Lakóautózás - 6. nap: Adriai-tenger

Egy igazán eldugott helyen éjszakáztunk, a tó partján egy parkoló legvégén. Hulla csend, zéró közvilágítás, tök nyugi volt, kipihenten keltünk. Ez volt a reggeli panoráma:

És mivel ez az év utolsó napja, Feri rögtön megkínált egy sörrel. Végül is 7 óra már elmúlt, miért is ne :)

Na, akkor ma is Bandi vezet. Nagyon szeretek vezetni, ezt az autót is jó vezetni, de még jobb utasként nézelődni és élvezni az utat. Sokkal több mindent látok. Kellett hozzá idő, hogy erre rájöjjek... :)

Utána "csak" a szokásos volt, brutál jó kávé és ütős reggeli. A kávé mellé narancsos, mandulás és csokis keksz. A narancsos és a mandulás kis olasz manufaktúrák termékei, a csokis pedig Mulino Bianco, ezt talán otthon is lehet kapni.

Ezt követte az a rész, amikor elgondolkoztam az életemen...

Amire jutottam: kell egy ilyen kocsi, megyek világgá :) Ez egyszerűen fenomenális, nagyon jól érzem magam! És ez nem a kezdeti lelkesedés, ez tényleg beüt.

Ücsörögtünk itt egy darabig, mindenki zen állapotba került ma reggel. Mondjuk mi Ferivel kis előnyben voltunk :)

Majd elindultunk az Adriai-tengerhez úgy, hogy útba ejtsük egy nemzeti parkot, a Parco Nazionale del Gran Sasso-t. Már messziről látszódtak a havas hegycsúcsok:

Ezek az autóból készült képek olyanok amilyenek, remélem az érzés azért átmegy.

Megálltunk Rietiben, itt feltankoltuk utoljára a kaja készleteket, és beszereztem a kedvenc Baci csoki készletemet is. Rieti egyébként Olaszország földrajzi közepe, ezt nem tudtam, egy táblán olvastam.

Készült itt még a parkolóban egy tészta ebéd:

Be kell annak férni...

Ez pedig a végeredmény, pasta alla Cuoco Czefréssy:

Majd indultunk tovább. Egy mese volt az út, csak pislogtunk. Nem motorozok már egy ideje, de most elkapott az érzés, hogy újra felülök a vasra. Ezen az úton végigmenni motorral libabőrös lenne. Ez azért biztos, mert még lakóautóval is az volt. Egyértelműen ez volt a legszebb út az elmúlt napokban.

Aztán odaértünk egy tóhoz, itt is készült még pár jó kép. Szerettünk volna havas hegyoldal mellé odaállni, de olyan magasra nem ment itt út, úgyhogy "csak" ezek a képek vannak :)

Ugyan ez panorámában:

Itt aztán ránk sötétedett, és volt még hátra bőven kilométer. Respect Bandinak, jól elfáradt mire megérkeztünk, nem csak sötét volt, hanem köd is egy idő után. És nem könnyítette meg a dolgát, hogy időnként eltűnt az útról a felfestés is. Próbáltam erről képet csinálni, teljesen reménytelen, de valami ilyesmit kell elképzelni:

Végül megérkeztünk, itt parkolunk: 

Reggel majd megnézzük, hogy hol is vagyunk, mert most semmi nem látszik belőle. Csak azt halljuk ahogy mossa a tenger a partot.

A séf összedobott egy egyszerű kis szilveszteri vacsora menüt, kolbászos marhahúsos csilis bab citrusos tabuléval:

Méltó lezárása volt ez a nap 2021-nek.

Boldog Újévet mindenkinek! Felice 2022 a tutti! :)

Lakóautózás - 5. nap: Pitigliano

Ma is hoztuk a szintet, alig haladtunk, a tengertől csak 100 km-el kerültünk beljebb. "Utazz lassan", ez Vigh Bori tanácsa volt pár évvel ezelőtt, azt hiszem most először sikerül ennek szellemében utazni.

Reggel kinéztem a tetőablakon, ez a látvány fogadott:

Jött megint az "ezt nem hiszem el" érzés. Pár nap alatt már a sokadik. Annyira jó ez amit csinálunk, hogy én haza sem megyek. De komolyan. És ezt pont így gondolja Bandi és Feri is. Ma egyébként körvonalazódott a következő hasonló út, de ne szaladjunk előre.

Szóval fogtunk három széket a raktérből, és kivittük a tengerpartra.

Jól látjátok, nem vagyunk teljesen normálisak :)

És Bandi megint lőtt rólam egy jó fotót. Köszi Bandi! Ennek az egyik trükkje az, hogy ne tudjam, hogy fotóznak. Ha tudom, szar lesz a kép... Itt nem tudtam:

És akkor még egy sztori ide. Ahhoz, hogy egy képen mindhárman rajta legyünk, nem árt egy állvány. Az indulás előtt volt egy megbeszélésünk, itt Feri vállalta, hogy hoz egyet. Feri elhoztad az állványt? Hátööööö.......

Köszönjük Feri :)

Feri állványt nem hozott, viszont amit a konyhában művel, az gyakorlatilag művészet. Nem is értem, hogy az első két reggeli miért volt zabkása, szerintem az valami átverés volt. Ma ezt reggeliztük:

Étteremben nem kapok ilyet, és az íze, ahhhh, köszönjük!

Tartozok még egy képpel a leengedett ágyról, ez a "nappaliban" van, a plafonról lehet leengedni, ennek a létrájáról néztem ki az autó tetején (mondjuk a létra pont nincs ott :) ):

Egyébként nem csak mi tartottuk jó ötletnek az itt éjszakázást, a parkolóban volt vagy 10 lakóautó:

Gyors takarítás után elindultunk Pitigliano felé, ezt a kisvárost még az indulás előtt néztem ki. Az út ami oda vezetett lenyűgöző volt.

Aztán megláttuk a várost:

A parkolóban pedig lehetett venni mindenféle jóságokat, innen:

Az autó ezalatt itt állt:

Rendesen torzít a nagy látószögű objektív

Annyira jól néz ki itt minden, én teljesen kész vagyok. Néha azt érzem, hogy Olaszországba kellett volna születnem...

Tettünk egy kört a városban, gyorsan bejárható, és valami mese szép!

Remélem észrevettétek az Alfát, egy újabb atom állat kép Banditól

Vettünk itt mindenféle finomságokat, sokkoló, hogy milyen boltok vannak tele-tele helyi termelők portékáival. Tészták, pesztók, lekvárok, fűszerek, borok, több száz eurót el lehetett volna költeni... Feri rendesen be is vásárolt.

Feltöltöttük az étel készleteket is egy boltban, itt sem tudtunk megállni ott ahol kellett volna, szerintem több napnyi kajával fogunk hazatérni. De ez nagyon is jól van így :)

Elindultunk a keleti part felé, de nem jutottunk semeddig. Megláttam út közben egy tavat, és mondtam, hogy szerintem itt jó is lesz. És jó is lett :) A Lago di Bolsena mellett táboroztunk le:

Megunhatatlanok ezek a lakóautós képek, kell egy ilyen :)

A séf összedobott még egy vacsorát, tényleg olyan, mintha mozgó étterem is lenne egyben ez a kocsi. Büfékocsi, Michelin csillagos séffel :)

Holnap megcélozzuk az Adriai-tengert, valahol ott kellene búcsúztatni ezt az évet. Vagy ahol sikerül :)

Lakóautózás - 4. nap: Út a tengerhez

Este 8 óra, kezdek írni, mert Bandi azt mondta, hogy húzzak blogolni, egy halom embernek megírta, hogy 8-kor kezdem és már amúgy is várják a fejleményeket. Köszönöm Bandi, hogy beosztod az időmet, ezért megy fel egy kép a blogra :D

A nap egy kávéval kezdődött. Nálam minden nap ez az első, amíg nincs kávé, zombiként viselkedek... Szerencsére a Czefréssy Presszó már korán nyitva van.

És a mai reggeli, ahhh.... A zabkása nem rossz, de a jó az az, ami ma reggel volt. Folyós tükörtojás, sonka, sajtok, olívabogyó, kenyér, 100%-os gyümölcslevek, zseniális reggeli olasz alapanyagokból. Lesz róla fotó is az autóbemutató részeként, lássuk akkor ezt a részt:

Az első a hálószoba: van itt két különálló ágy. Oldalt, hátul és az ágy alatt szekrények, bőven elég elpakolni a cuccokat. Mindkét oldalon van ablak, a plafonon pedig van egy ventilátor, ami kifele és befele is tudja fújni a levegőt. Ez a rész lezárható egy harmonika ajtóval. És itt van 220 V-os csatlakozó is, de csak akkor működik, ha az autó áramra van csatlakoztatva. Egyébként csak 12 V-os aljzat van. Ehhez van egy 300 W-os inverter, vész esetén pont elég (pl. laptopot tölteni).

A második helyszín a konyha, ez Feri birodalma. Van itt 3 gázrózsás tűzhely, mosogató, kihúzható pult, hűtő ami megy áramról és gázról is, és a konyhaszekrény. Fölül egy szellőző, és itt is van ablak. Van itt egy TV is, hoztunk mindenféle videókat meg filmeket, hogy majd ezeket nézzük. Nem nézzük, nincs rá igény, nem ezért jöttünk...

A konyhával szemben van a fürdőszoba, tusoló, mosdó és a WC. Tükörrel, ablakkal, fent szellőzővel. Hazudnék ha azt mondanám, hogy tágas, de a célnak tökéletesen megfelel. Rendes meleg víz van.

És akkor van a nappali. Ide lép be az ember kintről. Vannak itt is szekrények, és van egy plafonról leereszthető ágy. Erről nincs fotó, majd pótolom. Középen van egy asztal, ami kinyitható és forgatható. Körbe lehet ülni (a vezető és az utasülést át lehet fordítani), akár 5 főnek is jó. Mi hárman bőven elférünk. És akkor ez volt a mai reggeli:

Jó étvágyat Bandi :)

Az autó tele van ledes világítással, abból aztán nincs hiány. Van egy külön akkumulátor, erről megy a világítás, a vízpumpa, az állófűtés. Ez egy téliesített változat, jobban le van szigetelve, és gázolajjal működő fűtése van (nem gázról fűt). Gyakorlatilag egy Fiat Ducato, 2.3-as 150 LE-s MultiJet motorral, és egy lakóautó felépítménnyel. Alapból 3 tonna az önsúly, így ésszel kell pakolni, mert gyorsan 3500 kg fölé lehet menni. Elsőre baromi állat az egész! És félreértés ne essék, tényleg állat az egész, és hozzá a lakóautós életérzés, aaaaaaaaaaa....., minket már magával ragadott. Egyértelmű a "kell egy ilyen!" érzés :)

De azért itt jön a "de" rész. Ahhoz, hogy "csak" 3 tonna legyen az önsúly, minden ki van könnyítve. Pl. az ablakokon van sötétítő roló, ez elöl papír, más ablakon műanyag. Ésszel kell nyitni és zárni, mert törik, elszakad. A szekrények a legvékonyabb, legkönnyebb bútorlapokból vannak, a csavarok, zsanérok egy része már ki van lazulva, nem is lehet meghúzni, mert forognak a csavarok. A felépítmény nagy része pedig műanyag. Ezek menet közben zörögnek, nyikorognak, lötyögnek. Gyakorlatilag minden ki van könnyítve, minden ultrakönnyű. Ez nem egy mindennapi használatra készült tartós cucc. Mondom ezt úgy, hogy ez egy egészen új autó, és nem is a legolcsóbb típus. Nagyon sokba kerül egy ilyen autó, és a minőséget nézve igen csak elgondolkodik az ember, hogy megér-e ez ennyit. Amikor én oda-vissza voltam az elején a kocsitól, akkor Bandi azért megmutatta ezeket az árnyoldalakat. És akkor csak ennyit mondtam: "Ne már, ez ilyen hitvány?" "Hitvány"..., ez lett az egyik szállóigéje az útnak. Hozzáteszem mert fontos, ennek ellenére állati jó az egész. Hihetetlen, hogy milyen érzést ad, igazából ezt veszi meg az ember, nem a minőséget. Vagy Hymer, de akkor az x2. Marad a bérlés, jó ez így.

Na de ezután a kis kitérő után nézzük a napot.

A tónál keltünk fel, gondoltuk milyen szép lesz majd a napfelkelte. Biztos szép volt. Már annak akik a felhők fölött jártak egy repülővel :) Azért így is adta!

Ebből a tóból a tűzoltó repülők veszik a vizet ha épp kell, erre tábla is figyelmeztet:

De a repülőnél tipikusabb látvány ez:

Sétáltam kicsit a tó körül, jól esett nagyon az előző napi autózás után, sokat nem mozogtunk. Aztán elindultunk a tengerhez. Ezen a napon én vezettem, be lettem dobva rendesen a mély vízbe. Eleve nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy egy ekkora 'nagyridikült' vezessek. Nehéz, széles, hosszú, középen értelemszerűen nem lehet kilátni hátra, csak a két oldalsó tükörből. A hátsó tengely mögött nagy a túlnyúlás, ezért 'kaszál' oldalra, kanyarodásnál erre is figyelni kell. Mindehhez jön az olasz forgalom, és nem ám autópálya, hanem kis szűk hegyi utak, meg szűkös falvak, kiálló házvégekkel. Hát leizzadtam párszor. Rendesen elhülyültem már az automata váltós, mindenféle vezetéssegítő rendszerrel teli autómban. De ma megtanultam újra vezetni. 

A vezetési pozíció nem volt valami kényelmes, biztos kipróbálnék még pár márkát ha épp lakóautó vásárlás előtt állnák. De ugye nem állok :)

Az útból sokat nem láttam, pedig Toscana mesés tájain mentünk keresztül. De én ugye koncentráltam mint állat, eleinte ez egészen sok energiába került. Majd egy idő után már kézre állt a váltó meg a kezelőszervek, meg éreztem a kuplungot, meg a kocsi méreteit, így többségében a forgalomra kellett figyelni. Sokat javult a helyzet mire megérkeztünk, egészen belejöttem. Szerencsére Bandi azért fotózott:

Meg azért volt megálló is:

Kanyart kanyar követett, egyszer csak Feri mondta, hogy a WC-n villog egy sárga led. Mire Bandi: ne foglalkozz vele, kanyarban a biomassza mardossa az érzékelőt... Na igen, erről lesz még szó, mert megálltunk egy lakóautós parkban:

Éhesek voltunk, a séf összedobott egy autentikus koreai tésztát :) Nem volt olasz, de hamar megvolt, és ütött is! Mind a 10 ujjunkat megnyaltuk.

A parkban van mindenféle karbantartásra is lehetőség. Leengedni a szürke vizet (fürdőből és mosogatóból gyűlik ide a víz), feltölteni a tiszta vizes tartályt, és kiüríteni a WC kazettát (amit mi csak kakatartálynak hívunk). Azt gondolná az ember, hogy ez utóbbi büdös meg gusztustalan, de ez rendesen meg van csinálva. Kell tenni bele egy tablettát az elején, az mindent elintéz. Gyakorlatilag zöld színű, fertőtlenítő szagú folyadékot kell kiönteni.

A kakatartály

Utána jött még száz valamennyi km, és meg is érkeztünk a tengerhez, Grosetto mellett vagyunk egy parkolóban. Mit mondjak, ez is eléggé adja:

Itt a következő jelent játszódott le az érkezés után: Bandi és én kiszálltunk fotózni. Feri bent maradt az autóban és kitöltötte a welcome pálinkát. Mi Bandival jó ideig fotóztunk, próbálgattuk hogy jobb a kép, mentek vele a percek. Feri meg bent várt a kocsiban, hogy mikor megyünk már vissza koccintani. Mi meg már kb. a harmincadik egyforma képet készítettük, amikor Feri 10 perc után bátorkodott kinézni a kocsiból. Erre mi: "Hát nem hiszem el b*zmeg, nézd meg, kinyitja az ajtót"... :) Nagy röhögés lett belőle persze.

Kisétáltunk még a tengerparthoz, ott ez a kép készült a Piros kabátos srácról:

Köszi Bandi! Ez a nap képe!!

Ez a túra atom állat! Nagyon más mint eddig, és pont ez kell. Holnap folytatjuk, majd lesz valami... :)