Hazaértem. Minden ok, egyedül annyi 'bajom' van, hogy délután 4 óra van, és mindjárt leesik a fejem, olyan álmos vagyok. Leslie-től tegnap este fél 9-kor indultam el, és 23 órán át utaztam ajtótól ajtóig.
De kanyarodjunk vissza kicsit még a tegnaphoz. Ott tartottam, hogy Pattaya-n elmegyünk még vacsorázni. Ez meg is történt, egy családi kis étteremben voltunk, Leslie-ék szoktak ide járni a kollégákkal.
Háromféle kaját kértünk, rábíztam Leslie-re a választást, kérje amit itt a legjobban készítenek. Jött sült hal ilyen csípős mártogatóssal, tintahal zöldségekkel és ananászos csirke.
A sorrend nálam: első helyen a hal, kiváló volt, és a csípős szósz hozzá pazar volt, második az ananászos csirke, és harmadik a tintahal. A tenger gyümölcsei továbbra sem a kedvencem, de azért nem halnék éhen mellette. Érdemes volt megkóstolni!
Ezután egy kétórás buszút következett. Aminek az volt a specialitása, hogy a klíma 14 fokra volt állítva. Én annyinak is éreztem, pedig biztos több volt. De továbbra sem értem, hogy miért kell ezt csinálni. Meggyőződésem, hogy részben azt gondolják, hogy a külföldiek ezt igénylik, és ezzel kedveskedni próbálnak. Legalább már ott elkezdték az itteni hőmérsékletre a visszaszoktatásomat...
Azt gondoltam, hogy Bangkokban nem lesznek sokan, hajnali 1:45-ös géphez mentem ki olyan 11-re kb. Ja, nem voltak sokan, iszonyatosan sokan voltak.
Az üzletek éjfél után is nyitva, lehet be sem zárnak, nem tudom. Hatalmas nyüzsi volt. Időben kint voltam, mászkáltam kicsit a 7 órás repülés előtt.
A gép ezúttal egy Boeing 777-300ER. Hatalmas repülő, a legnagyobb amivel valaha utaztam. 3-4-3 az ülések elrendezése, a turista osztályon persze, ahol bőven volt hely a lábamnak. Ez a kedvenc gépem :)
Fényterápia itt is volt, habár ez a példány nem volt olyan modern mint az A350 amivel idefelé repütem.
A szárny akkora, hogy nem fért bele a képbe. Épp fölötte ültem.
Sima út volt, valamennyit sikerült aludni is, pár órát, nem sokat.
Busz vitt be a terminálhoz, egymás mellett álló széles törzsű gépek mellett haladtunk, tízesével álltak a 777-es Boeing-ek, Dreamliner-ek (787), A350-es és A330-as Airbus-ok. De messziről láttam 747 Cargot és A380-as Airbus-t is. Kivétel nélkül mind Qatar gép volt.
Ez a nagy szobor a tranzitban volt, kb. én is így éreztem magam:
Innen Budapestre egy Airbus A330-200-al jöttünk, nem jöttem még haza széles törzsű géppel, ez is pipa.
Délben szálltunk le, a második rész bő 5 óra volt.
Ez pedig a térkép a teljes túráról, ezt az útvonalat jártam be:
Ütős volt ez az út, rengeteg élmény ért, amit egyelőre még nem is dolgoztam fel. Tömény volt így, ami tök jó, de egyszer majd kipróbálom azt is, hogy milyen lassan utazni.
Jó volt kizökkenni 4 hétre a munka világából, kellett ez már nagyon. Most pedig van két napom, hogy a jetlag kisimuljon, nem lenne jó hétfőn délután bent elaludni... :)
Itt köszönöm meg Leslie-nek a szervezést, sokat tett bele, hogy ütős legyen a program, és hogy összeérjenek a szálak. Köszi szépen Leslie!
Merre tovább? :)
De kanyarodjunk vissza kicsit még a tegnaphoz. Ott tartottam, hogy Pattaya-n elmegyünk még vacsorázni. Ez meg is történt, egy családi kis étteremben voltunk, Leslie-ék szoktak ide járni a kollégákkal.
Háromféle kaját kértünk, rábíztam Leslie-re a választást, kérje amit itt a legjobban készítenek. Jött sült hal ilyen csípős mártogatóssal, tintahal zöldségekkel és ananászos csirke.
A sorrend nálam: első helyen a hal, kiváló volt, és a csípős szósz hozzá pazar volt, második az ananászos csirke, és harmadik a tintahal. A tenger gyümölcsei továbbra sem a kedvencem, de azért nem halnék éhen mellette. Érdemes volt megkóstolni!
Ezután egy kétórás buszút következett. Aminek az volt a specialitása, hogy a klíma 14 fokra volt állítva. Én annyinak is éreztem, pedig biztos több volt. De továbbra sem értem, hogy miért kell ezt csinálni. Meggyőződésem, hogy részben azt gondolják, hogy a külföldiek ezt igénylik, és ezzel kedveskedni próbálnak. Legalább már ott elkezdték az itteni hőmérsékletre a visszaszoktatásomat...
Azt gondoltam, hogy Bangkokban nem lesznek sokan, hajnali 1:45-ös géphez mentem ki olyan 11-re kb. Ja, nem voltak sokan, iszonyatosan sokan voltak.
Az üzletek éjfél után is nyitva, lehet be sem zárnak, nem tudom. Hatalmas nyüzsi volt. Időben kint voltam, mászkáltam kicsit a 7 órás repülés előtt.
A gép ezúttal egy Boeing 777-300ER. Hatalmas repülő, a legnagyobb amivel valaha utaztam. 3-4-3 az ülések elrendezése, a turista osztályon persze, ahol bőven volt hely a lábamnak. Ez a kedvenc gépem :)
Fényterápia itt is volt, habár ez a példány nem volt olyan modern mint az A350 amivel idefelé repütem.
A szárny akkora, hogy nem fért bele a képbe. Épp fölötte ültem.
Sima út volt, valamennyit sikerült aludni is, pár órát, nem sokat.
 |
| Háttérben a dohai felhőkarcolók |
 |
| Boeing 777 |
Busz vitt be a terminálhoz, egymás mellett álló széles törzsű gépek mellett haladtunk, tízesével álltak a 777-es Boeing-ek, Dreamliner-ek (787), A350-es és A330-as Airbus-ok. De messziről láttam 747 Cargot és A380-as Airbus-t is. Kivétel nélkül mind Qatar gép volt.
Ez a nagy szobor a tranzitban volt, kb. én is így éreztem magam:
Innen Budapestre egy Airbus A330-200-al jöttünk, nem jöttem még haza széles törzsű géppel, ez is pipa.
 |
| Végre egy rendes szárnyas kép :) |
 |
| Itt még Románia fölött, de elhaladtunk Békéscsaba fölött is, kb. ott kezdtük meg az ereszkedést |
 |
| Hungaroring |
Délben szálltunk le, a második rész bő 5 óra volt.
Ez pedig a térkép a teljes túráról, ezt az útvonalat jártam be:
Ütős volt ez az út, rengeteg élmény ért, amit egyelőre még nem is dolgoztam fel. Tömény volt így, ami tök jó, de egyszer majd kipróbálom azt is, hogy milyen lassan utazni.
Jó volt kizökkenni 4 hétre a munka világából, kellett ez már nagyon. Most pedig van két napom, hogy a jetlag kisimuljon, nem lenne jó hétfőn délután bent elaludni... :)
Itt köszönöm meg Leslie-nek a szervezést, sokat tett bele, hogy ütős legyen a program, és hogy összeérjenek a szálak. Köszi szépen Leslie!
Merre tovább? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése