Ma reggel Leslie elment dolgozni. Én meg aludtam fél 10-ig.
Sok minden ma sem történt, és jön még pár semmittevős nap mielőtt elindulok haza. Basszus nagyon gyorsan telik az idő, alig maradt 4 nap az útból, és kis túlzással tegnap jöttem... Tudnám ezt csinálni egy hónapnál hosszabb ideig is.
Délelőtt felmentem a Nagy Buddhához, kb. fél óra séta. Elég meleg volt, folyt rólam a víz rendesen mire odaértem.
Ez a kép még az oda vezető úton készült. Ezeket az üvegeket lépten-nyomon árulják. Piás üvegek, de látszik hogy ütött-kopottak, nem értettem mi az az egyforma lötyi bennük. Benzin... Ha esetleg kifogy a robogódból, csak eltolod az első ilyen helyre.
Ezek a képek pedig a Buddha szobornál készültek:
Közvetlenül mellette van egy kínai templom is:
Innen elsétáltam Leslie-hez az irodába, megnéztem hol dolgozik. Aztán elmentünk ebédelni és kávézni. Az ebéd panang curry volt, rizsával :) A kávé pedig csokis sütivel és kilátással.
Délután lementem medencéhez, erről most csináltam képet is:
Azért itt el lehet sínylődni... Eltöltöttem itt pár órát. Volt egy igen érdekes beszélgetésem egy idősebb úrral. Itt van lakása a házban (ezt itt 'condo'-nak hívják, mondanám, hogy társasház, de annál azért több: van biztonsági szolgálat, mindenféle szolgáltatások - mint mosás, vasalás, masszázs, bolt -, van medence bárral, van ahol konditerem is van, az itt épp nincs). Lengyelországban született, de több mint 40 évet Ausztráliában élt, elmesélte a fél életét. Volt szó mindenféle népekről, amerikaiakról, kínaiakról, indiaiakról, arabokról (dolgozott Szaúd Arábiában is), de a legérdekesebb az a rész volt amikor arról mesélt, hogy hogyan lehet itt élni nyugdíjasként. Meddig szól a vízum, hogy lehet hosszabbítani, mennyi pénz kell, és hogy hol lehet megismerkedni fiatal thai lányokkal akik aztán vele élnek, és hogy ez mennyibe kerül. Hmmmm, ki tudja, egyszer később még jól jöhetnek ezek az információk... :-D
Este pedig elmentem a Colosseum-ba:
Hát ez is egy igen érdekes élmény volt. Ez egy transzvesztita show. Ami mögött igen komoly munka van, színvonalas, egyes részei simán hasonlíthatók egy Moulin Rouge musical-hez (kis túlzással persze), volt, hogy vagy 30-40-en táncoltak egyszerre. Rendes díszletek, csillogó ruhák, az előadók, igen, ők mások. Volt olyan rész is aminél kicsit izgultam. Épp mellettem volt egy lépcső, és amíg a színpadot átrendezték, addig ilyen egyedi performanszok voltak. Itt volt olyan aki bejött a közönség közé. Ami addig oké, hogy ott mászkál, vagy max pacsi-pacsi. Na de volt akinek beleült az ölébe, volt akinek a fejét húzta a mellei közé, volt akitől puszit kért. Igazán örülök, hogy ezekből az élményekből kimaradtam.
A közönség kizárólag külföldiekből áll, ide is busszal hozzák a turistákat. Volt olyan orosz házaspár akik elhozták a tízenegy-két éves gyerekeiket is, azért ez nem feltétlen nekik szól, vagy hát nem tudom mit mondtak nekik kik ezek a művészek.
Fotózni, videózni bent nem lehet, ezt nem mindenki tartotta tiszteletben, én igen. A végén az épület előtt viszont lehetett fényképezkedni az előadóművészekkel, ez a kép ott készült:
Érdekes volt egyszer egy ilyet látni az egyszer biztos, ahogy a Boys Street vagy a Walking Street sem volt hétköznapi (nekem...). De most valahogy elég lett ezekből a típusú kulturális élményekből. Úgyhogy holnap elhúzok egy kis szigetre, ott lesz egy kis nyugi.
Sok minden ma sem történt, és jön még pár semmittevős nap mielőtt elindulok haza. Basszus nagyon gyorsan telik az idő, alig maradt 4 nap az útból, és kis túlzással tegnap jöttem... Tudnám ezt csinálni egy hónapnál hosszabb ideig is.
Délelőtt felmentem a Nagy Buddhához, kb. fél óra séta. Elég meleg volt, folyt rólam a víz rendesen mire odaértem.
Ez a kép még az oda vezető úton készült. Ezeket az üvegeket lépten-nyomon árulják. Piás üvegek, de látszik hogy ütött-kopottak, nem értettem mi az az egyforma lötyi bennük. Benzin... Ha esetleg kifogy a robogódból, csak eltolod az első ilyen helyre.
Ezek a képek pedig a Buddha szobornál készültek:
Közvetlenül mellette van egy kínai templom is:
Innen elsétáltam Leslie-hez az irodába, megnéztem hol dolgozik. Aztán elmentünk ebédelni és kávézni. Az ebéd panang curry volt, rizsával :) A kávé pedig csokis sütivel és kilátással.
Délután lementem medencéhez, erről most csináltam képet is:
Azért itt el lehet sínylődni... Eltöltöttem itt pár órát. Volt egy igen érdekes beszélgetésem egy idősebb úrral. Itt van lakása a házban (ezt itt 'condo'-nak hívják, mondanám, hogy társasház, de annál azért több: van biztonsági szolgálat, mindenféle szolgáltatások - mint mosás, vasalás, masszázs, bolt -, van medence bárral, van ahol konditerem is van, az itt épp nincs). Lengyelországban született, de több mint 40 évet Ausztráliában élt, elmesélte a fél életét. Volt szó mindenféle népekről, amerikaiakról, kínaiakról, indiaiakról, arabokról (dolgozott Szaúd Arábiában is), de a legérdekesebb az a rész volt amikor arról mesélt, hogy hogyan lehet itt élni nyugdíjasként. Meddig szól a vízum, hogy lehet hosszabbítani, mennyi pénz kell, és hogy hol lehet megismerkedni fiatal thai lányokkal akik aztán vele élnek, és hogy ez mennyibe kerül. Hmmmm, ki tudja, egyszer később még jól jöhetnek ezek az információk... :-D
Este pedig elmentem a Colosseum-ba:
Hát ez is egy igen érdekes élmény volt. Ez egy transzvesztita show. Ami mögött igen komoly munka van, színvonalas, egyes részei simán hasonlíthatók egy Moulin Rouge musical-hez (kis túlzással persze), volt, hogy vagy 30-40-en táncoltak egyszerre. Rendes díszletek, csillogó ruhák, az előadók, igen, ők mások. Volt olyan rész is aminél kicsit izgultam. Épp mellettem volt egy lépcső, és amíg a színpadot átrendezték, addig ilyen egyedi performanszok voltak. Itt volt olyan aki bejött a közönség közé. Ami addig oké, hogy ott mászkál, vagy max pacsi-pacsi. Na de volt akinek beleült az ölébe, volt akinek a fejét húzta a mellei közé, volt akitől puszit kért. Igazán örülök, hogy ezekből az élményekből kimaradtam.
A közönség kizárólag külföldiekből áll, ide is busszal hozzák a turistákat. Volt olyan orosz házaspár akik elhozták a tízenegy-két éves gyerekeiket is, azért ez nem feltétlen nekik szól, vagy hát nem tudom mit mondtak nekik kik ezek a művészek.
Fotózni, videózni bent nem lehet, ezt nem mindenki tartotta tiszteletben, én igen. A végén az épület előtt viszont lehetett fényképezkedni az előadóművészekkel, ez a kép ott készült:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése