Lakóautózás - 3. nap: Út Toscana-ba, valahova...

Ma nem történt semmi. Csak mentünk. Valahova. Fú, ezért (is) jöttünk, terv nélkül menni valahova. Na nézzük ezt a semmit:

Nem aludtam szét magam, 6 óra alvás után keltem fel. Egyszer-egyszer belefér, de nekem egyébként a 6 óra kevés.

Napfelkelte a kempingben

A "szokásos" zabkásás reggeli után volt egy kis maintrance, feltöltöttük a víztartályt, leengedtük a szürke vizet, és Bandi kiürítette a kakatartályt is (egyébként nem volt benne nagy műsor, még...). Ehhez minden adott a kempingben, flottul megy. Nem kell kannából önteni a vizet, a szürke víz leeresztésnél van egy slag, csak ezt később realizáltuk. Kezdő lakóautósoknak tanulni kell ezt még :)

Gyors fizetés a recepciós csajoknál (többször is szerelmesek lettünk a személyzetbe, tejóélet...), majd elindultunk Toscana felé. Egy darabig autópályán, utána viszont mellékutakon. Útba ejtettünk egy Aldi-t ahol feltöltöttük a készleteket, majd kezdődött a vigyorgás a látványtól.

És amikor elértünk a céltartományhoz, beütött a pillanat:

Természetesen készült selfie is:

Így, mert Bandi meg engem fényképezett, csak ezt nem láttam:

Vigyorogtunk itt mint valami hülye gyerekek. Aztán indultunk tovább a Passo della Reticosa-hoz, ami egy lokális csúcs. Azért készült előtte is pár fotó, baromi jól nézett ki ahogy a felhő fölé mentünk. Nem volt valami meleg, de eszméletlen jó volt a látvány. Nem igazán adják vissza a képek, azért remélem átmegy.

Fönt megálltunk az út szélén, és eltöltöttünk ott egy kis időt.

Pont nem siettünk sehova. Mennyire jó ez! Jó dolog kimaxolni egy napot, és ezt meg lehet tenni úgy is, hogy nem kell habzsolni a látnivalókat. Álltunk az út mellett, néztünk ki az ablakon, és alig jutottunk szóhoz.

Feri mondta, hogy készít egy tonhalas-paradicsomos-olívás tésztát, mi baj lehet. Én ezalatt próbáltam feldolgozni, hogy épp hol vagyok és mi történik.

"Csak ültem ott és néztem ki az ablakon, pont mint egy pszichopata..." :)

 

 

Ez volt a látvány:

Ez pedig az készülő ebéd:

Megkajáltunk, ismét köszönjük Ferinek! Senkit nem enged a konyha közelébe, és ez mindenkinek jobb így :) Megvan mindenkinek a szerepe, jól működik a csapat.

Ma sem vezetek... :)

Volt itt egy bár, ott ittunk még egy kávét, beszélgettem kicsit a személyzettel. Környékbeli termelők áruit is meg lehet venni itt, azokról volt szó. Megdicsértek, hogy milyen jól beszélek olaszul. Ez amúgy nem igaz, csak az olaszok mindenkit megdicsérnek aki hajlandó megszólalni a nyelvükön. Én így veszem észre. Kedves dolog.

Készült még egy utolsó kép a felhőről, ismét titokban készült werkfotóval, aztán indultunk tovább.

Én ezt lőttem:

Bandi meg ezt:

Végül valahol Bologna és Firenze mellett álltunk meg egy mesterséges tó, a Lago di Bilancino mellett egy parkolóban. Tök sötétben érkeztünk meg, meglátjuk majd reggel, hogy hova is érkeztünk. Alig mentünk ma többet 200 km-nél, de pont jó volt ez így.

Aztán zenét hallgattunk és beszélgettünk még kicsit :)

Természetesen az út során elvétve fogyasztunk csak alkoholt, ez a túra nem arról szól! Alig van nálunk egy tálca Pilsner Urquell, egy 6-os sör válogatás, 5 liter vörös folyóbor + 1 üveges, 3 liter fehér folyóbor, és egy üveg pálinka. Ezek csak úgy vannak... Stressz ellen, mert itt rengeteg stressz van ugye... :)

És sikerült megírnom a napot fél 10-re, zseniális, most aztán kialszom magam! Joccakát, holnap "találkozunk".