Grúzia 7. nap - Kutaisi

Eljött az út utolsó napja, baromi gyorsan eltelt ez az egy hét. Szerencsére az esőfelhők arrébb álltak az éjszaka, remek idő volt reggel.

Kilátás a szobából

 A reggeli ezen a szálláson is zseniális. Összességében Grúziában a kaja zseniális!

Volt itt minden, tojás, zöldség, a szokásos töltött tekercs, sajtok, bundás kenyér, süti, csokis palacsinta :) és gyümölcs is.

Az első utunk a Martvili Canyon-ba vezetett, kb. egy óra Kutaisi-ből autóval.

Kíváncsi vagyok mit fognak szólni reggel az autóhoz amikor visszaadjuk, egy merő sár. Na mindegy,, majd lemossák és látni fogják, hogy nincs rajta pluszban sérülés. Azt tudták előre, hogy hova megyünk vele, elvileg nem kellene meglepődniük. Ki fog derülni.

A Martvili Canyon szép hely, a belépőn felül plusz pénzért bevisznek gumicsónakkal a kanyonba. Mindenképp megéri a csónakázás, baromi jó onnan a perspektíva. Nem kell egyedi élményre számítani, eléggé futószalagon megy a dolog, de ettől még tényleg jó. Utána lehet sétálni a fenti részen, nem olyan nagy az egész, a csónakázással együtt max egy órás program. Engem a Plitvicei tavak hangulatára emlékeztet, bár annál ez jóval kisebb.

Innen elindultunk Tskaltubo felé.

Didi Kuki jobbra, legközelebb megnézzük mi van ott :)

Oké, hogy az úton jön, de azért na... :)

Tskaltubo ez egy híres wellness hely, ezt sajnos most nem próbáltuk ki, de jó tudni ha legközelebb esetleg erre járok. Szép a parkja is, óriási fákkal van tele, de igazából itt a fürdőzés a program.

Sok helyen látni ebben az országban azt ahogy a régi, szovjet időkből származó dolgok (stílus, épületek), keverednek a modern dolgokkal. Itt pl. egymás mellett áll ez a két épület:

Innen visszamentünk Kutaisi-be és sétáltunk még kicsit a városban.

Felmentünk a Bagrati's templomhoz:

Ott fényképeztem ezt a motort, egy srác jött vele Gori-ból. Előtte járt Ushguli-ban, és ő megcsinálta a négy napos túrát Ushguli-ból Mestia-ba. Hú, az még baromi ütős lehet. Listára került!

Ez valójában egy robogó, nem tudom elképzelni azt, hogy kényelmes hosszú távon, azt viszont annál inkább el tudom, hogy mekkora élményt nyújt! Mostanában én is a Babettámmal szeretek "csapatni" :)

Volt itt rendes kávé is, igen rendes desszerttel:

Lesétáltunk (a templom egy dombbon van, mellette van a hely ahol a kávét ittuk), és bóklásztunk még kicsit a belvárosban. Gyorsan bejárható. Itt láttam egy végtelenül kedves dolgot, egy idős nénike ült egy bolt kijáratával szemben, előtte egy doboz, benne aprópénzek. Sok ilyet látni sajnos. Mellette pár méterrel egy másik idős nénike, papírdobozról árult gyümölcsöt, virágot, gondolom, hogy a saját kertjéből. És ez a néni vitt egy zacskó gyümölcsöt a másik néninek. Megható volt. Olyan ember adott a másiknak, akinek szintén nincsen sok. Elgondolkodtató.

Meglett a vacsi hely is, ide ültünk be:

Egy hagymás krumplis birkahúsos ételt ettem, méltó befejezése volt ez a gasztro vonalnak:

Ezt az autót pedig már a szálláshoz visszavezető úton fotóztam, nagy kedvenc a Jeep Wrangler. Emelni kell a tétet, legközelebb egy ilyennel kellene csapatni. Egy ilyen autóval olyan helyekre is el lehet jutni, ahova más autóval nem:

Itt a vége a Grúzia túrának, hajnalban repülünk haza. Baromira élveztem, sokkal többet láttam belőle mint a motoros túrák során. Nem lebecsülve ezzel a motoros túrákat (könnyen lehet, hogy újra motorra ülök...). Ami igazán megfogott az a vidék, a hegyek, Ushguli! Azt hiszem elmozdulok kicsit ebbe az irányba. Az ételek fenomenálisak, az emberek kedvesek, Grúzia jó hely! A forgalom kissé kaotikus, de Indiához képest tökéletesen rendezett :)

Most elhúzok aludni, itt már este 10 óra van, hajnal 2-kor pedig kelni kell. Nem lesz sok a 4 óra alvás, de az első napinál mindenképpen több :)

Sziasztok.

Grúzia 6. nap - út Kutaisi-be

Előre vetítem, hogy meglehetősen fáradt vagyok, megittam három pohár bort is, az előbb már elaludtam, szóval alacsony várakozásokkal olvassátok a mai napi bejegyzést...

Kezdjük a reggelivel, ígértem, hogy felteszem mit hoznak ki reggeli gyanánt.

Innen indulunk:

Majd jön még tojás:

És süti:

Már éppen indultunk el az asztaltól, megköszöntük a reggelit, de szigorúan ránk szóltak, hogy és a gyümölcs? Üljünk vissza. Így leültünk a hallban.

Majd a házinéni megkérdezte, hogy kérünk-e török kávét - én kértem -, és kérünk-e cha-cha-t. Mint kiderült, két nappal ezelőtt nem vodkát ittunk (használják a tömény szinonimájaként a vodkát), hanem cha-cha-t. Ez leginkább a törkölypálinkához hasonlít, csak azzal ellentétben ennek egyáltalán nem rossz az íre (nem szeretem a törkölypálinkát...). Leslie még csak csak kivédekezte, hogy ő nem kér, mert vezet. Gondoltam én sem iszok, mert bármikor alakulhat úgy, hogy nekem kell vezetni, így mondtam, hogy én sem kérek. De a házinéni azt mondta, hogy az nem úgy van, egy cha-cha-val még nyugodtan lehet vezetni, és máris kitöltött kettőt. Leslie nem ivott, én pedig nem vezettem ma...

Baromi jó volt ez a szállás, jó helyen van, hatalmas volt a szoba (megjegyzem három fős volt), tiszta volt, a tulajok atom jó fejek, jó kaja, cha-cha, mi kell még :)

Úton Kutaisi felé megállónk Gori-ban, és megnéztük a Sztálin múzeumot.

Háttérben a múzeum épülete, előtérben Sztálin szülőháza (az oszlopok mögött)

Ez pedig vagonja, van benne fürdőszoba, hálószoba és tárgyaló is.

Ezt a múzeumot a Fekete tenger kerülő túra során már láttam, de érdekes volt 8 évvel később újra megnézni. A múltkor viszont nem mentünk fel a várba, ezt most megtettük. Nem nevezhető különösebben ütős vár élménynek, inkább csak lentről szép, bár első ránézésre több maradt belőle mint a Tbilisi-ben található várból.

Ahogy visszamentünk a kocsihoz, nagyon invitáltak, hogy igyunk kávét. Meg hogy menjünk be a szuvenír boltba. De kávét már ittunk, és szuvenír boltba sem akartunk menni. Kemény idők járnak a turizmusból élőkre, és sajnálom is őket, nagyon küzdenek, hogy eladjanak, azaz hogy megéljenek. Tbilisi-ben is kínáltak mindent, hajókázást, vagy épp taxi túrát. Minden sarkon. Tbilisi-ben sok volt a kéregető is, olyanok akiken igazán látszott, hogy csak ez maradt, hogy mástól kérjen. De sajnos nem tudok mindenkin segíteni.

De vissza az utunkhoz. Gori-ból Uplistsikhe-be (https://en.wikipedia.org/wiki/Uplistsikhe) mentünk, kb. 10 km Gori-tól. Itt is jártam már, ősi barlangváros, a legidősebb Grúziában. Zseniális a hely, másodszor is nagyon tetszett. Főleg ilyen jó időben, már-már túl meleg is volt ma, 90 fahrenheit :) . Ami csak 32 fok, de baromi párás volt ma az idő.

Innen aztán Kutaisi-be vettük az irányt, este fél 8 körül érkeztünk meg. Én baromi fáradt voltam már akkor és nagyon éhes is.

A forgalomról annyit érdemes megemlíteni, hogy elég kaotikus. Itt van pl. az az 50 km ahol építik az autópályát. Sorban megy mindenki, kamionok, személyautók, folyamatos a forgalom szemből is. És tök veszélyesen előzgetnek az autók. Sokra nem mennek vele, egy-egy pozíciót nyernek, közben meg baromi veszélyes a manőver. Vagy ha beáll az egész, akkor simán elmennek a sor mellett előre. Meg jobbról. A város is zűrös. Ugyanakkor komolyabb balesetet nem láttunk, igazából csak egyet láttunk, két teherautó akadt össze valahogy.

A szállásunk itt is rendben van, bár ez a szoba egészen kicsi. De tiszta, és szinte vadi új az egész. A házinéni itt is kedves, útba igazított minket, hogy merre menjünk kajálni.

Találtunk is egy éttermet, de beültünk, mert lógott az eső lába. Úgy gondoltuk nem gond, alig vannak emberek. Aztán itt valahogy kiléptem a komfortzónámból. Egyre több ember lett, közel is ültek egymáshoz, bekapcsolták a klímát ami fújta rám a hideget, nem hozták amit rendeltünk. Nem volt jó. Aztán a klímát feljebb állították (miután kétszer szóltam), egyszer csak megjött egy pohár bor, jött hacsapuri is, és helyreállt a világbéke. Éhes voltam, ennyi volt az egész. Viszont megint nem sikerült belőnünk rendesen a kaja mennyiségét, ismét dupla adag volt a vacsora. Nem igazán zavar ha ennyire finom!

Az eső közben kint eleredt rendesen, így sajnos kérnünk kellett még egy pohár bort. Nem csináltuk volna, de várni kellett, áldozatok voltunk. Aztán amikor kicsit alábbhagyott, akkor elindultunk vissza a szállásra. Persze, hogy a felétől elkezdett jobban esni, így kissé elázva értünk vissza. És a házinéni megkínált egy-egy pohár borral... Hát így történt :) Ezt pedig a tetőteraszon ittuk meg, ez egy fedett tök hangulatos hely:

Hogy holnap mi lesz azt egyelőre nem tudom, sok függ az időjárástól. Egyelőre szakad az eső, meglátjuk mi lesz reggel.

Grúzia 5. nap - Mtskheta

Ez egy jóval fárasztóbb nap volt, mint amilyennek terveztük. Jól van így, de nehogy azt higgyétek, hogy mi ide szórakozni jöttünk :D

Reggeli 9-kor, és utána indultunk is kocsival Mtskheta-ba (kimondani nem tudom, leírni is csak alig...). Nagyjából 20 km Tbilisi-től, ez a grúz ortodox kereszténység szülőhelye. Az első templom amit megnéztünk a Svetitskhoveli Cathedral (https://en.wikipedia.org/wiki/Svetitskhoveli_Cathedral). A templom a 4. században épült, jelenlegi formáját a 11. században kapta.

Ez még csak a templomkert előtti tér

Svetitskhoveli Cathedral

A következő képen pedig a harangtorony látható, érdekes, hogy ezeknél a grúz ortodox templomoknál ez mindig különálló építmény:

A következő spot a Samtavro Monastery (https://en.wikipedia.org/wiki/Samtavro_Monastery) volt, ami szintén a 4. században lett alapítva. Ez a kolostor pár száz méterre van a Svetitskhoveli Cathedral-tól, a temploma látogatható.

Itt jóval kevesebb turista volt.

A következő képen már a Jvari Monastery (https://en.wikipedia.org/wiki/Jvari_Monastery) látható a távolban, kb. 10 km Mtskheta-ból. Szintén a 4. századból.

Távolból

Közelebbről

Még közelebbről

Ez pedig a kilátás a templomtól:

Ezzel a bő fél nap elment, fél 3 körül értünk vissza a szálláshoz. Kis séta jött még Tbilisi-ben.

Ez itt a parlament épülete előtti szökőkút, érdekesebbnek találtam mint magát az épületet:

Liberty Theatre:

Majd jött a Konka Station-ön a délutáni cappuccino, én egy répatortát is rendeltem mellé. Zseniális volt a mascarpone-val és a sós karamellás krémmel. Sokkot kaptam, komolyan, ismét beütött az ezért jöttem érzés :) Mert hogy idő közben jött egy utcazenész is aki állati jól gitározott és énekelt. Minden összeállt, jó kávé, jó zene, finom süti, jó idő, minden pont ahogy kell. Szeretem az utcazenészeket, annyira más a hangulata az utcának ha ott vannak. Olyan jó volt itt ücsörögni és beszélgetni, hogy egy sör is legurult közben.

Majd jött még egy kis séta, kerestük azt a bárt amit annó a Fekete tenger kerülésnél fedeztünk fel, és a Kaukázus túránál is meglátogattunk. Ahol a pultos lány gitározott és énekelt. De sajnos nem találtuk meg, azon a helyen ahol lennie kellett volna, modern épület volt, meg modern üzletek. Remélem, hogy én kerestem rossz helyen, de a rossz hír az, hogy kértem hozzá segítséget, tényleg itt kell volna lennie...

Pár érdekes kép még:

Zaporozsec

Ez pedig ilyen zselés gyümölcsös cucc, állati finom, viszek haza párat. Aki megemlíti személyesen, kaphat belőle. Az akció a készlet erejéig érvényes :)

Már csak vacsi helyet kellett keresni. Egy olyan helyen kötöttünk ki ami inkább egy bár, ilyen piálós bulizós hely, leginkább fiataloknak. Persze, én is fiatal vagyok :) Na mindegy, szóval nálam fiatalabbaknak. Kicsit vonakodva ültünk be, de Nik, egy 18 éves nagy dumás srác meggyőzött, hogy maradjunk. És milyen jól tettük. Baromi jó kaja volt, és jó sör.

Akkora adag volt megint, hogy alig tudtam megenni. Nézegettünk még az elején a desszerteket, de már a kaja felénél világos volt, hogy az kimarad. Helyette inkább megittunk még egy sört. Nik baromi jó fej volt, mesélt a Grúziában használatos nyelvekről, kajákról, piákról, a terveiről, hogy motort akar venni, meg hogy ősszel egyetemre megy, utána ki akar menni külföldre és az egyetemet ott folytatni.

Itt említem még meg az autókat, mert ezt már napok óta le akarom írni, de eddig mindig elfelejtettem. Egyrészt baromi sok jobbkormányos autó van grúz rendszámmal. Ezt otthon sem igazán értem, hogy miért lehet ilyet forgalomba helyezni (a fél autó a szembe sávban van attól, ha a sofőr kinéz mondjuk egy teherautó mögül egy 2x1 sávos úton, hogy előzhet-e). Szóval ez itt is divat, még nagyobb mértékben mint Magyarországon. A másik, hogy sok az amerikai piacra gyártott autó (pirosan villogó féklámpa az index). A mi bérautók is amerikai piacos, mérföldben mér és fahrenheit-ben írja a hőmérsékletet, és folyamatosan mutatja, hogy milyen égtáj felé haladunk. És akkor a rendszámok. A grúz rendszám két betű, majd három szám, majd újabb két betű. És a rendszámok nagyon nagy része szimmetrikus (pl. AB-232-BA). És még egy dolog, a rendőrautókon folyamatosan villog a piros/kék lámpa. Sziréna nélkül, de villogó lámpával mennek minden esetben.

Ennyit mára, ez egy baromi jó nap volt, méltó búcsú ez Tbilisi-től. De nem tudom nem megjegyezni, hogy jó-jó volt Tbilisi és a környék is, de engem Ushguli csapott szét :)