Lakóautózás - 1. nap: út Velencébe

Ez a lakóautós feeling valami fenomenális, egyelőre nagyon bejön. Ez még csak az első nap, de már most megértettem miért szeretnek ebbe bele az emberek. De a legjobb, ha van hozzá sofőr is! Nem ma volt a vezetés napja, Ferivel még Magyarországon felfeszítettünk egy-egy sört. Nem is akármilyet:

Sima utunk volt Velencéig, minden rendben ment, Bandi szépen vezetett :) Sokat beszélgettünk, hülyéskedtünk, igazán vidáman telt az út.

A szlovén szakasz baromi szép volt, havas, deres, ködös táj, fú nagyon adta. Itt álltunk meg ebédelni is, rendkívül minőségi poharas tésztát ettünk. Desszert: kuglóf és kávé.

Szlovéniában csak EU-s védettségi igazolással lehet bemenni a benzinkútra, nagyon komolyan veszik, leolvassák a QR kódot és elkérik hozzá a személyit is, ahogy kell. Tankoltunk még az olaszországi belépés előtt, olcsóbb az üzemanyag.

Kíváncsian vártuk, hogy mi lesz az olasz belépésnél, kell-e a PLF, az oltási igazolás és a covid teszt. Nekünk ez mind digitális formában volt meg, érdekelt volna, hogy ellenőrzik, de minket nem állítottak meg, véletlenszerűen intettek ki autókat. Legalábbis most, és ennél a határátkelőnél...

Majd szépen ránk sötétedett, és a hó is eltűnt:

Innen már nem volt messze a kemping, még az indulás előtt pár nappal lefoglaltam itt egy helyet. Előszedtem az összes olasz tudásomat és becsekkoltam. Magam is meglepődtem rajra, hogy milyen jól ment. Engem is megértettek és én is mindent értettem. Nyilván nem egy magasröptű tudományos beszélgetés volt, de jó érzés volt, hogy nem veszett oda minden olasz tudásom. Egy ideje nem foglalkozok vele. (Ki kellene egy kicsit költözni, van ilyen irányú gondolkodás is, de erről majd máskor, ha egyáltalán...). Green pass (oltási igazolás) itt is kellett.

Annak ellenére, hogy a legkevésbé sincs szezon, meglepően sokan vannak a kempingben. Sok hasonló őrült :) Holnap majd megnézzük jobban, hogy hova is érkeztünk, mert tök sötét van. A séf összedobott még egy vacsorát, csak hát nem nagyon volt étvágyunk... Így ezzel a helyzettel valamit kezdeni kellett:

Minden szinten beállt a világbéke, és elkapott minket a megérkezés érzése is. Na pont ez kellett! Végre, de jó :)

Gyors tusolás következett, nagyon igényes a vizesblokk, úgy tűnik ez egy jó kemping! Itt vagyunk: https://www.veneziavillage.it

Ez pedig itt az én luxus lakosztályom:

Egyébként ennyi volt az összes tervünk, hogy az első nap megérkezünk ide, majd másnap megnézzük Velencét. Keresztül kasul bejártam már Olaszországot, de Velencében még nem voltam. Hogy utána mi jön, az majd alakul. Toscana felé vesszük az irányt, aztán ott majd lesz valahogy...

Ennyit mára, de még mielőtt befejezem, úgy hallottam kicsit mégis magyarázatra szorulnak a belsős poénok, így ezt most kifejezetten Bandi rajongóinak: Bandi, 'A megfáradt világutazó': az azerbajdzsáni út során ült magába roskadva a hotelszobában egy igen húzós nap után. Támasztotta a fejét, totál kész volt. Ahogy ránéztem csak annyit mondtam: te úgy nézel ki, mint egy megfáradt világutazó. És ez akkor ott nagyon beütött, röhögni kezdett rajta, talán csak emiatt nem szállt fel az első gépre ami hazahozta volna. Ma is jót derül ezen. És Bandi, 'A barna pulóveres srác': jó pár évvel ezelőtt együtt kezdtük el felfedezni a fapados járatokat. Volt ehhez inspiráció, Vigh Bori, vagy épp a Sárga ruhás lány. Nem tudom, hogy hol voltunk, de én nem először voltam egy piros softshell kabátban, és Bandinak az a remek ötlete támadt, hogy a Sárga ruhás lány blogjának mintájára indítsam el A piros kabátos srác troll blogot. Így lettem én A piros kabátos srác. Bandin pedig sokadszor volt a túrázós barna pulóvere, így lett ő A barna pulóveres srác. Sokáig úgy írtuk alá az egymásnak ír e-maileket, mint 'Barna' és 'Piros'.

Na de tényleg ennyit mára, ezek ketten már egy ideje alszanak... Buona notte!