Kuala Lumpurban vagyok, de nem kellene most itt lennem. Úgy értem nem ez volt a terv. Idénre nem volt tervezve nagy utazás, a Kéktúra nyugati szakaszát kellett volna behúzni. Feri barátommal rendesen össze is raktuk az túrát, aztán a meló közbeszólt. Az egyezség az lett, hogy nincs nyári szabi, de van helyette hosszabb őszi. Így a gyalogtúra csúszott jövő nyárra, én meg csúsztam keletre... Ázsia újabb részeinek felfedezése jön.
Cuccok:
Az új, Kéktúrához vett ultrakönnyű hátizsákot hoztam magammal, ez "csak" 65 literes. A régi az 80, de egyre kevesebb cucc elég. Ha így haladok, akkor előbb-utóbb meglesz a cél: minden ami fontos - tárgy az életben - az férjen el egy hátizsákban :) Ettől azért még elég messze vagyok, de az irány jó. TV-m például nincs, és remekül megvagyok nélküle. Kissé elkanyarodtam :)
Szóval van nálam egy 13 kg-s nagy hátizsák és egy 3 kg-s kicsi. És ebből kb. 1 kg ajándék amitől meg fogok szabadulni. De van benne laptop, fényképező, power bank, töltők, ez további legalább 2 kg. Ezek nehezek, egyszer ezek is ki fognak kerülni, és akkor nincs több blog :) Ez azért nem mostanában lesz, szeretem a technikát. Csak sokszor épp ezek veszik el az időt és rontják az élmények megélését. Japánban kevés időt szántam blogolásra, és a rendszeres olvasóimtól kaptam is érte... De megint elkanyarodtam :)
Az ide út:
Qatar-ral utaztam, mindenkinek ajánlom! Doháig (bő 5 óra) egy Airbus A320-al, ami egy "kicsit" más mint a fapadosok által használt A320-ak. Ami a legfeltűnőbb, hogy a lábam elfér. Sőt van még kb. 5 cm. Minden ülésben monitor, USB csatlakozó, hogy tudd tölteni a mobilod, a gépen wifi ha függő vagy (ami csak repülési magasságon működik). Üzenetek küldésére egy órán át ingyenes, de utána is csak pár dollár. A szolgáltatás is pazar, kaja, pia, snack, folyamatosan hoznak valamit.
Amikor az ebédhez kértem egy pohár bort, a légiutas kísérő előbb megmutatta az üveget, épp úgy mint egy étteremben. Kiszolgálás is kifogástalan. Persze az ár is más, ez nem fapados.
Átszállás Dohában, amiből a tranziton kívül semmit nem láttam. Csak a felhőkarcolókat fentről.
Ami itt durva volt, az a fullasztó hőség. Busz vitt be a terminálba, kb. 2x10 métert kellett kint sétálni, brutális ahogy mellbe vág a gépből kiszállva. A tranzit puccos, egy emelvényen automata vonat közlekedik - pedig nem őrült nagyok a távolságok -, sportautók vannak kiállítva, aranyat és luxus dolgokat árulnak. Mindenhol tisztaság. Gyorsan eltelt a 3,5 óra tranzit idő.
Dohából Kuala Lumpurba (bő 7 óra) pedig egy Airbus A350-900 repült. Nem repültem még ilyennel. Viszonylag új típus, pár éve repül csak, full high tech. Itt nem egy monitor van az ülésben, hanem egy HD felbontású 10 colos tablet, kamerán lehet nézni a gépet kívülről, zene, film, játékok, útvonal infó, ezek a szokásosak. A minősége ami más. Bent ledes hangulatvilágítás, az éjszakai színek olyanok voltak mint valami fényterápia, az egyik csík narancssárgán világított, a másik lilásan, brutál jól nézett ki.
De ami a legnagyobb dobás volt az úton az a Bose zajszűrős fülhallgatója. Ez a sajátom, ami először volt velem repülőn (mivel tök új). Amint az ember a kapcsolót átpöccinti, a zúgó cső majdnem néma csővé válik. Őrült nagy különbség, sokkal kevésbé fáraszt el így egy hosszú utazás. Csak azt nem értem, hogy eddig miért nem volt ilyenem...
Egy napig utaztam ide, szombaton reggel indultam és vasárnap reggel érkeztem meg. A nap 18 órás volt, 6 órával van itt előrébb. Össze is van zavarodva egyelőre a rendszer, reggel esett le a fejem, pedig még csak kezdődött a nap.
Vonat hozott be a reptérről, nagyságrendileg fél óra, a szállás pedig közel van a pályaudvarhoz.
A mai napra nem volt tervezve semmi, csak a ráhangolódás. Ezt meg is ugrottam: váltottam pénzt, vettem konnektor átalakítót, szereztem térképet. Vettem ebédet is, ami egyelőre nem street food (pedig de jól néztek ki, csak egyelőre nem mertem megkockáztatni, kicsit szokni kell a kaját különben gyorsan jöhet egy hígf*sás). Benéztem a pályaudvar food court-jába, nem volt bent egyetlen külföldi sem, egyből megtetszett. Kértem egy csirkés rizses kaját wok-ban, mondtam, hogy lehet fűszeres, ilyen kicsit csípős. Jött is az ajánlat: csirke, zöldségek, rizs, szósz, kicsit csípős. Zsír, értjük mi egymást, pont ez kell.
Na ja, kicsit csípős, belőttem, hogy ez itt mit jelent, bekönnyeztem az utolsó falatokra olyan erős volt.
Elsétáltam egy mecsethez, de sajnos épp zárásra értem oda. Mondták, hogy jöjjek vissza 3-ra, 5-ig megint látogatható. De képtelen voltam, úgy ki voltam pontozva. Kívülről így néz ki:
Belülről lett volna érdekes, ha lesz idő visszamegyek.
Az első benyomások jók, egészen rendezettnek tűnik. A vonat pontos, a kiírások érthetők, szinte mindenki beszél angolul. Bár egyelőre kissé nehezen értem az akcentust. Ha megértem a szót amit mondanak, akkor ok, csak ez nem mindig megy elsőre, szokni kell.
Közlekedés fordított, piros lámpa tájékoztató jellegű, de azért inkább megállnak. De nem mindig. Simán volt olyan, hogy gyalogos zöld jelzésen mentem át és elment előttem egy autó. Már bent voltam a zebra felénél, ő meg jött. A helyieknek nem furcsa. Én meg figyelek, mégis csak vendég vagyok itt. Viszont nem dudálnak folyamatosan, és sorban állnak, nem össze-vissza. Na majd Bangkokban :)
A csapvíz nem iható. Na és a klíma, az még durva, minden épület agyon van klímázva. Jó fülledt itt is az idő, és hozzá van olyan 32 fok. Egy másodperc alatt tapad rád a ruha és ragad mindened. Ahogy jöttem vissza a mecsettől, tiszta víz voltam, és bementem egy "plázába" a konnektor átalakítót megvenni. Úgy éreztem, hogy odafagyok abban a vizes cuccban, remélem nem fáztam meg.
Ez volt a nap, bemelegítésnek teljesen rendben volt. Meg szülinapnak is :)
Most elhúzok aludni, remélem holnap kisimulva ébredek, és a szervezetem is képben lesz az adott napszakkal.
Cuccok:
Az új, Kéktúrához vett ultrakönnyű hátizsákot hoztam magammal, ez "csak" 65 literes. A régi az 80, de egyre kevesebb cucc elég. Ha így haladok, akkor előbb-utóbb meglesz a cél: minden ami fontos - tárgy az életben - az férjen el egy hátizsákban :) Ettől azért még elég messze vagyok, de az irány jó. TV-m például nincs, és remekül megvagyok nélküle. Kissé elkanyarodtam :)
Szóval van nálam egy 13 kg-s nagy hátizsák és egy 3 kg-s kicsi. És ebből kb. 1 kg ajándék amitől meg fogok szabadulni. De van benne laptop, fényképező, power bank, töltők, ez további legalább 2 kg. Ezek nehezek, egyszer ezek is ki fognak kerülni, és akkor nincs több blog :) Ez azért nem mostanában lesz, szeretem a technikát. Csak sokszor épp ezek veszik el az időt és rontják az élmények megélését. Japánban kevés időt szántam blogolásra, és a rendszeres olvasóimtól kaptam is érte... De megint elkanyarodtam :)
Az ide út:
Qatar-ral utaztam, mindenkinek ajánlom! Doháig (bő 5 óra) egy Airbus A320-al, ami egy "kicsit" más mint a fapadosok által használt A320-ak. Ami a legfeltűnőbb, hogy a lábam elfér. Sőt van még kb. 5 cm. Minden ülésben monitor, USB csatlakozó, hogy tudd tölteni a mobilod, a gépen wifi ha függő vagy (ami csak repülési magasságon működik). Üzenetek küldésére egy órán át ingyenes, de utána is csak pár dollár. A szolgáltatás is pazar, kaja, pia, snack, folyamatosan hoznak valamit.
Átszállás Dohában, amiből a tranziton kívül semmit nem láttam. Csak a felhőkarcolókat fentről.
Ami itt durva volt, az a fullasztó hőség. Busz vitt be a terminálba, kb. 2x10 métert kellett kint sétálni, brutális ahogy mellbe vág a gépből kiszállva. A tranzit puccos, egy emelvényen automata vonat közlekedik - pedig nem őrült nagyok a távolságok -, sportautók vannak kiállítva, aranyat és luxus dolgokat árulnak. Mindenhol tisztaság. Gyorsan eltelt a 3,5 óra tranzit idő.
Dohából Kuala Lumpurba (bő 7 óra) pedig egy Airbus A350-900 repült. Nem repültem még ilyennel. Viszonylag új típus, pár éve repül csak, full high tech. Itt nem egy monitor van az ülésben, hanem egy HD felbontású 10 colos tablet, kamerán lehet nézni a gépet kívülről, zene, film, játékok, útvonal infó, ezek a szokásosak. A minősége ami más. Bent ledes hangulatvilágítás, az éjszakai színek olyanok voltak mint valami fényterápia, az egyik csík narancssárgán világított, a másik lilásan, brutál jól nézett ki.
 |
| Az elmaradhatatlan szárnyas kép :) |
 |
| A gép kívülről, repülés közben |
 |
| Kész fényterápia |
Egy napig utaztam ide, szombaton reggel indultam és vasárnap reggel érkeztem meg. A nap 18 órás volt, 6 órával van itt előrébb. Össze is van zavarodva egyelőre a rendszer, reggel esett le a fejem, pedig még csak kezdődött a nap.
Vonat hozott be a reptérről, nagyságrendileg fél óra, a szállás pedig közel van a pályaudvarhoz.
 |
| A 10.-en lakok |
 |
| Ez a kilátás nappal... |
 |
| ...és ilyen este |
Na ja, kicsit csípős, belőttem, hogy ez itt mit jelent, bekönnyeztem az utolsó falatokra olyan erős volt.
Elsétáltam egy mecsethez, de sajnos épp zárásra értem oda. Mondták, hogy jöjjek vissza 3-ra, 5-ig megint látogatható. De képtelen voltam, úgy ki voltam pontozva. Kívülről így néz ki:
Belülről lett volna érdekes, ha lesz idő visszamegyek.
 |
| Utcakép |
 |
| A "pejalan kaki" gyalogost jelent :) |
Közlekedés fordított, piros lámpa tájékoztató jellegű, de azért inkább megállnak. De nem mindig. Simán volt olyan, hogy gyalogos zöld jelzésen mentem át és elment előttem egy autó. Már bent voltam a zebra felénél, ő meg jött. A helyieknek nem furcsa. Én meg figyelek, mégis csak vendég vagyok itt. Viszont nem dudálnak folyamatosan, és sorban állnak, nem össze-vissza. Na majd Bangkokban :)
A csapvíz nem iható. Na és a klíma, az még durva, minden épület agyon van klímázva. Jó fülledt itt is az idő, és hozzá van olyan 32 fok. Egy másodperc alatt tapad rád a ruha és ragad mindened. Ahogy jöttem vissza a mecsettől, tiszta víz voltam, és bementem egy "plázába" a konnektor átalakítót megvenni. Úgy éreztem, hogy odafagyok abban a vizes cuccban, remélem nem fáztam meg.
Ez volt a nap, bemelegítésnek teljesen rendben volt. Meg szülinapnak is :)
Most elhúzok aludni, remélem holnap kisimulva ébredek, és a szervezetem is képben lesz az adott napszakkal.
Zsír :)
VálaszTörlésÉvek óta mondom a zajszűrős fülest...
VálaszTörlésMeg kellett rá érnem :)
Törlés