Kyoto - Tokyo nagyságrendileg 500 km, ami Shinkansen-el alig több mint 2 óra. A szuper expressznek persze ára van, a jegyem ~35e Ft-nak megfelelő yen-be került. A késés ismeretlen fogalom, és 20 percenként indul vonat.
 |
| A sebességet próbáltam itt érzékeltetni, de nem jön át, ilyen képet 50 km/h-nál is lehet csinálni... |
Tokyo-ban minimális időnk volt, kb. egy délután, ráadásul leszakadt az ég is. Azért mászkáltunk még kicsit, kajáltunk, gyorsan eltelt.
Leírok még pár érdekességet, lehet lesz közte olyan is amit már írtam...
- Az utcákon vannak információs táblák amik azt mutatják, hogy hol van gyülekezési pont katasztrófa esetén. Szerencsére nem volt rá szükségünk, nem volt földrengés.
- Ez itt egy mosógép kezelőfelülete, használatához sok sikert :)
- A taxiknak automatikusan kinyílik a bal hátsó ajtaja, de csak a bal hátsó.
- A hotelben a földszint az 1-es, nincs 0-ás vagy fsz-nek megfelelő gomb a liftben. Végül is logikus, mert első szint.
- Szinte minden pénz új. Nincs rongyos papírpénz vagy koszos apró. A tisztaság persze mindenre jellemző. A metróban a mozgólépcső korlátja antibakteriális. Azért nem nyalogattam :)
Végül eljött az indulás ideje, kimentünk a reptérre. Kiléptetés, biztonsági ellenőrzés is gyors, így bőven maradt idő reggelizni és meginni egy kávét.
 |
| A gépünk hazafelé ugyan olyan A340-300-as Airbus |
 |
| Felszálláshoz mögöttünk sorban álló gépek |
A 12 órás repülőút fárasztó volt, de egészen gyorsan eltelt. Sikerült kicsit aludni, volt ebéd és vacsora, vagy nem is tudom minek nevezzem, mert ez a nap 31 órás volt. Na mindegy is, szóval a nap ilyen-olyan szakaszában adtak enni :)
 |
| Elrepültünk a Balaton "fölött" is |
 |
| Jó gyorsan |
 |
| Szárnyas kép mindig kell :) |
Zürichből Budapestre egy Fokker 100-as géppel repültünk. Mai gépekhez képest belül retro hangulat és a törzsön lévő hajtóművek miatt baromi hangos is. De ez alig volt több egy óránál, kibírható. Ami viszont nagyon fura volt, úgy szálltunk fel, hogy nem volt kint a segédszárny. Legalábbis a kilépőélnél. Ott egy pillanatra megállt bennem az ütő, úgy tudtam így nem lehet felszállni, vagy épp fel lehet, csak a levegőben maradni nem lehet. Persze lehet, hogy a belépőélen nyitva volt, vagy ennél a gépnél nem kell, nem tudom...
 |
| Felszállás, fékszárny bent... |
 |
| Naplemente |
Végül megérkeztünk, minden rendben volt. És rögtön fel is tűnt, hogy mennyire másképp mennek itt a dolgok, mennyire másképp viselkednek itthon az emberek. Leszállás után tolakodnak, a csomagokra fél órát kellett várni és csak úgy repültek két méterről a szalagra (Japánban mire a szalaghoz ér az ember, ott vannak rajta a csomagok, szépen sorban, mindegyik fogantyúval fölfelé állítva), hangosan videótelefonáló cicababa a terminálban, útszéli stílus a buszon, ordibálva telefonáló nő a villamoson, flegma eladó... Nem általánosítás ez, és tisztelet a kivételnek, meg fáradt is voltam, könnyebb így észrevenni a rosszat. Meg bárkinek lehet rossz napja. Csak azt nem értem, hogy itthon tényleg ennyi embernek van rossz napja? Mert elég könnyű ilyen "élményekbe" beleszaladni. Máskor sokkal kevésbé veszem ezt észre, mert ebben élek, és ez a megszokott. De Japán után hatalmas a kontraszt. Azt sem mondom, hogy az a jó ami ott van. Mert pl. nem tudom, hogy a végtelen udvariasság és előzékenység mögött mi van, elég csak megnézni a felszabadultan mulató embereket egy evős ivós helyen. És az is biztos, hogy egy adott szemüvegen keresztül minden társadalomnak lehetnek furának tűnő dolgai. Mindegy is, messzire vezet, de szívesen beszélgetek róla azokkal akit ez érdekel. Egy biztos, ami ott van, az nagyon más. És igazán érdemes lenne pár dolgot eltanulni és átvenni.
18 nap Japán, rendesen beütött ez az út! Találkoztam egy újabb idegen kultúrával. Ezért szeretek utazni, hogy felfedezzem kicsit a világot és ezeket megéljem. És persze a gasztro élményekért :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése