Egy kis Ázsia: itthon

Hazaértem. Minden ok, egyedül annyi 'bajom' van, hogy délután 4 óra van, és mindjárt leesik a fejem, olyan álmos vagyok. Leslie-től tegnap este fél 9-kor indultam el, és 23 órán át utaztam ajtótól ajtóig.

De kanyarodjunk vissza kicsit még a tegnaphoz. Ott tartottam, hogy Pattaya-n elmegyünk még vacsorázni. Ez meg is történt, egy családi kis étteremben voltunk, Leslie-ék szoktak ide járni a kollégákkal.

Háromféle kaját kértünk, rábíztam Leslie-re a választást, kérje amit itt a legjobban készítenek. Jött sült hal ilyen csípős mártogatóssal, tintahal zöldségekkel és ananászos csirke.

A sorrend nálam: első helyen a hal, kiváló volt, és a csípős szósz hozzá pazar volt, második az ananászos csirke, és harmadik a tintahal. A tenger gyümölcsei továbbra sem a kedvencem, de azért nem halnék éhen mellette. Érdemes volt megkóstolni!

Ezután egy kétórás buszút következett. Aminek az volt a specialitása, hogy a klíma 14 fokra volt állítva. Én annyinak is éreztem, pedig biztos több volt. De továbbra sem értem, hogy miért kell ezt csinálni. Meggyőződésem, hogy részben azt gondolják, hogy a külföldiek ezt igénylik, és ezzel kedveskedni próbálnak. Legalább már ott elkezdték az itteni hőmérsékletre a visszaszoktatásomat...

Azt gondoltam, hogy Bangkokban nem lesznek sokan, hajnali 1:45-ös géphez mentem ki olyan 11-re kb. Ja, nem voltak sokan, iszonyatosan sokan voltak.

Az üzletek éjfél után is nyitva, lehet be sem zárnak, nem tudom. Hatalmas nyüzsi volt. Időben kint voltam, mászkáltam kicsit a 7 órás repülés előtt.

A gép ezúttal egy Boeing 777-300ER. Hatalmas repülő, a legnagyobb amivel valaha utaztam. 3-4-3 az ülések elrendezése, a turista osztályon persze, ahol bőven volt hely a lábamnak. Ez a kedvenc gépem :)
Fényterápia itt is volt, habár ez a példány nem volt olyan modern mint az A350 amivel idefelé repütem.

A szárny akkora, hogy nem fért bele a képbe. Épp fölötte ültem.

Sima út volt, valamennyit sikerült aludni is, pár órát, nem sokat.

Háttérben a dohai felhőkarcolók

Boeing 777

Busz vitt be a terminálhoz, egymás mellett álló széles törzsű gépek mellett haladtunk, tízesével álltak a 777-es Boeing-ek, Dreamliner-ek (787), A350-es és A330-as Airbus-ok. De messziről láttam 747 Cargot és A380-as Airbus-t is. Kivétel nélkül mind Qatar gép volt.

Ez a nagy szobor a tranzitban volt, kb. én is így éreztem magam:

Innen Budapestre egy Airbus A330-200-al jöttünk, nem jöttem még haza széles törzsű géppel, ez is pipa.

Végre egy rendes szárnyas kép :)

Itt még Románia fölött, de elhaladtunk Békéscsaba fölött is, kb. ott kezdtük meg az ereszkedést

Hungaroring

Délben szálltunk le, a második rész bő 5 óra volt.

Ez pedig a térkép a teljes túráról, ezt az útvonalat jártam be:

Ütős volt ez az út, rengeteg élmény ért, amit egyelőre még nem is dolgoztam fel. Tömény volt így, ami tök jó, de egyszer majd kipróbálom azt is, hogy milyen lassan utazni.

Jó volt kizökkenni 4 hétre a munka világából, kellett ez már nagyon. Most pedig van két napom, hogy a jetlag kisimuljon, nem lenne jó hétfőn délután bent elaludni... :)

Itt köszönöm meg Leslie-nek a szervezést, sokat tett bele, hogy ütős legyen a program, és hogy összeérjenek a szálak. Köszi szépen Leslie!

Merre tovább? :)

Egy kis Ázsia: vissza Pattaya-ra majd irány Bangkok reptér

Ma reggel még Koh Samet-en ébredtem, ez valahogy így nézett ki:

Délben indult a hajóm vissza, volt időm bőven reggelizni és még olvasni is. Ez a volt a reggelim, nem szép, de kiadós és finom. A sajt és zöldségek be vannak csomagolva az omlettbe:

Olvastam még ott a parton, ez nagyon bejön. Háttérben ahogy a tenger mossa a partot, egyszer még lesz egy ilyen helyen házam.

Aztán elindultam a kikötőbe, meg is jött a hajóm. Ugyan az amivel idefelé jöttem. Akkor egy robogót raktak fel a hajóra, de ezt most elég komolyan überelték:

Viszont akadt egy kis probléma a levételnél. Egyszerre kellett volna az első kerekeknek felkapaszkodniuk egy padkán és a hátsóknak lejönniük a hajóról. Többszöri nekifutásra is sikertelen volt, pedig egy komplett hajónyi, beszállásra váró ember szurkolt. A közönség miatt volt még extra nyomás is a személyzeten :)

Végül sikerült, az emberek üdvrivalgásban törtek ki és tapsoltak. Vicces volt :)
Beszálltunk, és elhagytuk a szigetet, viszlát Koh Samet! Örülök, hogy eljöttem, nagyon nyugis volt,  pont ez kellett a túra végére.

Érkezés a kikötőbe

A taxim indulásáig volt még kb. fél óra, így elmentem egy hajó temetőbe, ezt a kikötés előtti pillanatokban láttam a hajóról. Sajnos nem lehetett közel menni, de így is jó látvány volt.

Aztán vártam még fél órát az indulásra, hiába, ez itt így megy. Minden működik, de plusz fél óra, ezzel számolni kell. 4 körül érkeztem meg Pattaya-ra, átmentem Leslie-hez a lakáskulcsért és összepakoltam. Most fél 6 van, elmegyünk még kajálni, aztán a 9 órás busszal elmegyek Bangkokba a reptérre. Az innen két óra buszozás. A repülőm hajnal fél 2 körül indul.

Ez lesz még ma, a tóra utolsó állomása Bangkok:

Holnap egész nap utazok, ha lesz energiám, akkor holnap még írok az hazaútról.

Most elmegyünk kajálni.

Egy kis Ázsia: Koh Samet - 2. nap

A mai nap azzal telt amiért ide jöttem, nem csináltam semmit. 9 körül keltem, tényleg arra ahogy a tenger mossa a partot. Relax érzés.

A klíma ment éjszaka is, ahogy mindenhol máshol is. A hőmérséklet egészen jó éjszaka, olyan 25 fok körül lehet reggelre, de a páratartalom miatt sokkal jobb ha megy. Be szoktam állítani 25 fokra meg éjszakai csendes módba, az úgy teljesen oké.

Aztán kimentem reggelizni. Ez itt az "étterem".

Kiadós sajtos zöldséges omlettet kaptam, egészen pontosan vettem, mert a szálláshoz nem jár reggeli.

Aztán kihoztam ide a Leslie-től kapott könyvet és kb. délután 2-ig olvastam. Egy darabig a tegnapi képek között látható hintában ülve, utána a teraszon. Amit olvasok az egy pszichoterapeuta emlékiratai (Irvin D. Yalom - Úton önmagamhoz), el kellene majd olvasni tőle mást is ha már az életrajzával ennyire képbe kerülök.

Aztán a napnak ezen megterhelő része után jött az ebéd, így visszamentem az étterembe. Gaeng keow wan-t kértem, kicsit csípősen. A "kicsit csípősen"-t elég nehéz itt belőni. Egyrészt ami az itteni fogalmak szerint kicsit csípős, az a nagyon csípős. A spicy pedig az értelmetlenül csípős. Már az én mércémre átkonvertálva. Mondom ezt úgy, hogy szeretem a csípőset. Úgy szoktam kérni, hogy "medium spicy" vagy "little bit spicy" vagy "spicy but not too spicy". És akkor lesz valami. Ha szerencsém van, akkor pont jó, vagy még ki lehet szedni belőle a csilit. Ha nincs szerencsém és belefőzték, ráadásul nagyon nem ugyan azt értettük kicsit csípős alatt, akkor van az, hogy lángol a fejem. Itt most ki tudtam szedni a csilit, rendesen csípős lett, de még pont jó volt. Csirkehúsos, mindig azzal kérem. Lehetne még disznó vagy tenger gyümölcsei.

Délután kimentem a tengerpartra. Napsütésben még fehérebb a homok, jól néz ki. És nincs túl sok ember. Egyrészt nem szezon, másrészt nem lehet sokáig kint maradni a napon. Napimádó vagyok, de ez nem az a nap ami sokáig jól esik. Ez nagyon rövid ideig esik jól, utána szétperzsel.

Sétáltam itt egy darabig a homokban, aztán bementem a tengerbe úszni kicsit. Elég blama lenne úgy hazamenni, hogy nem voltam a tengerben :) A víz tiszta, elég sós (emlékszem északon, a Balti-tengerben alig lehetett érezni a sót), és elég meleg is. Már-már túl meleg, vagy inkább úgy mondom, hogy nem sokat hűsít.

Vannak itt ilyen nagyobb csónakok, amiknek nagy hangja van és mennek is mint az állat. Az látszik (és hallatszik is), hogy ez valami élmény csónakázás. Itt most láttam azt is, hogy mitől mennek ennyire.

Egy ilyen motor is repítené ezt a bárkát.

És ez van, ha nincs elég ember :)

Sok kutya van, mindenfelé mászkálnak, nem lehet tudni, hogy kihez tartoznak. De kivétel nélkül mindegyik barátságos és jól táplált.

Este mentem még vissza a partra, gondoltam megnézem ezt a tüzeskedést. Ez nem is egy nagy tűz volt, hanem egy komplett előadás, mindenféle égő golyókat és botokat pörgettek. Hosszú záridővel egészen érdekes képeket lehetett csinálni. De csináltam röviddel is, azon meg jól látszanak az emberek.

Ez volt a leglátványosabb, a vízben pörgetett valamit amiből csak úgy repültek a szikrák:

Itt aztán voltak emberek szép számmal:

Holnap délelőtt még itt leszek, aztán visszamegyek Pattaya-ra. Jó, hogy eljöttem ide, kicsit lelassultam a sok-sok mászkálás után. És jó hely Koh Samet!

Egy kis Ázsia: Koh Samet

Ma reggel elhúztam Koh Samet-re, ez egy sziget a Thai öbölben, nincs messze Pattaya-tól.

Kb. másfél óra autóval a kikötő, és 45 perc a hajó. Leslie nem tudott eljönni a meló miatt. De az irodában intézett nekem transzfert, így azért kényelmes ide eljutni. Persze drágább, de meg van minden előre, jönnek az emberért a megadott címre, és felteszik a hajóra. A 'jönnek az emberért' az thai időszámítás szerint van, azaz van egy fél órás időablak amiben elvileg jönnek, a gyakorlatban késnek fél órát. 7:30 és 8:00 között kellett volna engem felvenni, 8:25-kor sikerült előkerülniük. Leslie előre szólt, hogy így lesz, de már az én várakozásaim is közelítenek a helyeshez, nem gondoltam, hogy ott lesznek 7:25-re...

Ez egy kis kikötő, nem épp mai darab, a célnak teljesen megfelel. Ahogy a hajónk sem egy mai darab:

11-kor hagytuk el a kikötőt:

Lehetett volna menni ilyen gyors hajóval is, ez kb. 10-15 perc alatt átér, de én épp nem sietek sehova :) Az érzésről nem is beszélve, jó volt ezzel az öreg bárkával billegni a tengeren. Volt pár külföldi is a hajón, de többségében helyiek és áru.

Kapitányi torony:

Ezt a kikötő megközelítésénél fényképeztem, ezeknek a házikóknak az egyikében lakok két napig.

A kikötőben kellett fizetni valami kikötői díjat vagy mit, 20 bát, enélkül nem engedtek volna ki a kikötő területéről. A helyieknek nem, de az idegeneknek igen. Fura volt, de kifizettem, nem akartam a kikötőben maradni :) Vagy úszni...

Ez már itt a teraszom. Illetve már nem ez az, mert kértem egy másik szobát. De egy darabig itt ücsörögtem, és olvastam a Leslie-től kapott könyvet. Dél körül érkeztem meg, logikus lett volna megnézni a szigetet vagy akár fürödni, de eszem ágában nem volt innen felállni. Annyira jó volt itt ülni és olvasni, és közben hallgatni ahogy a hullámok mossák a partot.

Ez itt a szobából, tenger morajlásra lehet elaludni és kelni is :)

Egy darabig az asztalnál ültem, aztán észrevettem egy függőágyat a teraszon. Mekkora királyság, innentől ebben olvastam :)

Ami nem tetszett, hogy épp abban az épületben kaptam szobát, aminek az aljában a konyha van. Így ha jött vendég az étterembe, akkor masszívan jöttek a konyhából a szagok, jellemzően sült hal. Ez azért belerondított a zen érzésbe, a tenger morajlásához sós levegő illata passzol, így kértem egy másik szobát. És kaptam is, a legtávolabbi ponton, kedves a személyzet.

Ez lett végül a szobám:

Ez pedig a hozzá tartozó privát partszakasz:

És valahogy lett itt egy kutya is, egyszer csak ott volt az asztal alatt:

Közben voltam a kikötő közelében egy kis étteremben is, kókuszos csirkelevest ettem, rizzsel. A rizs mindenhez alap.

Illetve voltam a boltban is, vettem pár dolgot, és a végén kértem egy szatyrot. Mondták, hogy az nincs. A sziget műanyagmentes, így nincs szatyor. Oké, pártolom én ezt a kezdeményezést, csak épp nem készültem rá. Végül kaptam egy papírdobozt, abban hoztam el a cuccokat.

Az olvasásnak aztán az vetett véget, hogy kezdett lemenni a nap. Normális esetben még elég lett volna a fény bőven, de a szemem már nem a normális. Leslie-től meg csak a könyvet hoztam el, a szemüvegét azt nem. Ideje lenne csináltatnom egyet...

Itt jött el az ideje egy kis sétának. Először a sziget északi része felé indultam, de nem ez az érdekes. És nem is valami szép. Van egy-két szép épület meg partszakasz, de többségében kissé lepukkant.

Ez például szép:

Meg ezek is:

De közben ilyen részek mellett kell elmenni, és ez a meghatározóbb ezen a szakaszon:

Így aztán elindultam a déli irányba.

Előzni tilos tábla, gondolom ez van kiírva is...

Hegyben állnak a kölcsönözhető motorok, nincs még szezon. Közlekedni itt ezekkel lehet, vagy van itt is ilyen 'felugrok hátra' taxi. De itt nem mennek folyamatosan, nem lehet csak úgy leinteni, meg kell alkudni és akkor elvisznek privátban. Vagy van a gyaloglás, nekem ez teljesen megfelelt.

Ezen a képen el van rejtve egy benzinkút:

Aztán az utca végén, még a part előtt egyenruhás fiatalok álltak. Mondták, hogy ha tovább akarok menni az 200 bát, mert az egy nemzeti park. Kapok egy jegyet, az 5 napig jó. Remek, oké, persze, csak kezdett az az érzésem lenni, hogy lassan vennem kell járda jegyet is. Kezdődött azzal, hogy 20-ért engedtek ki a kikötőből... Persze megvettem, bementem.

Na ez itt puccos rész, fehér homok, bárok és éttermek egymás után, adja rendesen. Tényleg hangulatos. Állítólag minden este van valami előadás a parton, csinálnak valami hatalmas tüzet meg megy a zene és a parti. Ezt nem vártam meg, talán majd holnap. Sétáltam itt egy jó darabig, ettem banános-tojásos roti-t, aztán visszajöttem a szállásra.

 

 

Banános-tojásos roti csokival, nem szép, de finom :)

 

Gondoltam kiülök a teraszra blogolni, ami jó ötletnek tűnt, de kegyetlenül letámadtak a szúnyogok, így behúzódtam. Viszont megint előkerült a kutya, tök barátságos, ha holnap is itt lesz, adok neki egy nevet :)