Grúzia 5. nap - Mtskheta

Ez egy jóval fárasztóbb nap volt, mint amilyennek terveztük. Jól van így, de nehogy azt higgyétek, hogy mi ide szórakozni jöttünk :D

Reggeli 9-kor, és utána indultunk is kocsival Mtskheta-ba (kimondani nem tudom, leírni is csak alig...). Nagyjából 20 km Tbilisi-től, ez a grúz ortodox kereszténység szülőhelye. Az első templom amit megnéztünk a Svetitskhoveli Cathedral (https://en.wikipedia.org/wiki/Svetitskhoveli_Cathedral). A templom a 4. században épült, jelenlegi formáját a 11. században kapta.

Ez még csak a templomkert előtti tér

Svetitskhoveli Cathedral

A következő képen pedig a harangtorony látható, érdekes, hogy ezeknél a grúz ortodox templomoknál ez mindig különálló építmény:

A következő spot a Samtavro Monastery (https://en.wikipedia.org/wiki/Samtavro_Monastery) volt, ami szintén a 4. században lett alapítva. Ez a kolostor pár száz méterre van a Svetitskhoveli Cathedral-tól, a temploma látogatható.

Itt jóval kevesebb turista volt.

A következő képen már a Jvari Monastery (https://en.wikipedia.org/wiki/Jvari_Monastery) látható a távolban, kb. 10 km Mtskheta-ból. Szintén a 4. századból.

Távolból

Közelebbről

Még közelebbről

Ez pedig a kilátás a templomtól:

Ezzel a bő fél nap elment, fél 3 körül értünk vissza a szálláshoz. Kis séta jött még Tbilisi-ben.

Ez itt a parlament épülete előtti szökőkút, érdekesebbnek találtam mint magát az épületet:

Liberty Theatre:

Majd jött a Konka Station-ön a délutáni cappuccino, én egy répatortát is rendeltem mellé. Zseniális volt a mascarpone-val és a sós karamellás krémmel. Sokkot kaptam, komolyan, ismét beütött az ezért jöttem érzés :) Mert hogy idő közben jött egy utcazenész is aki állati jól gitározott és énekelt. Minden összeállt, jó kávé, jó zene, finom süti, jó idő, minden pont ahogy kell. Szeretem az utcazenészeket, annyira más a hangulata az utcának ha ott vannak. Olyan jó volt itt ücsörögni és beszélgetni, hogy egy sör is legurult közben.

Majd jött még egy kis séta, kerestük azt a bárt amit annó a Fekete tenger kerülésnél fedeztünk fel, és a Kaukázus túránál is meglátogattunk. Ahol a pultos lány gitározott és énekelt. De sajnos nem találtuk meg, azon a helyen ahol lennie kellett volna, modern épület volt, meg modern üzletek. Remélem, hogy én kerestem rossz helyen, de a rossz hír az, hogy kértem hozzá segítséget, tényleg itt kell volna lennie...

Pár érdekes kép még:

Zaporozsec

Ez pedig ilyen zselés gyümölcsös cucc, állati finom, viszek haza párat. Aki megemlíti személyesen, kaphat belőle. Az akció a készlet erejéig érvényes :)

Már csak vacsi helyet kellett keresni. Egy olyan helyen kötöttünk ki ami inkább egy bár, ilyen piálós bulizós hely, leginkább fiataloknak. Persze, én is fiatal vagyok :) Na mindegy, szóval nálam fiatalabbaknak. Kicsit vonakodva ültünk be, de Nik, egy 18 éves nagy dumás srác meggyőzött, hogy maradjunk. És milyen jól tettük. Baromi jó kaja volt, és jó sör.

Akkora adag volt megint, hogy alig tudtam megenni. Nézegettünk még az elején a desszerteket, de már a kaja felénél világos volt, hogy az kimarad. Helyette inkább megittunk még egy sört. Nik baromi jó fej volt, mesélt a Grúziában használatos nyelvekről, kajákról, piákról, a terveiről, hogy motort akar venni, meg hogy ősszel egyetemre megy, utána ki akar menni külföldre és az egyetemet ott folytatni.

Itt említem még meg az autókat, mert ezt már napok óta le akarom írni, de eddig mindig elfelejtettem. Egyrészt baromi sok jobbkormányos autó van grúz rendszámmal. Ezt otthon sem igazán értem, hogy miért lehet ilyet forgalomba helyezni (a fél autó a szembe sávban van attól, ha a sofőr kinéz mondjuk egy teherautó mögül egy 2x1 sávos úton, hogy előzhet-e). Szóval ez itt is divat, még nagyobb mértékben mint Magyarországon. A másik, hogy sok az amerikai piacra gyártott autó (pirosan villogó féklámpa az index). A mi bérautók is amerikai piacos, mérföldben mér és fahrenheit-ben írja a hőmérsékletet, és folyamatosan mutatja, hogy milyen égtáj felé haladunk. És akkor a rendszámok. A grúz rendszám két betű, majd három szám, majd újabb két betű. És a rendszámok nagyon nagy része szimmetrikus (pl. AB-232-BA). És még egy dolog, a rendőrautókon folyamatosan villog a piros/kék lámpa. Sziréna nélkül, de villogó lámpával mennek minden esetben.

Ennyit mára, ez egy baromi jó nap volt, méltó búcsú ez Tbilisi-től. De nem tudom nem megjegyezni, hogy jó-jó volt Tbilisi és a környék is, de engem Ushguli csapott szét :)