Ma reggel elhúztam Koh Samet-re, ez egy sziget a Thai öbölben, nincs messze Pattaya-tól.
Kb. másfél óra autóval a kikötő, és 45 perc a hajó. Leslie nem tudott eljönni a meló miatt. De az irodában intézett nekem transzfert, így azért kényelmes ide eljutni. Persze drágább, de meg van minden előre, jönnek az emberért a megadott címre, és felteszik a hajóra. A 'jönnek az emberért' az thai időszámítás szerint van, azaz van egy fél órás időablak amiben elvileg jönnek, a gyakorlatban késnek fél órát. 7:30 és 8:00 között kellett volna engem felvenni, 8:25-kor sikerült előkerülniük. Leslie előre szólt, hogy így lesz, de már az én várakozásaim is közelítenek a helyeshez, nem gondoltam, hogy ott lesznek 7:25-re...
Ez egy kis kikötő, nem épp mai darab, a célnak teljesen megfelel. Ahogy a hajónk sem egy mai darab:
11-kor hagytuk el a kikötőt:
Lehetett volna menni ilyen gyors hajóval is, ez kb. 10-15 perc alatt átér, de én épp nem sietek sehova :) Az érzésről nem is beszélve, jó volt ezzel az öreg bárkával billegni a tengeren. Volt pár külföldi is a hajón, de többségében helyiek és áru.
Kapitányi torony:
Ezt a kikötő megközelítésénél fényképeztem, ezeknek a házikóknak az egyikében lakok két napig.
A kikötőben kellett fizetni valami kikötői díjat vagy mit, 20 bát, enélkül nem engedtek volna ki a kikötő területéről. A helyieknek nem, de az idegeneknek igen. Fura volt, de kifizettem, nem akartam a kikötőben maradni :) Vagy úszni...
Ez már itt a teraszom. Illetve már nem ez az, mert kértem egy másik szobát. De egy darabig itt ücsörögtem, és olvastam a Leslie-től kapott könyvet. Dél körül érkeztem meg, logikus lett volna megnézni a szigetet vagy akár fürödni, de eszem ágában nem volt innen felállni. Annyira jó volt itt ülni és olvasni, és közben hallgatni ahogy a hullámok mossák a partot.
Ez itt a szobából, tenger morajlásra lehet elaludni és kelni is :)
Egy darabig az asztalnál ültem, aztán észrevettem egy függőágyat a teraszon. Mekkora királyság, innentől ebben olvastam :)
Ami nem tetszett, hogy épp abban az épületben kaptam szobát, aminek az aljában a konyha van. Így ha jött vendég az étterembe, akkor masszívan jöttek a konyhából a szagok, jellemzően sült hal. Ez azért belerondított a zen érzésbe, a tenger morajlásához sós levegő illata passzol, így kértem egy másik szobát. És kaptam is, a legtávolabbi ponton, kedves a személyzet.
Ez lett végül a szobám:
Ez pedig a hozzá tartozó privát partszakasz:
És valahogy lett itt egy kutya is, egyszer csak ott volt az asztal alatt:
Közben voltam a kikötő közelében egy kis étteremben is, kókuszos csirkelevest ettem, rizzsel. A rizs mindenhez alap.
Illetve voltam a boltban is, vettem pár dolgot, és a végén kértem egy szatyrot. Mondták, hogy az nincs. A sziget műanyagmentes, így nincs szatyor. Oké, pártolom én ezt a kezdeményezést, csak épp nem készültem rá. Végül kaptam egy papírdobozt, abban hoztam el a cuccokat.
Az olvasásnak aztán az vetett véget, hogy kezdett lemenni a nap. Normális esetben még elég lett volna a fény bőven, de a szemem már nem a normális. Leslie-től meg csak a könyvet hoztam el, a szemüvegét azt nem. Ideje lenne csináltatnom egyet...
Itt jött el az ideje egy kis sétának. Először a sziget északi része felé indultam, de nem ez az érdekes. És nem is valami szép. Van egy-két szép épület meg partszakasz, de többségében kissé lepukkant.
Ez például szép:
Meg ezek is:
De közben ilyen részek mellett kell elmenni, és ez a meghatározóbb ezen a szakaszon:
Így aztán elindultam a déli irányba.
Ezen a képen el van rejtve egy benzinkút:
Aztán az utca végén, még a part előtt egyenruhás fiatalok álltak. Mondták, hogy ha tovább akarok menni az 200 bát, mert az egy nemzeti park. Kapok egy jegyet, az 5 napig jó. Remek, oké, persze, csak kezdett az az érzésem lenni, hogy lassan vennem kell járda jegyet is. Kezdődött azzal, hogy 20-ért engedtek ki a kikötőből... Persze megvettem, bementem.
Na ez itt puccos rész, fehér homok, bárok és éttermek egymás után, adja rendesen. Tényleg hangulatos. Állítólag minden este van valami előadás a parton, csinálnak valami hatalmas tüzet meg megy a zene és a parti. Ezt nem vártam meg, talán majd holnap. Sétáltam itt egy jó darabig, ettem banános-tojásos roti-t, aztán visszajöttem a szállásra.
Gondoltam kiülök a teraszra blogolni, ami jó ötletnek tűnt, de kegyetlenül letámadtak a szúnyogok, így behúzódtam. Viszont megint előkerült a kutya, tök barátságos, ha holnap is itt lesz, adok neki egy nevet :)
Kb. másfél óra autóval a kikötő, és 45 perc a hajó. Leslie nem tudott eljönni a meló miatt. De az irodában intézett nekem transzfert, így azért kényelmes ide eljutni. Persze drágább, de meg van minden előre, jönnek az emberért a megadott címre, és felteszik a hajóra. A 'jönnek az emberért' az thai időszámítás szerint van, azaz van egy fél órás időablak amiben elvileg jönnek, a gyakorlatban késnek fél órát. 7:30 és 8:00 között kellett volna engem felvenni, 8:25-kor sikerült előkerülniük. Leslie előre szólt, hogy így lesz, de már az én várakozásaim is közelítenek a helyeshez, nem gondoltam, hogy ott lesznek 7:25-re...
Ez egy kis kikötő, nem épp mai darab, a célnak teljesen megfelel. Ahogy a hajónk sem egy mai darab:
11-kor hagytuk el a kikötőt:
Lehetett volna menni ilyen gyors hajóval is, ez kb. 10-15 perc alatt átér, de én épp nem sietek sehova :) Az érzésről nem is beszélve, jó volt ezzel az öreg bárkával billegni a tengeren. Volt pár külföldi is a hajón, de többségében helyiek és áru.
Kapitányi torony:
Ezt a kikötő megközelítésénél fényképeztem, ezeknek a házikóknak az egyikében lakok két napig.
A kikötőben kellett fizetni valami kikötői díjat vagy mit, 20 bát, enélkül nem engedtek volna ki a kikötő területéről. A helyieknek nem, de az idegeneknek igen. Fura volt, de kifizettem, nem akartam a kikötőben maradni :) Vagy úszni...
Ez már itt a teraszom. Illetve már nem ez az, mert kértem egy másik szobát. De egy darabig itt ücsörögtem, és olvastam a Leslie-től kapott könyvet. Dél körül érkeztem meg, logikus lett volna megnézni a szigetet vagy akár fürödni, de eszem ágában nem volt innen felállni. Annyira jó volt itt ülni és olvasni, és közben hallgatni ahogy a hullámok mossák a partot.
Ez itt a szobából, tenger morajlásra lehet elaludni és kelni is :)
Egy darabig az asztalnál ültem, aztán észrevettem egy függőágyat a teraszon. Mekkora királyság, innentől ebben olvastam :)
Ami nem tetszett, hogy épp abban az épületben kaptam szobát, aminek az aljában a konyha van. Így ha jött vendég az étterembe, akkor masszívan jöttek a konyhából a szagok, jellemzően sült hal. Ez azért belerondított a zen érzésbe, a tenger morajlásához sós levegő illata passzol, így kértem egy másik szobát. És kaptam is, a legtávolabbi ponton, kedves a személyzet.
Ez lett végül a szobám:
Ez pedig a hozzá tartozó privát partszakasz:
És valahogy lett itt egy kutya is, egyszer csak ott volt az asztal alatt:
Közben voltam a kikötő közelében egy kis étteremben is, kókuszos csirkelevest ettem, rizzsel. A rizs mindenhez alap.
Illetve voltam a boltban is, vettem pár dolgot, és a végén kértem egy szatyrot. Mondták, hogy az nincs. A sziget műanyagmentes, így nincs szatyor. Oké, pártolom én ezt a kezdeményezést, csak épp nem készültem rá. Végül kaptam egy papírdobozt, abban hoztam el a cuccokat.
Az olvasásnak aztán az vetett véget, hogy kezdett lemenni a nap. Normális esetben még elég lett volna a fény bőven, de a szemem már nem a normális. Leslie-től meg csak a könyvet hoztam el, a szemüvegét azt nem. Ideje lenne csináltatnom egyet...
Itt jött el az ideje egy kis sétának. Először a sziget északi része felé indultam, de nem ez az érdekes. És nem is valami szép. Van egy-két szép épület meg partszakasz, de többségében kissé lepukkant.
Ez például szép:
Meg ezek is:
De közben ilyen részek mellett kell elmenni, és ez a meghatározóbb ezen a szakaszon:
Így aztán elindultam a déli irányba.
 |
| Előzni tilos tábla, gondolom ez van kiírva is... |
Hegyben állnak a kölcsönözhető motorok, nincs még szezon. Közlekedni itt ezekkel lehet, vagy van itt is ilyen 'felugrok hátra' taxi. De itt nem mennek folyamatosan, nem lehet csak úgy leinteni, meg kell alkudni és akkor elvisznek privátban. Vagy van a gyaloglás, nekem ez teljesen megfelelt.
Ezen a képen el van rejtve egy benzinkút:
Aztán az utca végén, még a part előtt egyenruhás fiatalok álltak. Mondták, hogy ha tovább akarok menni az 200 bát, mert az egy nemzeti park. Kapok egy jegyet, az 5 napig jó. Remek, oké, persze, csak kezdett az az érzésem lenni, hogy lassan vennem kell járda jegyet is. Kezdődött azzal, hogy 20-ért engedtek ki a kikötőből... Persze megvettem, bementem.
Na ez itt puccos rész, fehér homok, bárok és éttermek egymás után, adja rendesen. Tényleg hangulatos. Állítólag minden este van valami előadás a parton, csinálnak valami hatalmas tüzet meg megy a zene és a parti. Ezt nem vártam meg, talán majd holnap. Sétáltam itt egy jó darabig, ettem banános-tojásos roti-t, aztán visszajöttem a szállásra.
 |
| Banános-tojásos roti csokival, nem szép, de finom :) |
Gondoltam kiülök a teraszra blogolni, ami jó ötletnek tűnt, de kegyetlenül letámadtak a szúnyogok, így behúzódtam. Viszont megint előkerült a kutya, tök barátságos, ha holnap is itt lesz, adok neki egy nevet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése