Tibald Tours: Grúzia 2. nap

10 és fél óra alvás után kisimultam ébredtem. Nagyon rám fért. A terv szerint a mai program helyben mászkálás, esetleg kis túra a környéken.

A nap azzal kezdődött, hogy befejeztem a tegnapi napról a postot. Az áramszünet itt nem szokatlan dolog, délelőtt is volt belőle kettő, így célszerű a cuccokat a töltőn tartani. A szállásunk ezt leszámítva teljesen rendben van, a háziak kedvesek, a szoba tiszta, elég nagy is. Központi fűtés az mondjuk nincs, de van egy kis elektromos hősugárzó, az pont elég ahhoz, hogy ne legyen hideg. Ha van áram persze. Nap közben olyan 20 fok körüli a hőmérséklet, éjszaka kb. 10 fok van. Eső pedig bármelyik pillanatban jöhet, elég gyorsan változik az időjárás ezen a magasságon. Reggel pl. esett, pont jó is volt ezalatt blogolni. Aztán amikor a laptop lemerült és jött hozzá az áramszünet is, akkor aludtam még plusz egy órát.

Ez itt a szállásunk, a Mate Hotel:

A kocsink egy merő mocsok, de mivel ezüstszürke, ez rászáradva nem annyira látszik. De ezzel valamit csinálni kell, majd lemossuk. Vagy megmagyarázzuk :)

Dél körül indultunk el, az eső elállt, de felhős volt az ég. A túráról gyorsan letettük, ahhoz reggel kellett volna indulni, és azért lógott az eső lába továbbra is.

Jól nézett ki a völgy a felhő csíkkal

Ushguli az Unesco világörökség része, gyönyörű hely a Kaukázus lábánál. A tornyok annó védelmi célokat szolgáltak az embereknek és az állataiknak is.

Az élet nem lehet egyszerű itt, persze sok minden megterem helyben, meg állatok is vannak, de ha valamiért el kell menni egy nagyobb városba, az igazi kihívás. Látszólag rámentek a turizmusra is, a fiatalok beszélnek angolul, van egészen sok szállás. De a covid nem sok jót tett ezen a téren. Szoktam azon gondolkozni, hogy az utazás meg úgy általában a turizmus mennyire jó vagy nem jó. Én baromira szeretem, de akkor is azt gondolom, hogy inkább nem jó. Ilyen formán magam ellen beszélek. Persze nem fekete-fehér ez, mert ha valaki ebből él, én meg szívesen megyek oda, akkor miért ne lenne jó? Win-win. Eddig jó is. De másik oldalról égetjük el az üzemanyagot a repülővel, a bérelt kocsival, a Földdel nem teszünk jót. És megtelnek a gyönyörű helyek turistákkal, a helyiek átmennek profitorientált vállalkozásba, és ezzel épp a varázsát veszíti el a hely. Ez persze nem jelenti azt, hogy befejeztem az utazást, csak azt, hogy szoktam ezen gondolkozni :)

Szóval lementünk a völgybe a városba, megnéztük közelebbről, pár kép innen:

Ez itt a hegy oldalában lévő körbekerített kert, itt meg lehet termelni valamennyi élelmiszert.

Így néz ki a távolból:

Valami hihetetlen, hogy milyen zöld itt minden, a képek nem is adják vissza igazán

A mai első étkezés egy késői ebéd volt, tegnap este annyit ettünk, hogy a reggeli kimaradt, és nem is hiányzott... Az ebéd zöldségleves volt egy vendégházban, ami remek választás volt.

Itt ebédeltünk

Ez pedig a helyi iskola, ezt egy 16 éves srác mondta, lóval jött velünk szembe és megállt kicsit, teljesen jól beszélt angolul.

Iskola nem semmi kilátással

Sétáltunk még kicsit a lenti városrészben:

Majd elindultunk a távolabbi városrészbe, pár száz méter séta, ez az a rész amin tegnap is átjöttünk kocsival. Kevésbé érdekes, ráadásul ránk is szakadt az ég.

Úton a távolabbi városrészbe

Ide menekültünk be az eső elől. Esőkabát volt nálam, de a cipőm nem vízálló, azonnal beázott. Nem volt gond szerencsére, nem esett sokáig, és gyorsan megszáradt.

Ushguli "alsó"

Itt nem töltöttünk sok időt, visszamentünk a szállásunk közelében lévő étterembe és vacsoráztunk egy-egy pisztrángot. Ez is jó választásnak bizonyult, bár nem tűnik különösebben autentikus grúz ételnek.

Innen már csak a szálláshoz kellett felmenni, és vége is lett az Ushguli napnak. Nem volt megterhelő, de annál szebb! Nagyon örülök, hogy jártam ezen a mesés helyen!