Japán: Tsukuba

Tsukuba-ba jó korán elindultunk. Már reggeltől esősnek nézett ki a nap, és többé-kevésbé egész napra az is maradt. De a napunkat azért szerencsére nem mosta el, néha szemerkélt és inkább csak vizes és párás volt, nem áztunk szét. Az idővel eddig nagy szerencsénk van, eddig csak az első tokiói nap volt kicsit esős és ez.

A város Tokiótól kb. 45 perc a Tsukuba express-el. Igazi csoda ez a vasút is, egy pálya van, de négyféle gyorsaságú vonat jár rajta: express, gyors, fél-gyors és személy. Az express csak pár helyen áll meg, a gyors több helyen, a fél-gyors még több helyen, a személy pedig mindenhol. Számítógép felügyeli a menetrend betartását, amikor az egyik lassabb vonat megáll egy megállóban, ott megy el mellette az a gyorsabb ami ott épp nem áll meg. Városok között ugyan azt a pályát használják. Nem lenne ez rakétatudomány, ha nem pár percenként indulnának a vonatok. De itt úgy indulnak. Hol van ettől a MÁV... :)

Tsukuba egyetemi és kutató város, igazi tudományok városa ez. Mellette van a Tsukuba hegy, ennek a megmászása volt a cél. A hegynek két csúcsa van, a női és a férfi csúcs. A hely híres még a békáiról, amelyeknek a bőrén lévő váladékából mindenféle orvosi készítményeket csinálnak. Ezért sok helyen megjelenik a béka motívum.

A vonatozás után buszozás jött a hegy lábához.

Felhős idő, a kép a buszból készült

A buszozás is egy élmény volt. Írtam már a rendszerről, jegyet el kell venni, és a kijelző írja a fizetendő összeget. Na ezen a buszon ez a rendszer valahogy lefagyott, nem jöttek az újabb számok, nem frissültek a fizetendő összegek. A sofőrünk félreállt, vadul rádiózott a központtal. Aztán indultunk tovább, majd úgy félúton megálltunk egy nagyobb parkolóban, ahova a busztársaságtól két egyenruhás ember hozott egy másik buszt. Illedelmesen megkértek, hogy szálljunk át rá. Az egész 2 perc volt. Majd amikor elindultunk, a két egyenruhás derékból meghajolva állt amíg elhaladtunk mellettük. Elnézést kértek a kellemetlenségért. És a végén nem kellett fizetnünk, ez pedig a kompenzálás volt. Eszméletlen.

A túra előtt megnéztük a hegy lábánál lévő Shinto szentélyt.

A hegyre három módon lehet feljutni: siklóval, kabinos felvonóval és gyalog. A hatalmas pára és időnként szemerkélő eső ellenére mi gyalog indultunk.

Velük vigyázni kell, 5-6 cm-es pókok, és 3d-s a hálójuk

Eleinte így bennem volt, hogy milyen kár érte, meg elrontja az élményt az időjárás. És nem, sőt! Hatalmas élmény volt felmenni, külön kihívás a vizes csúszós köveken és fákon, és még erősebb a 'megcsináltam' érzés a végén. Baromira élveztem!

Képek a felfelé vezető útról, ami kb. 1,5 óra volt:

A gyalogút itt kezdődik

A sikló

Égig érő fa

Felérve ez a látvány fogadott, ez a két csúcs közötti állomás

A két csúcs közötti állomáson turistaház szerű épületek vannak, kis időutazás a feeling, itt nem a modern Japán köszön szembe.

Kis pihenő után indultunk tovább.

Úton a férfi csúcs felé, ezeken a sziklákon kellett menni fölfelé

A férfi csúcs 871 méter magas, tetején egy szentéllyel

"Kilátás" a férfi csúcsról

Majd vissza, és irány a női csúcs:

Úton a női csúcs felé

Női csúcs, 877 méter

 

Nem tudom, hogy a hegy lába hány méter magasan van, így azt sem tudom pontosan, hogy mennyi szintet mentünk fölfelé. Az órám szerint 200 emeletet másztam meg.

A lefelé utat nem vállalta be a társaság gyalog, pedig én benne lettem volna :) Így aztán a másik oldalon jöttünk le a kötélpályás felvonóval.

A visszaút után jött a jól megérdemelt jutalom ebéd:

Kicsit meglepődtem, amikor a választott tésztás húsos kajámra ráütött egy nyers tojást az eladó és mondta, hogy kész. Gondoltam még megmelegíti vagy történik valami azzal a tojással, de nem. Mondta, hogy keverjem össze és lehet enni. Hát jó :) És milyen jó is volt! A mellette lévő 'izé' pedig sült hagyma. Voltak választható extrák, és rámutattam erre. Sokszor halvány lila fogalmam nincs arról, hogy mit választok. De baromira bejön eddig a japán konyha. Nem gondoltam volna. Az külön tetszik, hogy mennyire egészségesen étkeznek. Nincsenek nehéz ételek, sok a hal, rizs, zöldségek. Talán a levesek lehetnének ízesebbek.

Utána kicsit mászkáltunk még a városban. Ebben a tóban a halak konkrétan követelik, hogy adjon nekik az ember enni.

A nap végét pedig újabb gaszto élménnyel zártuk, mi baj lehet abból, ha bevágunk még egy ramen levest, nem volt olyan sok az a tészta :) Ismét egy kis autentikus 'kifőzdébe' ültünk be ahova külföldi be nem teszi a lábát. Ezek a legjobb helyek.

Előételnek csirkeszárny, itt ez a legértékesebb alkatrésze a csirkének

És a ramen

Tsukuba-i 'Nasa'

Egy igazi élmény volt a nap!