Előre vetítem, hogy meglehetősen fáradt vagyok, megittam három pohár bort is, az előbb már elaludtam, szóval alacsony várakozásokkal olvassátok a mai napi bejegyzést...
Kezdjük a reggelivel, ígértem, hogy felteszem mit hoznak ki reggeli gyanánt.
Innen indulunk:
Majd jön még tojás:
És süti:
Már éppen indultunk el az asztaltól, megköszöntük a reggelit, de szigorúan ránk szóltak, hogy és a gyümölcs? Üljünk vissza. Így leültünk a hallban.
Majd a házinéni megkérdezte, hogy kérünk-e török kávét - én kértem -, és kérünk-e cha-cha-t. Mint kiderült, két nappal ezelőtt nem vodkát ittunk (használják a tömény szinonimájaként a vodkát), hanem cha-cha-t. Ez leginkább a törkölypálinkához hasonlít, csak azzal ellentétben ennek egyáltalán nem rossz az íre (nem szeretem a törkölypálinkát...). Leslie még csak csak kivédekezte, hogy ő nem kér, mert vezet. Gondoltam én sem iszok, mert bármikor alakulhat úgy, hogy nekem kell vezetni, így mondtam, hogy én sem kérek. De a házinéni azt mondta, hogy az nem úgy van, egy cha-cha-val még nyugodtan lehet vezetni, és máris kitöltött kettőt. Leslie nem ivott, én pedig nem vezettem ma...
Baromi jó volt ez a szállás, jó helyen van, hatalmas volt a szoba (megjegyzem három fős volt), tiszta volt, a tulajok atom jó fejek, jó kaja, cha-cha, mi kell még :)
Úton Kutaisi felé megállónk Gori-ban, és megnéztük a Sztálin múzeumot.
 |
| Háttérben a múzeum épülete, előtérben Sztálin szülőháza (az oszlopok mögött) |
Ez pedig vagonja, van benne fürdőszoba, hálószoba és tárgyaló is.
Ezt a múzeumot a Fekete tenger kerülő túra során már láttam, de érdekes volt 8 évvel később újra megnézni. A múltkor viszont nem mentünk fel a várba, ezt most megtettük. Nem nevezhető különösebben ütős vár élménynek, inkább csak lentről szép, bár első ránézésre több maradt belőle mint a Tbilisi-ben található várból.
Ahogy visszamentünk a kocsihoz, nagyon invitáltak, hogy igyunk kávét. Meg hogy menjünk be a szuvenír boltba. De kávét már ittunk, és szuvenír boltba sem akartunk menni. Kemény idők járnak a turizmusból élőkre, és sajnálom is őket, nagyon küzdenek, hogy eladjanak, azaz hogy megéljenek. Tbilisi-ben is kínáltak mindent, hajókázást, vagy épp taxi túrát. Minden sarkon. Tbilisi-ben sok volt a kéregető is, olyanok akiken igazán látszott, hogy csak ez maradt, hogy mástól kérjen. De sajnos nem tudok mindenkin segíteni.
De vissza az utunkhoz. Gori-ból Uplistsikhe-be (https://en.wikipedia.org/wiki/Uplistsikhe) mentünk, kb. 10 km Gori-tól. Itt is jártam már, ősi barlangváros, a legidősebb Grúziában. Zseniális a hely, másodszor is nagyon tetszett. Főleg ilyen jó időben, már-már túl meleg is volt ma, 90 fahrenheit :) . Ami csak 32 fok, de baromi párás volt ma az idő.
Innen aztán Kutaisi-be vettük az irányt, este fél 8 körül érkeztünk meg. Én baromi fáradt voltam már akkor és nagyon éhes is.
A forgalomról annyit érdemes megemlíteni, hogy elég kaotikus. Itt van pl. az az 50 km ahol építik az autópályát. Sorban megy mindenki, kamionok, személyautók, folyamatos a forgalom szemből is. És tök veszélyesen előzgetnek az autók. Sokra nem mennek vele, egy-egy pozíciót nyernek, közben meg baromi veszélyes a manőver. Vagy ha beáll az egész, akkor simán elmennek a sor mellett előre. Meg jobbról. A város is zűrös. Ugyanakkor komolyabb balesetet nem láttunk, igazából csak egyet láttunk, két teherautó akadt össze valahogy.
A szállásunk itt is rendben van, bár ez a szoba egészen kicsi. De tiszta, és szinte vadi új az egész. A házinéni itt is kedves, útba igazított minket, hogy merre menjünk kajálni.
Találtunk is egy éttermet, de beültünk, mert lógott az eső lába. Úgy gondoltuk nem gond, alig vannak emberek. Aztán itt valahogy kiléptem a komfortzónámból. Egyre több ember lett, közel is ültek egymáshoz, bekapcsolták a klímát ami fújta rám a hideget, nem hozták amit rendeltünk. Nem volt jó. Aztán a klímát feljebb állították (miután kétszer szóltam), egyszer csak megjött egy pohár bor, jött hacsapuri is, és helyreállt a világbéke. Éhes voltam, ennyi volt az egész. Viszont megint nem sikerült belőnünk rendesen a kaja mennyiségét, ismét dupla adag volt a vacsora. Nem igazán zavar ha ennyire finom!
Az eső közben kint eleredt rendesen, így sajnos kérnünk kellett még egy pohár bort. Nem csináltuk volna, de várni kellett, áldozatok voltunk. Aztán amikor kicsit alábbhagyott, akkor elindultunk vissza a szállásra. Persze, hogy a felétől elkezdett jobban esni, így kissé elázva értünk vissza. És a házinéni megkínált egy-egy pohár borral... Hát így történt :) Ezt pedig a tetőteraszon ittuk meg, ez egy fedett tök hangulatos hely:
Hogy holnap mi lesz azt egyelőre nem tudom, sok függ az időjárástól. Egyelőre szakad az eső, meglátjuk mi lesz reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése