Kezdem a hazajutási helyzettel: mindenki otthon van akinek Turkish Airlines-os jegye volt és mindenki aki még kint van Srí Lankán a 9-i pozsonyi különgéppel megy haza. A fele megoldódott, a másik fele is rendben lesz úgy néz ki 🤞
A napom pedig az eddigi legkönnyedebb volt. Hagytak aludni Vasenték, így először sikerült kialudnom magam az elmúlt nagyjából két hétben. Reggelizni indultunk, de ez inkább ebédnek sikeredett. A helyre metróval mentünk el amiben olyan hideg van, hogy az ember - a magamfajták legalábbis - majd' megfagynak. Biztos írtam már, hogy Ázsiában a légkondicionálásnak egy állása van, minimum hőmérséklet a maximum ventilátorral. Így aztán a 30-32 fok párából a száraz 16-18 fok fagyhalálba lép be az ember. Szinte kivétel nélkül mindenhol ez van, legyen az tömegközlekedés vagy bármilyen üzlet. Kibírom, csak nem értem.
A reggelink most is zseni volt, amihez flat white-ot és egy sós karamellás répatortát kértem. A sütit Vasent is megkóstolta és egyszer csak megszólalt: "this cake is zsír király" 😀 Emlékszik még magyar kifejezésekre ennyi idő után is.
Innen kis shopingolás után visszabuszoztunk a lakásba. A tömegközlekedés nagyon jól használható és nem kell hozzá csak egy bankkártya. Dugó sincs a városban, minden flottul működik.
.jpg) |
| Itt épp Emesének integetünk 😊 |
Pihentünk, beszélgettünk, Babita ismét elkészítette a világraszóló teáját, majd Vasenttel elindultunk vásárolni. Csak hát a lakópark melletti, helyiek által preferált evős/ivós helyen kissé beragadtunk... Ami valami zseniális! Egymás mellett az "éttermek", nyüzsi és tényleg csak helyiek. Én teljesen kész voltam a hely hangulatától. Mindenki másnak meg csak egy szokásos szombat délután volt 😅
Itt is sikerült eltölteni jelentősebb időt, közelítettünk a világegyenleg felírásához is amikor Babita felhívta Vasentet, hogy hol a jó francba vagyunk már, mi tart eddig egy vásárláson. Hátöööö... izé.... megyünk már, amúgy is épp indultunk volna, sőt hát igazából már eleve úton vagyunk.... Így aztán eljöttünk erről a fantasztikus, igazán nekem való helyről. Ami az érdekes, hogy Vasent amúgy ilyen helyekre nem jár. Pedig tetszik neki is, de ahhoz, hogy ide beüljön, ahhoz kellek én is. Hát ezen ne múljon, akkor jövök még 😁
Babita a lakásban vacsorával várt minket, ismét egy házi indiai kézzel evős élményben volt részem. De csak level 3 volt az erősség, azt mondták a level 5 miatt is vissza kell jönnöm. Gyűlnek itt az érvek a visszatérés mellett 😀
Nagyon jó lenne elmenni még valahova, de a mai estébe már nem húzhatunk bele, holnap viszonylag korán kell kelni, fél 8 - 8 között kint kell lennem a reptéren. Ahonnan jön majd egy közel 12 órás repülés Isztambulba, majd két óra tranzit után még 2 óra repülés Budapestre.
Hihetetlen gyorsan elrepült az itt töltött idő, érzésre tényleg két szempillantás volt. Jó emberekkel gyorsan telik az idő.
Így hát az utazás végéhez értem, de otthonról majd írok még röviden a hazaútról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése