fog gyorsulni a kifutón, majd függőlegesen lő ki az égbe. Ez az utóbbi nem komoly :) De nem, nincs különbség egy széles törzsű kéthajtóműves géphez képest, pont ugyan olyan. A kisgépek jobban gyorsulnak, érzésre mindenképpen.

Airbus A340-300
Ez a rész kissé fájdalmas volt. Igazán szeretek repülni, de 12 órán át bezárva lenni egy zúgó csőben az kicsit szenvedős. De ez is eltelt, kaptunk enni, valamennyit tudtam aludni is.

A gasztro élmény nem erős, de éhhalál ellen tökéletes
Naplemente

Repülési adatok :)
A Narita-n esett az eső az érkezéskor
És végül:

Reggel 8 órakor érkeztünk meg (otthoni idő szerint hajnal 1), az időeltolódás 7 óra, ez egy 17 órás nap volt. Egész nap utaztunk, hulla fáradt voltam és reggel volt. Kell egy kis idő az átállásra.

A belépés, vámvizsgálat villám gyors, a "szokásos": ujjlenyomat, fénykép, egy papír az egyik pultnál, egy a másiknál, pár kérdés és kész.

És itt kezdődtek a kalandok. Japánban ugyebár minden flottul és óramű pontossággal működik, különösen igaz ez a vasúti szolgáltatásra. Megvettük a vonatjegyet a Skyline Express-re, és vártuk a vonaton ülve az indulást. Mire bemondták, hogy a vonat műszaki hiba miatt nem indul. Oké, visszamentünk a pulthoz, kaptunk egy jegyet egy másik vonatra, ami több helyen megáll, de cserébe olcsóbb. Nem gond, sokszor elnézést kértek és visszakaptuk a különbözetet.
Állunk a peronon, de vonat nem jön, bemondták, hogy felső vezeték szakadás van, ez sem indul. Újra vissza a pulthoz, visszakaptuk a jegy árát sok elnézés kérés kíséretében.
Újabb pult, akkor veszünk jegyet a Narita Express-re, ez a legdrágább és nem is ideális helyre visz be (Narita kb. 50 km Tokiótól), de mindegy, csak haladjunk. A leszállás óta eltelt két óra, és még mindig a reptéren voltunk. És végül ezzel a vonattal tényleg bejutottunk Tokióba. A mínusz 5-ös szinten állt meg, a fölötte lévő többi szinten is vonatok közlekednek, brutális.

A takarító személyzet tisztelet ad a vonatnak (vagy a vonatvezetőnek?)
A takarítás villám gyors, addig nincs beszállás
Infó, még jó, hogy van aki beszél a csapatban japánul
A szállást nem tudtuk elfoglalni, így meglátogattunk egy közeli buddhista templomot és környékét. Sajnos közben esett az eső, de legalább nem a tájfun kapta el a várost.

Ez még nem a templom :)
És ez sem, a vonatok ilyen emelvényen mennek, máshol pedig a föld alatt
A templom
Mindkét kéz megmosása és a vízbe belekortyolás után lehet belépni, de bent nem szabad fényképezni
 



Beültünk ebédelni is. Nem tudom mit ettem, a csirke és a rizs a biztos pont:

Délután volt egy óra alvás, majd találkoztunk két Tokióban élő magyar sráccal, akikkel beültünk egy igazi helyi étterembe. De előtte megnéztük a templomot este is, akkor már szerencsére nem esett az eső.





A helyi étterem élmény a nap fénypontja volt. Igazi autentikus hely, eldugott kis utcában, magamtól meg sem találtam volna, ha igen, akkor meg nem mentem volna be. És milyen jó, hogy ide jöttünk!
Rajtunk kívül csak japánok voltak ott, iszonyat hangzavar, semmi puccparádé, sőt... Nem lepattant (de talán egy kicsit mégis), ilyen helyi, na :) Tele élettel, ez aztán nem a turistáknak szólt. A pincérek pörögtek, fejükön fejpánt, fülük mögött ceruza.

Kis nyárson sült húsokat hoztak ki, hozzá zöldség. Eleinte még semmi durvaság, csirke, disznó, zöldséggel, tisztán, húsgolyó formában. Hozzá japán sör.

Előétel





De itt aztán voltak vad dolgok is ha kért az ember, és mi kértünk. De én nem kóstoltam meg mindent, pedig már igazán sok mindenben benne vagyok... Pár példa a rendelésből: nyers lóhús, erjesztett polip belsőség vasabival, sült csirke szegycsont (ez a porcos rész), sült malac végbél... Kemény. És állítólag ez még semmi... :)

A hangulat valami fenomenális volt! Ismét magával ragadott az "ezért szeretek utazni" érzés, én konkrétan sokkot kaptam, olyan jó volt :) Adta rendesen :))



2 megjegyzés:

  1. Igen, jogos, remélem nem fognak sokan kötbérezni :-)
    Minden este program van és nem marad időm írni. De ha minden a terv szerint megy, akkor ma Tokióról felkerül egy hosszabb írás.

    VálaszTörlés