Lakóautózás - 6. nap: Adriai-tenger

Egy igazán eldugott helyen éjszakáztunk, a tó partján egy parkoló legvégén. Hulla csend, zéró közvilágítás, tök nyugi volt, kipihenten keltünk. Ez volt a reggeli panoráma:

És mivel ez az év utolsó napja, Feri rögtön megkínált egy sörrel. Végül is 7 óra már elmúlt, miért is ne :)

Na, akkor ma is Bandi vezet. Nagyon szeretek vezetni, ezt az autót is jó vezetni, de még jobb utasként nézelődni és élvezni az utat. Sokkal több mindent látok. Kellett hozzá idő, hogy erre rájöjjek... :)

Utána "csak" a szokásos volt, brutál jó kávé és ütős reggeli. A kávé mellé narancsos, mandulás és csokis keksz. A narancsos és a mandulás kis olasz manufaktúrák termékei, a csokis pedig Mulino Bianco, ezt talán otthon is lehet kapni.

Ezt követte az a rész, amikor elgondolkoztam az életemen...

Amire jutottam: kell egy ilyen kocsi, megyek világgá :) Ez egyszerűen fenomenális, nagyon jól érzem magam! És ez nem a kezdeti lelkesedés, ez tényleg beüt.

Ücsörögtünk itt egy darabig, mindenki zen állapotba került ma reggel. Mondjuk mi Ferivel kis előnyben voltunk :)

Majd elindultunk az Adriai-tengerhez úgy, hogy útba ejtsük egy nemzeti parkot, a Parco Nazionale del Gran Sasso-t. Már messziről látszódtak a havas hegycsúcsok:

Ezek az autóból készült képek olyanok amilyenek, remélem az érzés azért átmegy.

Megálltunk Rietiben, itt feltankoltuk utoljára a kaja készleteket, és beszereztem a kedvenc Baci csoki készletemet is. Rieti egyébként Olaszország földrajzi közepe, ezt nem tudtam, egy táblán olvastam.

Készült itt még a parkolóban egy tészta ebéd:

Be kell annak férni...

Ez pedig a végeredmény, pasta alla Cuoco Czefréssy:

Majd indultunk tovább. Egy mese volt az út, csak pislogtunk. Nem motorozok már egy ideje, de most elkapott az érzés, hogy újra felülök a vasra. Ezen az úton végigmenni motorral libabőrös lenne. Ez azért biztos, mert még lakóautóval is az volt. Egyértelműen ez volt a legszebb út az elmúlt napokban.

Aztán odaértünk egy tóhoz, itt is készült még pár jó kép. Szerettünk volna havas hegyoldal mellé odaállni, de olyan magasra nem ment itt út, úgyhogy "csak" ezek a képek vannak :)

Ugyan ez panorámában:

Itt aztán ránk sötétedett, és volt még hátra bőven kilométer. Respect Bandinak, jól elfáradt mire megérkeztünk, nem csak sötét volt, hanem köd is egy idő után. És nem könnyítette meg a dolgát, hogy időnként eltűnt az útról a felfestés is. Próbáltam erről képet csinálni, teljesen reménytelen, de valami ilyesmit kell elképzelni:

Végül megérkeztünk, itt parkolunk: 

Reggel majd megnézzük, hogy hol is vagyunk, mert most semmi nem látszik belőle. Csak azt halljuk ahogy mossa a tenger a partot.

A séf összedobott egy egyszerű kis szilveszteri vacsora menüt, kolbászos marhahúsos csilis bab citrusos tabuléval:

Méltó lezárása volt ez a nap 2021-nek.

Boldog Újévet mindenkinek! Felice 2022 a tutti! :)