A reggeliről kép nincs, helyette van arról, ahogy megérkezik reggel a tojás szállítmány a hotelbe:
A mai fő attrakció a Kuang Si vízesés volt. Kerestünk egy sofőrt (nem túl nehéz, folyamatosan leszólítják az embert) és megegyeztünk egy árban amiért kivisz és visszahoz. Kb. fél óra (x2 mert vissza is) zötykölődés a platóra erősített padon.
A Kuand Si egy viszonylag nagy park, ahol több kisebb-nagyobb vízesés van, ilyen lépcsős elrendezésben. Vannak vízgyűjtő területek is, és ami nagyon érdekes, ezekben teljesen legálisan lehet fürödni. Ezt kihagytam, nekem a víz túl hideg volt, de többen belementek. Ráadásul azt hiszem sikerült egy kicsit megfáznom (tegnap este nem volt csak 25 fok...), nem vészes, de érzem, hogy megbillent kicsit az egyensúly. Így aztán pláne nem volt kedvem bemenni a hideg vízbe.
Van egy ösvény körbe, ezen keresztül meg lehet kerülni a területet, fel lehet menni a tetejéhez is ahonnan zúdul le a víz. Nagyon szép hely, persze sok turistával, ez amolyan kötelező spot ha az ember itt van.
A park legelején vannak medvék is, akik békésen rágcsáltak valamit amikor mi ott voltunk.
Fönt találkoztunk pár fiatallal, attól a barlangtól jöttek visszafelé ahova mi nem mentünk el. Ők mondták, hogy kb. 2 km-re van, nem szántuk rá azt a plusz egy órát, hogy oda-vissza megtegyük az utat. Angolul beszéltünk velük, megköszöntük az infót, elköszöntünk.
Aztán lent újra találkoztunk, az egyik lány kérdezte tőlem:
- Where are you from?
- From Hungary.
- Én is.
Ő volt a csapatban egyedül magyar, a barátai lengyelek, együtt jártak suliba Dániában, most két hónapig utaznak. Tök jó arcok voltak, jót beszélgettünk.
Délután kettő körül értünk vissza a parkolóba ahol a taxisunk várt. Eléggé éhes voltam ezen a ponton, és hogy elkerüljem az éhhalál pánikot (nem vagyok túl kedves ha túléhezek...), vettem két adag gyümölcsöt, egy mangót és egy papaját (a kettő együtt nem volt 700 Ft, nagyon finom, cserébe nagyon olcsó, ez azért így elég jó kombó, kár hogy ilyen nincs otthon). Szóval van az éhség, és van már kaja is, de van még egy dolog, a fénykép. Le kell fényképezni. Ültünk a platón, dülöngéltünk jobbra-balra, éhesek voltunk, ott volt a gyümölcs, lehetne enni, de mégsem lehet még, mert hát kell a fénykép. Van baj bőven... na mindegy. Megkértem Leslie-t, hogy tartsa a két tálat, le is fényképeztem, tök mindegy is milyenek lettek a képek, mert ami sokkal többet elmond az egészről, az ez a kép:
Ittunk kávét a Saffron Coffee-ban, ami a hazai kávézó, fair elvekkel, a helyi termelőket támogatva. Becsülendő kezdeményezés.
Délután relax program következett, végre volt idő masszázsra. Egy órás, láb, hát, váll, fej. Három hete folyamatosan megyünk (na jó, a két nap hajózás kivétel), hú de baromi jól esett! Derekamat is helyretette valamennyire. Volt egy-két olyan mozdulata is a lánynak amikor majdnem kiugrott a szemem (könyökkel a vádlimba, vagy amikor eltalált egy-két pontot a hátamon elég komoly erővel), de pont a határon, épp úgy ahogy kell. Ez nagyon rendben volt! A végén kaptunk egy csésze teát is.
Kis esti séta volt még és a vacsora.
Vacsorázni most is a Mekong partjára mentünk, ráadásul oda ahol először is kajáltunk. Szeretek újat kipróbálni, de ez a hely bejött, itt próbáltunk ki új kaját. Aminek nem jegyeztem meg a nevét (nem is mondana sokat), helyi specialitás, levesszerű de sűrű, sok zöldséges, sok fűszeres, csirkehúsos valami, ragadós rizzsel. A pincér kérdezte, hogy spicy legyen vagy medium. Spicy-t kértem. De elég lett volna a medium... Szeretem az erőset, bírom is, de itt más a mérték, nem kell keménykedni :)
A mai fő attrakció a Kuang Si vízesés volt. Kerestünk egy sofőrt (nem túl nehéz, folyamatosan leszólítják az embert) és megegyeztünk egy árban amiért kivisz és visszahoz. Kb. fél óra (x2 mert vissza is) zötykölődés a platóra erősített padon.
 |
| Egy híd az úton, ez volt a kilátás hátra |
A Kuand Si egy viszonylag nagy park, ahol több kisebb-nagyobb vízesés van, ilyen lépcsős elrendezésben. Vannak vízgyűjtő területek is, és ami nagyon érdekes, ezekben teljesen legálisan lehet fürödni. Ezt kihagytam, nekem a víz túl hideg volt, de többen belementek. Ráadásul azt hiszem sikerült egy kicsit megfáznom (tegnap este nem volt csak 25 fok...), nem vészes, de érzem, hogy megbillent kicsit az egyensúly. Így aztán pláne nem volt kedvem bemenni a hideg vízbe.
Van egy ösvény körbe, ezen keresztül meg lehet kerülni a területet, fel lehet menni a tetejéhez is ahonnan zúdul le a víz. Nagyon szép hely, persze sok turistával, ez amolyan kötelező spot ha az ember itt van.
A park legelején vannak medvék is, akik békésen rágcsáltak valamit amikor mi ott voltunk.
 |
| Az ösvény |
 |
| Ez a fő vízesés, ennek lehet felmenni a tetejéhez |
 |
| Ez a fölfelé vezető úton a kilátás |
 |
| Ezt a lépcsőt nem lehetett használni, zúdul le rajta a víz |
 |
| Ez is kilátás, teljesen más a növényzet mint otthon |
 |
| Ez már fönt van, ez az ösvény elvezet egy barlanghoz, ahova végül nem mentünk el |
 |
| Ez a vízesés teteje, innen zubog le a víz a korlátok mögött |
 |
| Ez már ismét lent |
 |
| Fürdenek a kemények :) |
Fönt találkoztunk pár fiatallal, attól a barlangtól jöttek visszafelé ahova mi nem mentünk el. Ők mondták, hogy kb. 2 km-re van, nem szántuk rá azt a plusz egy órát, hogy oda-vissza megtegyük az utat. Angolul beszéltünk velük, megköszöntük az infót, elköszöntünk.
Aztán lent újra találkoztunk, az egyik lány kérdezte tőlem:
- Where are you from?
- From Hungary.
- Én is.
Ő volt a csapatban egyedül magyar, a barátai lengyelek, együtt jártak suliba Dániában, most két hónapig utaznak. Tök jó arcok voltak, jót beszélgettünk.
Délután kettő körül értünk vissza a parkolóba ahol a taxisunk várt. Eléggé éhes voltam ezen a ponton, és hogy elkerüljem az éhhalál pánikot (nem vagyok túl kedves ha túléhezek...), vettem két adag gyümölcsöt, egy mangót és egy papaját (a kettő együtt nem volt 700 Ft, nagyon finom, cserébe nagyon olcsó, ez azért így elég jó kombó, kár hogy ilyen nincs otthon). Szóval van az éhség, és van már kaja is, de van még egy dolog, a fénykép. Le kell fényképezni. Ültünk a platón, dülöngéltünk jobbra-balra, éhesek voltunk, ott volt a gyümölcs, lehetne enni, de mégsem lehet még, mert hát kell a fénykép. Van baj bőven... na mindegy. Megkértem Leslie-t, hogy tartsa a két tálat, le is fényképeztem, tök mindegy is milyenek lettek a képek, mert ami sokkal többet elmond az egészről, az ez a kép:
Ittunk kávét a Saffron Coffee-ban, ami a hazai kávézó, fair elvekkel, a helyi termelőket támogatva. Becsülendő kezdeményezés.
Délután relax program következett, végre volt idő masszázsra. Egy órás, láb, hát, váll, fej. Három hete folyamatosan megyünk (na jó, a két nap hajózás kivétel), hú de baromi jól esett! Derekamat is helyretette valamennyire. Volt egy-két olyan mozdulata is a lánynak amikor majdnem kiugrott a szemem (könyökkel a vádlimba, vagy amikor eltalált egy-két pontot a hátamon elég komoly erővel), de pont a határon, épp úgy ahogy kell. Ez nagyon rendben volt! A végén kaptunk egy csésze teát is.
Kis esti séta volt még és a vacsora.
Vacsorázni most is a Mekong partjára mentünk, ráadásul oda ahol először is kajáltunk. Szeretek újat kipróbálni, de ez a hely bejött, itt próbáltunk ki új kaját. Aminek nem jegyeztem meg a nevét (nem is mondana sokat), helyi specialitás, levesszerű de sűrű, sok zöldséges, sok fűszeres, csirkehúsos valami, ragadós rizzsel. A pincér kérdezte, hogy spicy legyen vagy medium. Spicy-t kértem. De elég lett volna a medium... Szeretem az erőset, bírom is, de itt más a mérték, nem kell keménykedni :)
 |
| Nem néz ki olyan jól mint amennyire erős :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése