Grúzia 3. nap - út Tbilisi-be

Ma eljöttünk Tbilisi-be, Grúzia fővárosba. Én vezettem, kb. 390 km volt az út, ennek az első 30 km-e volt igazán élvezetes. De az annyira, hogy szavakkal kifejezni is alig tudom. Atom űber állat! Na és a tegnapi nap, az pedig a top10-ben van, ez eddig nagyon jól alakul! :D

Reggeli 9-kor volt, a helyiek a saját konyhájukban szolgálták fel az általuk készített reggelit. Sokszor írtam már, hogy mennyire szeretem ezt, hogy ez az ami azt az érzést adja amiért utazok. Ráadásul annyi mindent hoztak, hogy nem is tudtuk megenni.

Ahol a finomságok készülnek

Esőben indultunk el, olyan 10 óra körül. Most én toltam végig azt amit Leslie fölfelé. Hú, ez baromi állat! Az autó átmegy mindenen, olyan helyeken is ami ránézésre reménytelen. Átmegy a vízmosáson, megy keresztül a sáron, a bazi nagy gödrökön, az összkerékhajtás és az emelt magasság nagyon sok mindent megold. A váltója automata, sokat segít, hogy nem kell váltogatni, pont azt csinálja amit kell. Lefele menetben pedig át lehet tenni manuálba, és akkor van rendes motorfék is. Nem gondoltam volna, hogy ez az autó ilyen helyen megállja a helyét. Én azt hittem, hogy ide legalább egy Defender kell ;)

 

A képek nem adják vissza körülményeket, sokszor úgy pattogtunk a kocsiban, hogy majd kiestünk az ülésből. És ez a környezet, áááááááááá, komolyan, életem egyik legjobb 30 km-e kocsival! A Kaukázusban, kész voltam.

Aztán egyszer csak meg kellett állnunk:

Csinálták az utat, itt egy jó fél órát kellett várnunk, mire olyan állapotba hozták, hogy el tudtunk menni. Kicsit aggódtam a gumik miatt, mert a kövek nagyon élesek voltak. Ha egyet kivág, oké, van pótkerék. De második pótkerék nincs. De szerencsére nem volt gond. Szegény autó mit kap így is...

Szóval az út. Ha csinálnak ide olyan utat amin Ushguli könnyen megközelíthető lesz, akkor minden bizonnyal el fogják lepni a turisták. És akkor elveszíti a varázsát a hely, erről próbáltam írni tegnap. De a helyiek meg majd örülnek, mert lesz több bevételük, könnyebben eljutnak majd nagyobb városba. Nehéz ügy...

Folytattuk az utunkat, volt ahol találtunk havat, augusztus 16-án :)))

Meg volt ahol "csak" atom állat volt :)

Nagyon sok minden nincs itt meg, nem lehetett mindenhol megállni fotózni meg videózni. De nem is baj, ezt átélni volt nagyon jó!

Az első 30 km-t kb. 2 óra alatt tettük meg, de utána már gyors volt. Volt még olyan rész amiről az első napon írtam, hogy milyen szép, és milyen kár, hogy esőben mentünk. Na most napsütésben menünk, és én vezettem, volt vagy 60 km ez is. Tükör sima aszfalt, hegy, völgy, folyó, mese. Fejben van meg :)

Ez után jött egy nagyon fárasztó rész, a Tbilisi felé vezető autópályát most építik, és ott mentünk az útépítések tengerében. Bazi nagy forgalom, jobbról-balról, összevissza előző autók. Utána pedig jött még vagy 100 km autópálya. Az sem egyszerű, néha tehén van rajta, néha egy biciklis, egyszer egy ember sétál, máshol áll az autó és az oldalának dőlve beszélgetnek, vagy épp töltik bele egy flakonból a benzint. A mi mércénkkel életveszélyes, itt meg ez a normális.

Ezután jött Tbilisi, kis dugó, és meglett a szállás az óvárosban. Patent hely.

Ez a társalgó, az épület egy filmrendezőé volt, megfordultak itt híres emberek

A szoba nagyon tágas, jóval nagyobb mint az előző:

És az ablakból a kilátás is rendben van :)

Elsétáltunk még kajálni, nem mint ha olyan sok energiát égettünk volna el a nap folyamán. Ráadásul túl is rendeltük magunkat, mert amit köretnek rendeltünk, azok is kiadós ételek voltak önmagukban. 2-2 adag kaját ettünk meg, igazi hízókúra ez a túra eddig :)

A tészták voltak a köretek, és akkor kihozták még ezt:

Annyira sok volt, hogy kénytelenek voltunk plusz egy sört is meginni mellé... :) Tényleg hízókúra ez, nem vicc... :)

A holnapi program Tbilisi városnézés, kíváncsi vagyok, hogy mennyire fogok emlékezni a dolgokra. A befelé vezető úton a "Baku" és "Yerevan" felé vezető utat jelző táblák megvoltak :)