Ez volt az utolsó teljes nap Srí Lankán, kalandosra sikeredett.
Az első és legfontosabb, hogy Zsuzsi az éjszaka során eljutott Rómába és onnan már haza is. Nagyon nehéz négy napon van túl. Az Oman Air járatát - ami Rómába vitte - egy katonai gép biztosította, együtt repült az utasszállítóval. Rómából aztán hazarepült Wizzair-rel. A feladott csomag ki tudja hol van, talán később előkerül, nem fontos. Ami fontos, hogy ő végre biztonságban hazajutott 🙏
Ma március 4-e van, a társaság nagyobb része holnap indulna haza. A
légitársaságok kivártak, hátha nyitnak a repterek, de nem. Mára mondták le többek járatát is, Qatar, flydubai, Air Arabia is törölte a járatokat. Egyre
nagyobb a bizonytalanság, hogy ki hogy jut haza, kibírják az érintettek röhögés nélkül. Milliós és 1,5 milliós
jegyárak is vannak vagy március második felére helyek ha átfoglalással
élne valaki. Másik opció, hogy a szlovák külügy indít majd egy járatot 9-én Pozsonyba, ez ugyan ~800e Ft, de ezzel nagy biztonsággal haza lehet majd jutni. Érezhetően nő a feszültség, ami érthető is, ezzel senki nem
számolt. De még mindig jobb mint Ománban rekedni napokra, ahol a szomszédos országokba rakéták csapódnak be.
Na de nézzük, hogy nézett ki a nap.
A szállásunkon itt szolgálták fel a vacsorát és a reggelit is, meglehetősen barátságos a környezet:
És a kilátás is elég jó:
Mára két program volt betervezve, egy elefánt park meglátogatása majd a szállásunk elfoglalása utáni beach-elés. A reggeli után elindultunk a Pinnawala Elephant Orphanage-hez.
Ezt a képet út közben lőttem, csak semmi stressz, befekszel a zöldségek közé ha a fülkében nincs hely 😅
Ezen a másik életképen pedig a srí lankai üzemanyag helyzet látható, százával állnak sorba a motorosok:
A két kisbusszal konvojban haladtunk az elmúlt napokban, ma is így jöttünk. És akkor egyszer csak az előttünk lévő megáll. Valamit beszélnek helyi nyelven a sofőrök, de hozzánk már csak annyi jut el, hogy "no problem, 5 minutes". Átült a sofőrünk a másik autóba, elmentek valahova, majd visszajöttek ázsiai 5 perc után (negyed óra) és mondták, hogy mehetünk tovább. A másik kocsiból írták, hogy valami hibajelzés van a műszerfalon.
Mentünk tovább, egy rövid ideig rendes sebességgel, majd az autó lelassult (vészüzembe kapcsolta a motort az elektronika). Mi is mentünk utánuk lassan. A főnök nyugtatta a szervezőinket, hogy amúgy minden ok. Értjük, csak a kocsi nem megy 50-nél többel. Majd az autó megállt. Mi is mögötte. A főnök továbbra is mondta, hogy a kocsinak semmi baja. Csak turbó probléma. Hát az pedig szerintem elég nagy probléma. Szerintük viszont egy óra alatt javítható. Ok, sok szerencsét, gondoltam.
Itt dekkoltunk kb. 1,5 órát, mire jött egy személyautó amibe beült 4 fő a sofőrön kívül. A másik négy fő meg átült a fehér buszba (csomagok át a szürke buszba, így lett hátul 4 hely). Kb. fél 2-re értünk az elefántos helyre, jelentős csúszásban voltunk. Ami abból a szempontból pont jól jött ki, hogy 2-től volt elefánt fürdetős program, ha már a 10 órásat lekéstük.
Meg lehetett nézni ahogy kihajtják őket, lehetett etetni és a végén fürdetni is.
Itt aztán folytatódott kálvária, mentünk volna a szállásra, de a kis autó idő közben elment. Várni kellett egy másik autóra amit az autókölcsönzős főnök küldött. Újabb 1,5 óra várakozás jött.
Ettől az úrtól vettem pirított mogyorót:
Ez az úr pedig elmesélte, hogy hogyan kezdődött ez az elefánt mentő hely (rengeteg régi, kifakult fényképet mutatott), ő 1971 óta van itt:
És van aki 2 hetes mentett mókusokkal játszott:
De volt itt nyúl és volt barátságos kismacska is.
Viszont a feszültség nőtt, eleve ott voltak a letörölt járatok, a lerobbant kocsi, megint a várakozás, ezt van aki jobban viselte van aki nem. Nyilván én is el tudtam volna tölteni jobban az időt, de tök fölösleges lett volna ezen stresszelni. Teljesen jól elvoltunk ott, vettünk kókuszt, beszélgettünk a helyiekkel. Páran viszont rendeltek külön kocsit és elmentek vele a szállásra. A végére kezdett szétesni a csapat.
Össze-vissza futottunk be a szállásra, a külön rendelt autó, a pót kisbusszal érkezők - köztük én is, a másik kisbusz ami előbb visszament a csomagokért... A szálláson ráadásul nem volt elég hely, mert kellett egy plusz szoba (aki már éjszaka repült volna, annak nem volt szobája, de a járat lemondások miatt kellett). Darabokban volt így a közös vacsora is, a szervezők nélkül, akik ugyan befutottak, de szállás híján elköszöntek és elmentek Ahangama-ba még éjszaka. Zűrös lett így a végére. Ettől még persze az egész jó volt, nem szabad, hogy egy nem várt esemény elrontsa az élményt. És ez igazán nem volt nagy issue, egy kocsi lerobbanás simán benne van.
Nagy köszönet a szervezésért, jó volt veletek, köszönöm mindenkinek az együtt töltött időt! Örülök az új ismertségeknek, de természetesen nagyon jó volt találkozni azokkal is akikkel korábbi táborokban már találkoztam. És Zsuzsi is otthon van 🙏 Remélem előbb-utóbb mindenki hazajut, tartjuk majd még a kapcsolatot a whatsapp csoportban.
Holnap jön még egy kis fűszer az utazáshoz, de oda már csak egyedül megyek. Jelentkezek 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése