Singapore: 14. nap - hazaút, avagy a 31 órás nap

6-kor keltem, de Babita még korábban, hogy készítsen nekem reggelit amit kivihetek magammal a reptérre. Hihetetlen ellátásban volt részem amiért nagyon hálás vagyok! Vasenték pedig azért voltak nagyon hálásak, hogy eljöttem hozzájuk, mondván ez nekem mennyi plusz idő és pénz volt. Nekem ez még többet is megért volna, az i-re volt a pont ez a szingapúri kitérő ☺️

Elköszöntem Babitától és elindultunk a buszhoz, de végül Vasent hívott egy taxit mert kis késésben voltunk. Kiértünk volna busszal is, de így kicsit több időnk maradt.

Feladtam a csomagot, megettem a reggelit, ez alatt még beszélgettünk kicsit, majd elköszöntem Vasenttől is.

Viszlát Barátom! Köszönöm az együtt töltött időt!

Megígértük egymásnak, hogy a következő találkozónkig nem fog eltelni újabb 6+ év.

Volt még időm az indulásig, vettem egy flat white-ot és olvastam. Új dolog az ebook reader, nem magamnak vettem de úgy alakult, hogy az enyém maradt. Nem is tudtam, hogy akarok egy ilyet 😊 Innentől az utazásaim kötelező része lesz a zajszűrős füles mellett.

A gépem időben volt, mázli a Turkish Airlines, a közel-keleti járatok törölve voltak:

A Szingapúr - Isztambul útvonalon a nagy kedvenccel repültem, egy Airbus A350-el (egészen pontosan egy A350-900-al):

Nem is 12 óra, "csak" 11,5 😊

Itt pedig az látszik ahogy épp kerüljük az iráni légteret:

Azt gondoltam, hogy ez a 11,5 óra fájdalmas lesz, de egészen könnyen telt el. Az 'olvasás - alvás - kajálás' programot futtattam le párszor különböző verziókban és kb. szálltunk is le. A zajszűrős füles kötelező, volt amikor zenét hallgattam, de az út legnagyobb részén csak arra használtam, hogy viszonylagos csend legyen. Ki lehet kapcsolni vele a repülő monoton zaját, de ami még ennél is fontosabb, a kisgyerekek sírását is.

A repülő valami zseniális, akkora nagy felbontású monitor van az előtted lévő ülésben, hogy nagyobb lényegében nem férne be. Bluetooth-on keresztül lehet hozzá kapcsolódni, van világítása lefelé ha olvasnál (nem kell a fenti lámpa), a felszállást és leszállást kivéve van wifi (ingyenesen csak üzenetküldésre használható - legalábbis a Turkish Airlines turistaosztályán -, de ez pont elég is). Én is simán elfértem, pedig nem nagy lábterű helyem volt és a gép tök csendes alapból is.

Isztambulba időben érkeztem, volt két órám átszállni. Vicces, hogy az időeltolódás két óra és az út is ennyi, a 19:10-kor induló gép két óra repülés után 19:10-kor száll le.

Ez pedig már Budapest a Megyeri híddal:

Ez a járat is pontosan érkezett, én tökéletesen a terv szerint értem haza. Remélem akik még kint vannak Colombóban ők is hamarosan hazajutnak a pozsonyi különgéppel.

 

Jó fáradt vagyok, a nap a végére 31 órás lesz a 7 óra időeltolódás miatt. De szívesen szenvedek ilyen élményekért 😀

 

És hogy kerek legyen a sztori: még a Szingapúr-Isztambul járaton voltam valahol félúton amikor Zsuzsi rám írt, hogy megérkezett a feladott csomagja Budapestre. Felvettem ezt is és elvittük neki, velem együtt a poggyásza is hazaért. Szép keretet adott ez így a végén az útnak.

 

Kisimított ez az utazás, a legjobbkor jött 😊 Volt aki azt mondta, hogy a blogot olvasva úgy látja, hogy 15 évet fiatalodtam. Úgy is érzem magam 😀

 

Nagy köszönet mindenkinek, a jógás társaságnak az együtt töltött időért és az élményekért, külön köszönet a szervezőknek, de nagy köszönet Babitának és Vasentnek is akik végül megkoronázták az egészet! És köszi Bandi, hogy hazahoztál 😊 Ahogy köszönet Nektek is akik olvastátok és követtétek az utat a blogon. Sziasztok.