Tibald Tours: Japán: Tokió

Tokióban barátkoztunk a japán életérzéssel, megnéztünk pár látnivalót, belekóstoltunk kicsit az éjszakába és volt idő pihenésre is. Nagyjából két nap alatt simult ki nálam a 7 óra időeltolódás.

A szállásunk Asakusa-ban van (mi csak kesze-kuszának hívtuk), ez Tokiónak egy körzete. Érdekes, hogy nincsenek utcanevek. Van a városrésznek egy neve (Asakusa) és van egy szám. Ez alapján kell megtalálni. Gps-es mobilok világában ez nem különösebb kihívás, régen ez nehezebb lehetett.

A hotel közelében van egy Buddhista szentély. Szokásosak a szabályok, fotózni csak kint, a szentélybe bemenni csak cipő nélkül, belépés előtt tiszteletet kell (illik...) adni idegenként is. A szerzetesek kedvesek, invitálnak, mesélnek.

Ez pedig már a pályaudvar régi épülete, érdekes a kontraszt a felhőkarcolókkal:

Az építkezés elég speciális, mivel kevés a hely, fölfelé és lefelé építkeznek. Nem tudom, hogy a pályaudvar hány szintes a föld alatt, de 5 biztosan. De pl. a Shinkuju metrómegálló legalább 9 szintes lefelé. Tokió külső részein vannak családi házak is, de azoknak nincs kertje, a házak lényegében összeérnek. Minden hely ki van használva, épp ezért a városban nagyon kevés zöldet lehet látni.

Kivétel ez alól a császári palota, ami egy nagy park területén van. Itt érezhető igazán a régi és a modern közötti éles kontraszt. A palotának csak egy kis része látogatható, a nagyobb részét most is használja a japán császár. És van amiből nem sok maradt (pl. az őrtorony, aminek csak az alapzata van meg), többször is leégtek az épületek.

Úton a császári palotába, itt kivételesen vannak fák

Ezen a képen elvileg van egy pillangó, de most én sem látom...

Megnéztünk egy Shinto szentélyt is, ahol egy esküvőbe is belebotlottunk:

Esküvői menet

Magát a szentélyt itt sem szabad fotózni, csak innen kívülről

Voltunk a Tokió múzeumban és egy kard múzeumban is. A Tokió múzeum hatalmas, egy ilyen lábakon álló épület. Szépnek nem mondanám, érdekes.

Két kép a kard múzeumból:

Álljon most itt pár érdekesség az utcáról:

Ez tintahal ilyen palacsintatészta szerű bundában, majonézzel és wasabi-val. Nem vagyok még profi a pálcikával evésben, de haladok. Valamennyi előképzettségem van az otthoni kínai és vietnami éttermekből.

Street food

Az utcán a zebrát rendőrök biztosítják, annak ellenére, hogy van lámpa. Érdekes, hogy erre használják az emberi munkaerőt, mondjuk metró jegypénztárosra biztos nincs szükség, ahogy eladókból is jóval kevesebb kell, szinte mindent automatáknál lehet intézni. Na igen, az automaták. Ezek közül kivétel nélkül mindegyik működik. Nincs olyan, hogy nem fogad el pénzt vagy rosszul ad vissza, vagy hogy nincs benne papír a metrójegy nyomtatáshoz, vagy nem működik. Egyszerűen minden működik. Pénzt váltani is automatánál lehet, csak beeteti az ember az eurókat és már kapja is yen-t.

Rendőri biztosítás

Metró hálózat, alatta a jegyautomaták

Jegyet venni úgy lehet, hogy a térképen megnézzük hova akarunk eljutni, minden megállóhoz oda van írva, hogy adott megállóból mennyibe kerül oda eljutni. Minél távolabbi a cél, annál drágább jegyet kell venni. És az állami vonalakon felül vannak magántársaságok is szép számmal.

Metró (vagy vonat...) megálló

A megállóban fel van festve, hogy hol lesz az ajtó, és az emberek két sorban állnak. Kiengedik a kiszállókat, majd ők beszállnak. És az ajtó mindig pontosan ott van, ahova a peronon fel van festve. A metróvonalakat színek jelzik, a kék vonalon kék a peron és a szerelvényen is van kék csík.

A metróban pedig sok megállóban korlát van, ami csak akkor nyílik ki, ha a szerelvény beáll.

Ez este készült, nem alig voltak a metróban

A kapaszkodó nem az én méretem :)

Belül pedig kijelző van, hogy a kocsihoz képest amiben épp utazol mit hol találsz. Hol lesz a mozgólépcső, merre indulj ha át kell szállnod. Persze nem lehet mindent érteni, az angol jóval kevesebb infót tartalmaz.

A buszozás is érdekes. Felszállsz hátul, egy jegyosztó automatából kiveszel egy cetlit, van rajta egy szám (mindenkinek ugyan az aki adott megállóban száll fel). A buszon pedig van egy kijelző, ami kiírja, hogy hányas számnak mennyit kell fizetni, ha leszáll a következő megállóban. Mielőtt leszállsz, akkor bedobod a cetlit egy marék apróval egy automatába ami a sofőr mellett van. A cetlit leolvassa, kiírja mennyit kell fizetni, a pénz megszámolja, kiírja mennyit dobtál be, és ha egyezik már mehetsz is. Ha nincs nálad apró, akkor van a buszon pénzfelváltó automata.

3-as jegyünk volt, az itt 230 yen-t fizetne

Még egy fura automata:

Ez egy gyorsétteremben van. Belépsz az ajtón, kiválasztod az automatán hogy mit kérsz, kifizeted, kapsz egy cetlit, leülsz valahova. A cetlit egyszer csak begyűjtik, majd hozzák amit rendeltél. Nekem itt ez a ramen leves érkezett, bitang erős volt, bekönnyeztem a végére, de megettem :)

De akkor vissza az utcára:

Ez itt egy zebra, indulás előtt

Ami így néz ki indulás után

Tinizenekart népszerűsítő teherautó, jó hangosan szól belőle a zene

Vagány motoros

Épp hosszú hétvége volt, a hétfő a testnevelés napja. Sok állami ünnep van, mert a cégek nehezen engedik el szabadságra a dolgozóikat, és az állam így próbál kompenzálni kicsit. A hétvége egyik estéjén egy utcabálba is belefutottunk:

Ez csak úgy séta közben

Volt bőven gasztro élmény is, ezek itt az egyik vacsoráról készült képek. Jöttek szokásos ételek és újak is. De vad dolgok most nem :)

Nyers hal valamilyen szószban

Giosa, hússal töltött táskák

Ugyan azok a húsos táskák, de nincs megpirítva a végén és hagymás lében hozzák

Tofu, hal pehellyel és hagymával

Előkerült a szaké is

Túlsúlyos embereket alig-alig lehet látni. És dohányzó embereket sem látni. Az utcán tilos a dohányzás, erre ilyen kijelölt "dobozok" vannak:

És az utcán nincs szemét. Sehol, egyetlen kis papír sincs eldobva. Annak ellenére van ez így, hogy nincsenek kukák az utcákon (Tokióban volt egy mérgezéses támadás, kukába volt rejtve a méreg, mindet leszerelték).

Pár kép még az éjszakai Tokióról, mert megéri:

Elsétáltunk az üzleti negyed felhőkarcolói alatt is:

Földrengésállóak az épületek, a talpazatában hatalmas ellensúlyok vannak.

Ezek a gépek pedig az elektronikai városrészben készültek, egy geek megőrülne a helyért. Annyi kütyüt lehet itt kapni, hogy csak pislogtam...